Élelmiszerárstop: szemfényvesztés, szakszerűtlen kampányfogás

Hiába Orbán Viktor bejelentése, a nagyobb üzletek összprofitja ugyanannyi marad, a vásárlók vagy a termelők fizetik majd meg az árstop miatt kieső bevételt a lapunknak nyilatkozó közgazdászok szerint. Mellár Tamás elmondta, az egész csak szemfényvesztés, Bod Péter Ákos improvizált és szakszerűtlen, rövid lejáratú kampányfogásról beszélt.

„Szemfényvesztés, választási kampányfogás” – így minősítette e a Very Important Planetnek Mellár Tamás Orbán Viktor szerdai bejelentését, amely szerint hat termék esetében befagyasztják az élelmiszerárakat februártól. Mint mi is beszámoltunk róla, a kristálycukrot, a búza finomlisztet, napraforgó-étolajat, a sertéscombot, a csirkemellet (illetve mint másnap kiderült, a csirkefarhátat) és a 2,8 százalékos tehéntejet februártól tavaly októberi áron kell adniuk az üzleteknek.

Választási matek

A közgazdász szerint a kormány szándéka eléggé egyértelmű: a választások közeledtével demonstrálni akarja, hogy kezelni tudja az elszabaduló árakat, de ez az intézkedés sokáig nem tartható fenn, és rövid távon csak tűzoltó jellegű hatása lehet.

ezért várhatóan más, nem rögzített termékek ára emelkedni fog, a vásárlók kosarába így olcsóbb és drágább áruk egyaránt kerülnek. Minél nagyobb cégről van szó, annál inkább van lehetőség arra, hogy kompenzáljon, így tehát a kisboltokat nehéz helyzetbe hozza a kormány. A Párbeszéd frakciójában ülő független országgyűlési képviselő szerint az is elképzelhető, hogy a kereskedelmi egységek ezt a kieső költséget a termelőkre terhelik, és alacsonyabb áron vásárolnak majd fel.

„Öt százalékra kellett volna csökkenteni az alapvető élelmiszerek, a zöldségek, valamint a gyümölcsök áfáját, ami hosszú távon segítette volna az alacsony jövedelműek megélhetését. Lehet, hogy rövid távon nem lett volna annyira jelentős hatása, de akkor is ez lenne az érdemi megoldás” – jelentette ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egykori elnöke.

Hozzátette, a kormány a szerb minta alapján hozhatta az intézkedést, legalábbis erre hivatkoztak. Normális piacgazdaságokban nem szoktak bizonyos árakat rögzíteni, mert ez a piaci működés torzításához vezet.

– mondta honlapunknak Bod Péter Ákos közgazdász, az Antall-kormány első ipari és kereskedelmi minisztere. – Tény, hogy nagy az infláció, és nem is látszik lassulni, a novemberi KSH-adatok rémisztőek, de 6-8 termék árának a befagyasztása nem segít. Közgazdasági súlya, jelentősége nincsen.”

Nemcsak értelmetlennek, hanem abszurdnak is nevezte közgazdasági szempontból azt az állami beavatkozást, amely a terheket a kereskedőkre hárítja, hiszen – mint a csütörtöki kormányinfón kiderült –, nem lesz kompenzáció a termelők, kereskedők felé.

Szakszerűtlen, ami semmilyen számítással nincs alátámasztva. Fenntarthatatlan, de nem is akarják fenntartani, három hónapra szól, és talán két hónappal meghosszabbítják” – fogalmazott a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztségét 1994 előtt betöltő Bod Péter Ákos a megalapozatlanságra utalva. Mint mondta, az inflációs időben bevezetett árszabályozás lehet kiterjedt és átmeneti is, előbbihez tartozik az összes tervgazdaság. Az 1990-ben megszüntetett Országos Anyag- és Árhivatal kipróbálta, nagyobb szaktudással, de nem nagy eredménnyel.

Infláció és áfa

A jelenlegi 27 százalékos normál áfakulccsal kapcsolatban Bod Péter Ákos elmondta: minél drágább valami, annál többet nyer az állami költségvetés, ami önmagában még rendben lenne, hiszen ebből tartanak fel állami szerveket, intézményeket.

Ugyanakkor ha az infláció megindul, e bevétel egy részéről lemondhatna az állam. A lengyelek a múlt héten inflációs okokból hozták meg ezt a döntést, míg 2020-ban a németek a gazdaságot akarták vele élénkíteni, ami zöld szemmel furcsa, „de lehet olyan lélektani pillanat, amelyben van értelme, még ha a közgazdászok általában nem is szeretik”.

Hozzátette, „a jelenlegi magyar kormány ugyanakkor nem mond le soha semmilyen bevételről, ellenben az önkormányzatoktól például elvárja, hogy a parkolási díjak vagy a helyi iparűzési adó nélkül oldja meg a költségvetését. Mivel a kárpótlás is rendre elmarad, cinikus és gazdaságilag fenntarthatatlan ez a hozzáállás.”

Klímaváltozás és teherviselés

A klímaváltozás miatt és a környezet védelméért a felelős termelőknek valóban magasabbak lettek a költségei Bod Péter Ákos elmondása szerint, hiszen nem rombolhatják le már a talajt, nem használhatnak káros anyagokat. Drágábbá válik a termelés, de kérdés, érdemes-e tehermentesíteni a fogyasztókat.

hiszen ez további ösztönzést is adna akkora fogyasztásra, amelyre nem áll készen a rendszer – folytatta. – A fogyasztók egy valóban törékeny csoportját kell megóvni az áremelkedéstől, a kis jövedelműeket, a pályakezdőket, akik máskülönben nem tudják megfizetni a minőséget. Őket kell segíteni jövedelemtámogatással, adócsökkentéssel. Azok pedig, akik képesek rá, viseljenek nagyobb terhet.”

Infláció és klímaváltozás

„Ha klímaváltozás olyan szerkezeti átalakulásokat váltana ki, amik abba az irányba mutatnának, hogy az zöldebbé tenné a gazdaságot, akkor összességében jótékonyan is hathatna. Gondoljunk csak többek között a megújuló energiaforrásokra” – válaszolta a klímaváltozás és az infláció összefüggésére vonatkozó kérdésünkre Mellár Tamás.

mint a rövidtávú hatásokon is látszik, jócskán megnöveli az energiaárakat. Ez azonban szükséges lépés, mert kikényszeríti azt, hogy az energiaellátás platformján lényeges változás következzen be a klímavédelem érdekében. Nevezetesen, hogy sokkal alacsonyabbá váljon a károsanyag-kibocsátás.

„Ennek nyilván van egy rövidtávú, átállási költsége, ezt meg kell fizetnünk. Jól látható, hogy például oroszok ezt az időszakot arra használják ki, hogy őrült mértékben emelik a gáz árát. Összességében elmondható tehát, hogy a klímavédelemnek vannak negatív hatásai és költségei, de hosszabb távon nem tehetünk mást, hiszen egyetlen Földünk van. Az új technológiákra való átálással ennek pozitív eredménye lehet. Azaz, hosszú távon nem kell inflációs nyomásra számítanunk” – mondta a szakember.

Kiemelt kép: PXHere