Azt sem tudjuk, Magyarországon pontosan hány biogázüzem működik és hogyan. Csak azt tudjuk, nyomasztóan kevés ahhoz képest, hol tartanak tőlünk nyugatra, északra, sőt még keletre is. A működés során termelődő hővel a határon túl az idősek otthonát fűtik, a határon innen inkább a levegőt. A megújuló energiahordozók között alighanem a biogáz a legkülönlegesebb: rengeteg feladatot elláthat, de a fenntarthatóság felé vezető úton számtalan kérdést is felvet a használata az EnergiaEgyetem első előadása alapján.

A magyar határtól csupán néhány kilométerre fekvő burgenlandi Güssingnél, vagyis Németújvárnál találjuk a biogázok hasznosításának mintaprojektjét. Pontosan mutatja ebben az itthon még alig ismert, megújuló energiaforrásban rejlő lehetőségeket, ahogy a hőenergia is hasznosul itt – ebből érdemes tanulnunk a határon innen.

„A helyi idős otthont is az ott a termelt hővel fűtik. Itthon jellemzően a levegőt fűtjük vele”

– mondta róla az EnergiaEgyetem című tudományos beszélgetéssorozat első adásán Soha Tamás geográfus, kutatási projektvezető, aki a Zöld kasztban korábban bemutatta már olvasóinknak a biogázok értékét. Sok szempontból a csoda kategóriájának számítanak. Feltéve, hogy élni tudunk ezzel a csodával.

„A biogázüzemekben kezelhető léptékű a hőképződés, szemben a paksi atomerőművel”

– tette hozzá Munkácsy Béla, aki az Energiaklubot és az ELTE az energiaföldrajzos kutatócsoportját is képviselte.

Nálunk miért nem megy?

„Németországban tizenegy ezernél több biogáz üzem működik, Magyarországon nyolcvanegy. Kelet-európai sajátosság, mondhatnánk, de Lengyelországban, Csehországban is sokkal többet találunk. Sajnos nincs adatbázis sem a magyar üzemekről, nem tudjuk, mennyi és hogyan üzemel, üzemel-e vagy gazdasági okok miatt leállították. Az átlaghoz is fel kellene zárkóznunk”

– érzékeltette a hazai viszonyokat Soha Tamás, aki szerint a komplexitása különbözteti meg a biogázokat a többi energiahordótól. Legértékesebb hasznosítása a villamosenergia termelése.

A termelt energia visszatáplálható a rendszerbe, de ennél is jóval több feladatot elláthat egy biogázüzem.

Szerinte a kiterjedt mezőgazdasági tevékenység következtében szinte az egész Kárpát-medence alkalmas a biogázoküzemek létesítéséhez, a pályázati lehetőségek adottak, mégsem haladunk előre. Mint a megújuló energiával foglalkozó doktorandusz szavaiból kiderült, egy biogázüzem létrehozása költséges beruházás és ehhez szűkmarkú a hazai támogatás. A hazai hulladékgazdálkodási rendszer sem elég ösztönző, itthon inkább hulladéklerakókat létesítünk. Nem elég ambiciózus döntéshozók és energiastratégia jellemzik a hazai viszonyokat, szükség lenne továbbá a potenciális szereplők összefogására.

Forrás: Wikipedia Commons

Soha Tamás kiemelte a sok kihasználatlan terület mellett a regionális tervezés fontosságát, amelyek a szállítási költségek szempontjából is fontosak. Az alapanyag összetétele, a növényi és állati eredetű anyagok aránya is fontos tényező.

Hulladék: hasznosítás vagy lerakás?

Maga az alapanyag rendkívül sokféle lehet, a hulladékhasznosítás egyik legjobb példája a jó helyre jól megtervezett biogázüzemek működése.

„A szennyvíziszapnak hatékony már az összegyűjtése, de miért nem hasznosítjuk?”

– tette fel a kérdést Soha Tamás. Az EnergiaEgyetem vendégeként Simon Anita, az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. Hulladékmanagement Divíziójának vezetője is utalt rá, mennyi szervesanyag végzi a hulladéklerakóban Magyarországon. Munkácsy Béla hozzátette: Svédországban a lakossági élelmiszerhulladék visszagyűjtése remekül működik, ehhez tájékoztatásra, személetformálásra van szükség. Úgy látja, a fenntartható gazdaságba való átmenet csak úgy valósulhat meg, ha a döntéshozóknak is igénye lesz térinformatikusok, energiaföldrajzosok alkalmazása, a tőlünk nyugatra és északra lévő országokhoz hasonlóan.

Hogyan lesz igazán fenntartható a rendszer?

Méhes Martina, az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatója úgy fogalmazott: az egész világon lendületet vett a biogázok hasznosítása, de Magyarországon ez egyelőre elmaradt. A mostani beszélgetés résztvevői ennek pótlásában akarnak segíteni egy olyan energiahordozónál, amelyek már az ókori perzsák is ismertek, és amelynek köszönhetően az 1980-as évekre millió nagyságrendben működhettek már biogáz-üzemek világszerte.

A hozzászólások, kérdések közül érdemes idéznünk az LMP-t képviselő Meleg Dánielt, aki korábban a kutatócsoporttal dolgozott.

„Mennyire egyeztethető össze a biogáz technológia a fenntartható, talajmegújító mezőgazdasággal?

– tette fel a fontos kérdést, amelyet a majdani biogáz-üzemek reménybeli tervezésnél alighanem figyelembe kell venni. – Az állattartó telepek helyett legeltetéses állattartásra kellene áttérni, de akkor a trágya közvetlenül a földre kerül, nem lehet biogáz-termelésre hasznosítani. Ha viszont sok biogáztelep épül, akkor az konzerválja a mostani, nem fenntartható modellt. A szántás nélküli, talajmegújító (CO2 elnyelő) mezőgazdaság során is lehet hasznosítani a növényi maradványokat vagy jobb lenne, ha helyben maradva a talajerőt pótolná? Tartok tőle, hogy igazán fenntartható csak a kommunális hulladékból, a szennyvízből és az élelmiszeripari hulladékokból termelt biogáz tekinthető. Nem is kell ennyi állat. Csökkenteni kell a húsfogyasztást.”

A biogázok csodája

Minden szervesanyag-tartalmú hulladék alkalmas a biogáz-előállításra, még a konyhai hulladékok és a szennyvíz is. Soha Tamás korábban a Zöld kasztban elmondta: vágóhídról vagy növénytermesztésből származó melléktermék is lehet alapanyag, amelyet aztán nagy tartályokban mikrobiális tevékenység bont le.

Ez egy mindent bele technológia.

Minden, ami szerves anyagokat tartalmaz, többé-kevésbé alkalmas biogáznak, a konyhai maradékok és a szennyvíz is kirohasztható.

Egy hónap alatt képződik a biogáz, folyamatos keverés segítségével. A már kirohasztott anyagot optimális esetben vissza lehet szállítani a származási helyére, a talajerő utánpótlására ismét felhasználható.

A nagy eredmény a villamosenergia és hőtermelés.

Helyi távfütőrendszerek használhatják a biogázt, alkalmas melegházak fűtésére, megtisztítva a földgázhálózatba is be lehet táplálni, gázmotorokban el lehet elégetni. Vietnámban 158 ezer ilyen erőművet tartanak számon. Nálunk egyelőre a számontartással is gondok vannak.

Kiemelt kép: Wikipedia Commons