Olyan külszíni bányákat, víztározókat, természetes tavakat kerestek az Energiaklub tanulmányának készítői, ahol a lehetséges víztározók között legalább 100 méter a szintkülönbség.
Az Energiaklubtól megszokhattuk, hogy olykor a népszerű területek mellett szokatlan témákkal jelentkezik. A korábbi előadások, kerekasztalbeszélgetések között így az atomhulladék elhelyezésének vagy a szélenergia felhasználásának lehetetlen magyarországi helyzete mellett különlegességnek számított a biogázok szerepe, amelyre Soha Tamás podcastünkben hívta fel a figyelmet.
Az ELTE TTK geográfusa és kutatársai korábban az Energy nevű folyóiratban a szivattyús energiatárolásról jelentettek meg nagyobb ívű, angol nyelvű tanulmányt, ami az alapját képezte most ősszel az Energiaklub EnergiaEgyetemén egy újabb szakmai beszélgetésnek.
A decentralizált szivattyús energiatárolás Magyarországi lehetőségeit járta körbe a kerekasztalnál Munkácsy Béla, kutatási projekt vezetője, Mayer Martin, a BME Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék adjunktusa és Méhes Martina, az Energiaklub szakmai és ügyvezető igazgatója, a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék energiaföldrajzi kutatócsoportjának munkája nyomán.
Mint a beszélgetésből és az Energiaklub blogjából kiderül: a kisléptékű egységek a kedvezőtlen magyarországi domborzati körülmények között is megvalósíthatók. Jól kiegészítenék a térségi decentralizált energetikai megoldásokat.
Munkácsy Béla elmondása szerint az utóbbi 20 évben Európában a szélerőmű és a napelemes kapacitás bővült leginkább, és további bővülésük várható.
Ezek azonban időjárásfüggően termelnek. Az ingadozó kereslet és kínálat összehangolásának több módja létezik: az energiamix optimalizálása, a rugalmas árképzés és az okos rendszerek működtetése mellett az energiatárolás is.
Szivattyús energiatároláskor két eltérő magasságban elhelyezkedő víztároló medencét kapcsolunk össze, amelyek között a kereslet-kínálatnak megfelelően mozgatjuk a vizet felszín alatti csővezetékekben. A nap- és szélerőművek optimális működésekor a vizet a felső víztározóba szivattyúzzuk, a fogyasztás csúcsidőszakában pedig a felsőből az alsó tározóba engedjük, és egy felszín alatti turbinaház segítségével villamos energiát termelünk. Ez természetesen csak veszteséggel lehetséges: a tanulmány 85 százalékos hatásfokot feltételez.
A tanulmányban olyan külszíni bányákat, víztározókat, természetes tavakat kerestek, ahol a lehetséges víztározók között legalább 100 méter a szintkülönbség. Különösen a Mátra déli lábánál, és Salgótarján környékén a Karancs lábánál találtak jó adottságú területeket. A többletveszteség elkerülése érdekében a villamoshálózattól nem lehet túl messze a beruházás, de további korlátozó tényező a helyszínen található település, vasútvonal, üzem vagy védett természeti terület is.
Mayer Martin felhívta rá a figyelmet:
Bár Magyarországon jelenleg az akkumulátoros energiatárolás az elterjedt, elengedhetetlen a többi energiatárolási technológia vizsgálata, mivel önmagában egyikük sem alkalmas az igények kielégítésére.
Méhes Martina kérdése nyomán a résztvevők egyetértettek abban, hogy jelenleg állami támogatás nélkül még nem térül meg egy kisléptékű szivattyús erőmű létesítése, de ez néhány éven belül változhat. Ráadásul a szivattyús tárolók jóval hosszabb élettartamúak, mint az akkumulátoros tárolók, ami a megtérülés szempontjából is előnyös.
Fontos a helyi önkormányzat és a helyi közösségek bevonása, ami általában lebontja az esetleges kezdeti ellenszenvet.
Kiemelt kép: a Ludington Szivattyús Energiatároló Üzem a Michigan-tónál. Forrás: Flickr