A Párbeszéd frakciójában ülő, de független országgyűlési képviselő, Mellár Tamás messze a legnépszerűbb 2022-es jelölt pécsi körzetében. Szerinte a kormányváltás reális és nincs is más alternatíva. Az új kormányban nem vállalna szerepet, tanácsadóként azonban szívesen dolgozna. Mint lapunknak adott interjújában elmondta, 8-10 évvel vagyunk lemaradva a balti államoktól és Lengyelországtól, a nyugati országok összeszerelő üzemként tekintenek ránk. Ha marad az Orbán-kormány, akkor hamarosan búcsút vehetünk az Európai Uniótól.
Presbiter még Zengővárkonyban?
Évekig voltam peresbiter a helyi református templomban, 2018-ban is újraválasztottak, de sajnos nem tudtam betölteni a tisztséget, idő és energia hiányában. Fájó szívvel, de átadtam a helyemet másoknak. Templomba azonban azóta is járok, ahogy a járványhelyzet engedi.
Meglepte a Republikon közvéleménykutatása, mely szerint messze Ön a legnépszerűbb országgyűlési képviselő-jelölt a körzetében?
Sejtettem, hogy nem vagyok ismeretlen, hiszen három évvel ezelőtt megnyertem a választókerületet.
De ekkora népszerűséggel nem számoltam. Leginkább azért, mert ellenzéki szerepből nehéz hatékonyan dolgozni a helyiekért. A fideszes rendszer úgy működik, hogy a kormány az ellenzékiek által irányított országrészeknek nem ad pénzt, csak a barátinak vélt körzeteknek. Ezután pedig pénzben mérik az eredményességet. Örülök, hogy ilyen körülmények között is pozitív az eredmény az én szempontomból, de azért sok még a bizonytalanság. A felmérésekből látható, nagy számban vannak azok, akik még nem döntöttek. Ezért nem gondolom, hogy hátradőlhetek, sok munka van még vissza.
Mik ezek a feladatok?
A világjárvány miatt nehéz volt élő, személyes kapcsolatot kialakítani, ezt szeretném pótolni, ha a helyzet már engedi. Igyekszem kikérni a helyiek véleményét, nemrég fejeződött be egy ilyen akciónk, amiben azt kérdeztük a pécsiektől, mit szólnak a labdarúgó-stadion építéséhez. 2000 ember válaszolt, 82 százalékuk nem támogatja az építkezést. Helyette új fürdőt, strandot, uszodát, zöld területeket, tornatetermet, játszóteret szociális intézményeket szeretnének. Ezzel szerettünk volna segíteni a város vezetésének, hogy legyen muníciójuk a kormánnyal való tárgyalásnál.
Illúzióim persze nincsenek, ha mindenáron ragaszkodik a stadionhoz a kormány, akkor azt kérjük, legalább tegyen hozzá valamilyen fejlesztést.
Korábban feljelentést tettem a botrányos Elios ügyében, ezzel még most is van munka. Sokat dolgozunk a pécsi Lánc utcai lakosok ügyében. Az önkormányzati bérlakásokban élő jogcím nélküli lakók kilakoltatása érzékeny téma, ráadásul ott letelepedett a drogmaffia is. A környék komoly problémát jelent a város életében, sok-sok érdek ütközik, árnyalt megközelítésre van szükség. Próbálok ezekben az ügyekben segíteni, ha kell, akkor a felek között közvetíteni. Azt sajnos nem tudom ígérni, hogy 2022-ig többletpénzt szerzek a kerületnek, hiszen Orbánéknak az az alapelvük, hogy büntessék az ellenzéki területeket, csak a saját embereiken keresztül csorgatnak vissza pénzt.
A Népszavában megjelent cikkében azt írta, a Fidesz megszállta a nemzeti intézményeket. Mire gondolt itt pontosan?
Leginkább azokról az intézményekről van szó, melyek a demokratikus működést, illetve a normális piacgazdaságot kellene, hogy segítsék és felügyeljék. Ilyen a Magyar Nemzeti Bank, a Gazdasági Versenyhivatal, az Állami Számvevőszék, a Központi Statisztikai Hivatal, a médiahatóság, az adóhatóság, az Alkotmánybíróság. Ezeket az intézményeket azonban hithű emberekkel rakták tele, a kétharmados többség miatt Orbánék elmulasztották, hogy konszenzusos alapon építsék fel őket.
Mindet fegyverként használják: ha valaki nem tetszik nekik, akkor rájuk uszítják a megfelelő intézményt és ellehetetlenítik.
Ugyanakkor ők bármit megtehetnek, mert a versenyhivatal nem vizsgálja többek között azt sem, hogy monopol helyzetek alakultak ki minden területen. Az oligarchák olyan erőfölénybe kerültek, ami normális piacgazdaságban nem tolerálható. Ezeknél az intézményeknél nemcsak személycserékre lenne szükség, hanem arra is, hogy normális protokollt alakítsunk ki. Mindig kiegyensúlyozott kell, hogy legyen a vezetés, nem hozzánk hithű emberek kellenek. Egyharmadát a kormány, egyharmadát az ellenzék, egyharmadát a szakma kellene, hogy adja. De ez csak egy ötlet, ami célszerűnek tűnik. Ha majd ott tartunk, akkor lehet, hogy ennél sokkal jobb javaslatok születnek. Mindenesetre ez egy kardinális jelentőségű kérdés, az új kormánynak rögtön tenni kell majd ez ellen.
Mi történik akkor, ha mégsem nyer az ellenzék?
A kormányváltás reálisnak tűnik, de nincs is más alternatíva. Beleborzongok abba, hogy mi történik akkor, ha mégsem nyerünk. Sajnos az elmúlt három évben megtapasztaltam: semmilyen véleményünket nem fogadták el, a kritikáinkat nem vették komolyan, nem zajlott semmiről valódi vita. Ez folytatódik, ha megint a Fidesz nyer. Egyre jobban kiviszik az országot az Európai Unióból, sokkal inkább Oroszország és Kína felé tartunk.
Ha kikerülünk a közösségből, az 20-30 évre is megpecsélheti az ország sorsát.
Gazdasági szakemberként hogyan látja az ország jelenlegi helyzetét?
Orbánék mindig büszkén emlegetik, hogy mekkora növekedés állt be a gazdaságban. Ez azonban messze nem volt akkora, mint amekkora lehetett volna ilyen szintű uniós támogatás mellett. Még a környező, volt szocialista országoktól is lemaradunk, mert extenzív típusú fejlődés valósult meg, az építőiparra és a turizmus-vendéglátásra alapozva.
Az építkezések a saját oligarcháik kapacitásait töltötték ki, de menet közben elmaradt a technikai fejlesztés, a versenyképesség fokozása.
Ebben a 11 esztendőben a termelékenység alig növekedett. A növekedés alapja az volt, hogy pótlólagos munkaerőt vontak be, illetve nagy mennyiségű tőkét. Állami beruházásokat valósítottak meg, de a negyedik ipari forradalom eredménye a magyar termékeken nem látszik. A nagy vezető, hazai tulajdonú vállalkozások exportszerkezete nem változott.
Alapanyagokat, nyersanyagokat, csak félig feldolgozott anyagokat exportálunk. A high-tech iparágakba tartozó termékek közül rendkívül keveset adunk el külföldre. Mindezekben a lengyelek és a balti országok magasan előznek bennünket, már most nyolc-tíz éves a lemaradásunk.
Az exportunk többségét külföldi tulajdonú cégek végzik, ebbe mi csak bedolgozunk, háttértevékenységet végzünk, összeszerelő üzem vagyunk.
Ha az uniós pénzeket valóban arra használnánk, amire kell, akkor még lenne remény. Hazánkban ugyanis van egy olyan kis- és középvállalkozói réteg, akinek a kezében jó helyen lenne a tőke. Elindulhatna egy olyan folyamat is, hogy a magasan kvalifikált szakembereink visszajönnének külföldről. Ehhez azonban alapvető politikai változásra lenne szükség, illetve komoly garanciákra.
A 2018-as választások előtt egy interjúban úgy fogalmazott, nem zárná ki kormányzati pozíció betöltését. Most hogy áll ehhez a kérdéshez?
Jelenleg nyolc szakbizottság készít anyagokat a következő kormány programjához, ezeket a csoportokat én állítottam össze, én koordinálom őket.
Hasonló, tanácsadói munkát szívesen végeznék 2022-től is az új kormány mellett.
Jól tudnak együttműködni az ellenzéki pártok?
A bizottságok munkáját elemezve azt látom, sok alapvető kérdés van, amiben egyetértenek, így kormányváltás esetén komoly együttműködés várható. Ami biztos, hogy mindenfajta ellenzéki koalíciós együttműködés jobb, mint egy újabb Fidesz-kormány. Közös lista, koordinált indulás: más a helyzet, mint 2018-ban volt, jóval nagyobb esélyeink vannak, mint három évvel ezelőtt. Arra nem szeretnék gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a kormány megváltoztatja a választási törvényt.
Ön szerint mi az alapvető különbség azok között, akik a Fideszre szavaznak és azok között, akik a mostani összefogásra?
Kétfajta gondolkodás van Magyarországon: az egyik rendies társadalmat képzel el, ahol van egy erős uralkodó és tekintélyelvű a rendszer. Ezt képviselte Kádár, Horthy és most Orbán. A másik felfogás inkább a polgárokra épít, azokra, akik kellő információval rendelkeznek. Ők nyitottak, elkötelezettek a demokrácia és piacgazdaság iránt, nyugat felé húznak.
A nyugati világban nem fontos, hogy ki a miniszterelnök, több skandináv államban az utca embere nem is feltétlenül tudja, hogy ki az ország első embere. Egyszerűen azért, mert nem kell tudnia.
Én is olyan országban szeretnék élni, ahol mindegy, ki a miniszterelnök, mert azok az intézmények, amik képviselik a társadalmat, önjáró módon működnek.
Ugyanakkor sok mindent el tudnék fogadni, akkor is, ha nem az én értékrendemből következik. De a Fidesz nem ezt csinálja, nincs alternatív víziójuk arról, mi lehet az ország jövője. Sokkal inkább arról, hogyan lehet minél több pénzt kiszedni az adott helyzetből, miként lehet megtartani a hatalmat.
Borítókép: Járdány Bence