A hazai karácsonyfa népszerűségi verseny aranyérmese a fafaj alapján a nordmann fenyő, míg az ezüstérmes stílszerűen az ezüstfenyő, a bronzérmes pedig a lucfenyő. Magyarországi telepítésekből kerülnek otthonainkba, de hol találjuk az ő hazájukat? A nordmann fenyőét például véletlenül sem Normandiában vagy a normannok földjén.
Az adventi időszakban, a karácsonyi előkészületek idején beszámoltunk róla, hogy 54 százaléka továbbra is a nordmann fenyő adja a karácsonyfáinkat, míg a második helyre az ezüstfenyő 22, a harmadikra a lucfenyő 18 százalékkal került. Arról is írtunk, hogy a magyarországi telepítésekből származó vágott fenyő lényegesen zöldebb megoldás a műfenyőnél, arról viszont még nem, hogy a karácsonyfáinkat adó fenyőfajták valójában honnan származnak, hol találjuk természetes élőhelyüket. Lássuk akkor a dobogósokat, amelyek szinte az egész mezőnyt alkotják.
A nordmann fenyő
Már a pontos neve és a helyesírása sem általánosságban ismert. Nem a normannokról és nem is Normandiáról, hanem Alexander von Nordmann finn természettudósról kapta a nevét, ezért is írjuk és mondjuk úgy, ahogy. Megvan a maga északi hangulata, de a származási helyét egész máshol találjuk. Elárulja a másik neve is: kaukázusi jegenyefenyő.
Mint az Agrárszektor írja, a világszinten elterjedt dísznövény a Kaukázus térségében őshonos, megél Azerbajdzsánban, Törökországban, a Fekete-tenger partvidékén, illetve az oroszországi Krasznodar térségében is. A természetben eléri a 20-30 méteres magasságot is, tűlevelei sötétzöld színben pompáznak, fényesek, termése pikkelyes toboz.
Az ezüstfenyő
A népszerűsége alapján hazai ezüstérmesnek számító ezüstfenyő a lucfenyők, azon belül a szúrós luc közé tartozik, utóbbi kékeszöld, vastag viaszréteggel borított levelű változata. Ezért is hívják a tengerentúlon kék lucnak. Az Észak-Amerika nyugati részét alkotó hegységrendszerben őshonos Wyoming, Utah, Colorado, sőt a déli Arizona és Új-Mexikó is az otthonának számít.
A hűvösebb völgyeket és a nedves talajt kedveli a legjobban,
miközben a megfelelől klimatikus viszonyok között 2000 méter fölött is megél. Elterjedtségéből viszont látszik, hogy a szárazság sem feltétlenül jelent neki akadályt, sőt a szennyezettség sem, éppen ezért a lehető legjobban tűri a városainkat.
A lucfenyő
A fentiekből is látszik, hogy átfogó név a luc, több, mint 30 fafaj tartozik ide a szúros lucon kívül. A hegyvidékek és a tajga egyik fontos erdőalkotója növekedési időszaka 100 évig is eltart
Észak-, Közép- és Délkelet-Európában, Észak-Spanyolországban őshonos
a Kertlap szerint. A bükkösök felett önálló övet alkot. A szibériai luc fajjal alkotott hibridjei már a jégkorszakban széles körben elterjedtek a keveredési övezetekben, az Ural hegység és Finnország közötti területeken.
Mint a portál írja, a montenegrói Biogradska Gora nemzeti parkban található az egyik legnagyobb termetű és legöregebb lucfenyő Európában: több mint 56 méter magas. A maribori Sgermova smreka a 62 métert is eléri, a korát 250 évre becsülik. A németországi Bavária erdeiben viszont 470 éves lucot is találtak már.
Kiemelt kép: nordmann fenyő. Forrás: Wikipedia Commons