A lakott területektől számított 12 kilométeren belül tilos hazánkban nem háztartási célú szélerőművet telepíteni, így az Energiaklub online konferenciája alapján szinte sehol sem lehet. Pedig a szélviszonyok a Kárpát-medencében is kedvezőek a szakpolitikai intézet szakembereinek előadása alapján, amelyekből kiderült: a nyugati és keleti blokk megmaradt.

Szélenergia a 21. században – és Magyarországon. Az Energiaklub frissen közzétett elemzése és a hozzá kapcsolodó online konferencia már a címében is elmond mindent. Mégpedig azzal a karakterrel, ami semmit nem mond: a gondolatjellel.

A tudatosságban, az oktatásban is változtatni kell

„Provokatív a cím – kezdte mindjárt az online konferenciát Munkácsy Béla projektvezető. – Drámai változásra van szükség, vagy rövid időn belül bekövetkezik az összeomlás. Az egyik legfontosabb oka az energiagazdálokásunk. A tudatosság rendkívül alacsony, és az oktatással van a fő baj, mert csak az elméleti tudásra koncentrál.

Eddig nem is volt fenntartható energiára irányuló képzés Magyarországon, jövő szeptembertől az ELTE TTK-án indul az első ilyen.”

A szakpolitikai intézet és módszertani központ szakembere kiemelte, a 60 oldalas tudományos elemzésük fél éven át készült, 100 feldolgozott tudományos jelentés és saját kutatás alapján. Úgy látja, egyértelműen az együttműködésben, a csapatmunkában találunk megoldást a klímacélokkal szoros összefüggésben lévő energetikai problémákra. A társadalomtudományok bevonására nagy szükség lesz, mert nagyon rossz irányba tartunk. A szélerőművekkel kapcsolatban bemutatta: a közvetlen közelükben lehet mezőgazdasági, erdőgazdálkodási tevékenységet is folytatni, majd érzékeltette az atomhulladékok elhelyezésének őrületes költségeit.

Minél több lábon áll egy energiarendszer, annál stabilabb

„Az atomenergia globális kapacitása stagnál, miközben a 21. században intenzíven nő az áramtermelésben a szél- és napenergia szerepe – tette hozzá Magyar László környezettudós. – Globálisan még mindig a szén dominál, de csökken a növekedése. Az új áramtermelő kapacitások 70 százaléka megújuló forrásokból történik, ennek 90 százalékát adják a nap- és szélerőművek.”

Mint az előadásából kiderült, hazánkban 150 méteres magasságban átlagosan 7-8 méter/szekundumos szél fúj, a, szélerőművek induló sebessége pedig 4-5 méter/szekundum. 10-20 százalákkal kisebb csak a szélben rejlő potencálunk, mint Lengyelország és Németország északi területié, bár medencében terül el hazánk. Románia tízszer annyira használja ki a szélben rejlő lehetőségeket, bár keleti szomszédunk szélviszonyai erre kevésbé alkalmasak.

Szélerőműveink jó kihasználtásággal is működnek, még jobbal, mint a németországiak.

2011 óta mégsem épült új erőmű itthon, és nincs is tervben. Pedig a téli félévben hatékony kiegészítést nyújthatna a napenergiának, és minél több lábon áll egy energiarendszer, annál stabilabb.

A telepítési költség Magyar László elmondása szerint 40 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben. Nagyon sok helyen ez a legolcsóbb technológia, mégis szükség van támogatottságára, többek között a piactorzító tényezők, a hagyományos energiaforrások rejtett támogatása miatt.

A nyugati gondolkodás és a keleti örökség

„Az Európai Unió 2015-ben megfogalmazott stratégiája alapján a biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia a cél – erről már Zsolt Melinda, az Energiaklub programvezetője beszélt. – 2030-ig 32 százalékra kell növelni a megújuló energiák részarányát. Ez rendben is lenne, ha a keleti és a nyugati blokk ugyanúgy gondolkozna. A nyugat gazdasági lehetőségként tekint a megújuló energiákra, amely csökkenti az importfüggőséget, az üvegházkibocsátást, amellyel nő a foglalkoztatottság és új technológiákat lehet kidolgozni. Kelet nagyon más örökséget hordoz viszont, nagyon erős az energetikai kiszolgáltatottsága, magas az importfüggősége Oroszországtól.”

A keleti blokkban elmondása szerint úgy gondolkodnak a döntéshozók, hogy a megújuló energiákkal nem nő a foglalkoztatottság, ami a fosszilis iparágakban nagyon jelentős. Fosszilis energiahordozók beszerzésére kötünk szerződéseket, így nem csökken az energiafüggőségünk, nem teszünk lépéseket az energiaszuverinitás felé. Az Oroszországnak és Kínának való kitettség az Európai Unió kohéziójára, az energiaunióra is rossz hatással van, az energiabiztonsági percepció megváltoztatására van szükség.

Európa: 500 méter, Magyarország: 12 kilométer

Soha Tamás geográfus felhívta rá a figyelmet: hazánkban a településektől számítva 12 kilométeren belül nem szabad nem háztartási célú szélerőművet építeni.

„Nem találjuk az okát. Az indok többek között az, hogy nem tájba illő egy ilyen építmény.

Kétségtelenül lehet negatív megjelenése, de nem lehetetlen tájbaillően megalkotni” – mondta.

A földrajztudós térképeken érzékeltette, a 12 kilométeres tiltás alapján Magyarországon hol lehetne szélerőműveket építeni. Szinte sehol. Mint hozzátette, elég lett volna 10 kilométeres szabályozás is a szélenergia teljes kizárásához, így a Hajdú-Bihar megyei Nádudvartól 9600 méterre nyugatra lévő kiváló terület is biztosan kiesne.

„Európában általánosan 500 méter ez a távolság, így nehezen magyarázható bármivel a 12 kilométeres korlátozás – folytatta. – Nagy-Britanniában nincs ilyen szabályozás, a helyi lakosságot kérdezik meg az adott szélerőműről. Ha itthon 1000 méterben határoznák meg ezt a távolságot, akkor is bőven maradnának szabad területek, a természetvédelmi vidékeket sem kellene érinteni.”

Közismert, hogy szélerőműveink többségét a Kisalföldön, hazánk legszelesebb táján találjuk.

A Soha Tamás által bemutatott térképek alapján a Duntántúlon és az Alföldön is bőven találunk olyan területeket, amelyeken 9 méter/szekundumos szél fúj, az ország nagy része pedig, ahogy korábban már írtuk, a 7-8 méter/szekundumos zónába esik. Innentől kezdve a jogalkotókon múlik az engedélyezés, a jövő.

Az online konferenciát követően az Energiaklub sajtóközleményt adott ki, amelyben a legfontosabb megállapításait az alábbi pontokba szedte.

  1. Magyarországon az új szélturbinák telepítését nem a természeti törvényszerűségek, vagy a technológiai korlátok, hanem a jogszabályok teszik lehetetlenné.
  2. A szélenergia esetében is számolni kell a környezet terhelésével, de ez – szemben a jelenleg domináns technológiák károkozásával – gondos tervezéssel egy elfogadható szint alá szorítható.
  3. Az üzemeltetők tapasztalata alapján bizonyosan állítható, hogy a szélturbinák hazánkban gazdaságosan üzemeltethetők. A működésük ezen jellemzőjét meghatározó kapacitásfaktor a már 15 éve működő hazai szélerőmű-állomány esetében jellemzően hasonló vagy jobb értéket mutat, mint az európai vagy a német átlag.
  4. A világban a megújuló energiaforrások támogatottsága kiemelkedően magas, ezen belül a szélenergia megítélése is kifejezetten pozitív. Különösen érdekes, hogy a szélerőművek közelében élők esetében az átlagosnál is jóval magasabb a technológia elfogadottsága.
  5. A szélenergia hazai térnyerése jelentősen csökkentené Magyarország energiaimportját, kiszolgáltatottságát, ráadásul úgy, hogy mindez az adófizetők számára nem jelentene olyan mértékű anyagi terhet, mint a paksi atomerőmű bővítésének várhatóan 10 000-20 000 milliárd forintos végső költsége. A hazánk által vállalt klímacélok elérése – és általában az energialábnyom radikális csökkentése – egy szélenergiára is alapozó fenntartható energiarendszer segítségével lényegesen olcsóbban volna megvalósítható.
  6. A szélenergia az élet számos más területén, így a vidéki munkahelyek bővítésében, helyi adóbevételek megteremtésében, a környezeti terhelés radikális csökkentésében is oroszlánrészt vállal szerte a világon – ezek a járulékos előnyök jelentősen hozzájárulnak a szélerőművek globális térnyeréséhez.
  7. A szélerőművek önmagukban, de a napelemes technológiával együtt sem jelentenek megoldást korunk energetikai kihívásaira – ma már a környezetgazdálkodás egészének rendszerében kell gondolkodnunk. A fenntartható energiarendszer alapvetései nem értelmezhetők helyesen a 20. századi energiagazdálkodás centralizált eszközökre építő logikája és műszaki-gazdasági szemléletmódja révén. A 21. században szofisztikáltabb megoldásokra van szükség és lehetőség, nem elegendő csupán mennyiségekben gondolkodni, ahogyan eddig. A magas szintű hatékonyság és környezettudatosság, valamint a helyben elérhető megújuló energiaforrások optimalizált felhasználása lényegesen jobb környezeti és társadalmi mutatókat eredményez, és éppen ezek a fenntartható energiarendszer legfőbb jellegzetességei.

Kiemelt kép: Pikist