Ausztriában 2022-ben először rendeztek állampolgárok véletlenszerű kisorsolásával nemzeti szintű közösségi gyűlést az éghajlatváltozásról. A szerző a folyamatot értékelő kutatócsoport tagjaként azt vizsgálta, mennyiben volt reprezentatív a közösségi gyűlés. Az alábbi elemzés ebből a szempontból foglalja össze az esemény szervezésének legfontosabb tanulságait.
Ausztriában a helyi önkormányzati és regionális szintű közösségi gyűlések szervezésének közel évtizedes hagyománya van, különösen a legnyugatibb szövetségi államban, a Ferdinand Karlhofer politológus által az „óvatos demokrácia tartománya“-ként emlegetett Vorarlbergben tartanak rendszeresen ilyen összejöveteleket. Egy nemzeti szintű közösségi gyűlés megszervezése azonban óriási kihívást jelentett az osztrák közigazgatás számára, különösen azért, mert a klímatanács, mint részvételi intézmény jogszabályi háttere tisztázatlan volt, és a folyamatot nem támogatta valamennyi parlamenti párt. Az intézményesültség hiánya azt eredményezte, hogy a folyamat legitimitása kulcskérdéssé vált, amit a pártatlanság, a tanácskozás eredményeinek minősége és mindenekelőtt a résztvevők reprezentativitása támasztott alá. Ám ez utóbbi dimenzió kapcsán komoly problémák merültek fel.
Lélegezz fel, Budapest! közösségi gyűlés
A levegő minőségének javítása érdekében a Fővárosi Önkormányzat tavaly ősszel Lélegezz fel, Budapest! néven közösségi gyűlést szervezett, melynek témája a közlekedésből eredő környezeti terhelések mérséklése volt. A budapesti lakosok véleményét reprezentáló gyűlés számos ajánlást tett a Főváros számára, így a BKK a Lánchíd autómentes forgalmi rendjét is a gyűlés javaslata alapján tervezte meg. A Főváros képviselői beszámolót tartottak az elmúlt félév eredményeiről. Karácsony Gergely főpolgármester újra meghívta a közösségi gyűlés résztvevőit és a Zöld Budapest civil munkacsoport tagjait egy beszélgetésre. Köszöntőjében kitért arra, hogy fővárosi által szervezett közösségi fórumok, közösségi gyűlések a demokrácia gyakorlásának jó példáját adják, ugyanis az állampolgárok bevonása a közügyekbe nem félnivaló, vagy felesleges, hanem épp ellenkezőleg, laikus, de elkötelezett városlakók véleményét beépíteni a várostervezés folyamataiba.Azt, hogy a reprezentativitás az esemény sikeressége szempontjából mennyire fontos volt, jól tükrözték a Klímatanács kezdete után nem sokkal a médiában megjelent, kritikus hangvételű nyilvános olvasói levelek, amelyekben a hangsúly a résztvevők összetételére helyeződött a tartalom (például a 2024-ig klímasemlegességhez vezető út lépései) helyett. Valójában a résztvevők toborzása – amelyet az osztrák statisztikai hivatal végzett – több szempontból is problémás volt, amiből levonhatók a tanulságok későbbi osztrák és jövőbeli nemzetközi klímagyűlések számára.
A kérdés kapcsán készített elemzés kimutatta, hogy a Klímagyűlés résztvevői a nemek, az iskolai végzettség és a jövedelem szocio-demográfiai jellemzői tekintetében jól reprezentálta Ausztria lakosságát, ugyanakkor eltérések mutatkoztak az életkor, a születési ország és a lakóhely tekintetében. Egyrészt a 84 év felettieket önkényesen kizárták a véletlen kiválasztásból, másrészt a legfiatalabbak (16-29 évesek) és a középső korosztály (45-59 évesek) felülreprezentáltak voltak, miközben a 30-44 évesek korcsoportja szinte hiányzott. A véletlenszerű kiválasztási eljárás során több figyelmet kellett volna szentelni annak is, hogy foglalkozás szempontjából reprezentatívabb legyen a résztvevők köre. Emellett a vidéken élők felülreprezentáltak voltak a lakottabb területeken és városokban élőkhöz képest. Tekintettel az éghajlati válság idősekre, városi és vidéki emberekre gyakorolt eltérő hatásaira, ezt az eltérést úgy kell tekinteni, mint amely különösen káros az esemény sikeressége, a témakör eredményes mérlegelése szempontjából. Végül a nem Ausztriában születettek is alulreprezentáltak voltak, ami ellentmond a közösségi gyűlések állampolgárság szempontjából való nyitottságának.
A fent említett szempontok kapcsán a reprezentativitás hiányát a résztvevők is érzékelték, a klímagyűlés során végzett résztvevő megfigyelés során a résztvevők azt kérdezgették „Hol vannak a fejkendők?” illetve megjegyezték, hogy „Sokszínűbbé kellene tenni a résztvevők körét, itt megint csak a témában előismeretekkel rendelkezők vannak jelen” – hallottuk a résztvevők panaszát.
Azok sem képviseltethették magukat, akik nem kérték a Covid elleni védőoltást. Míg Németországban például a világjárvány miatt kizárólag online tartották klímagyűlést, addig Ausztria ragaszkodott a személyes részvételhez, és csak azokat engedte be az eseményre, akiket beoltottak vagy bizonyítottan felépültek. Így a véletlen kiválasztás alapelveivel ellentétben nem mindenkinek volt egyforma esélye a klímagyűlés résztvevőjévé válni. A szigorú szabály miatt az osztrák lakosság mintegy 13%-át kizárták az eseményen való részvételből.
Emellett különösen problematikusnak bizonyult az, hogy sok esetben a klímaváltozáshoz való hozzáállás, politikai vélemény és aktivitás szempontjából nem volt reprezentatív a klímagyűlés. A résztvevők az átlag népességnél sokkal jobban aggódtak az éghajlat alakulása miatt és jobban meg voltak győződve arról, hogy a klímaváltozás oka az emberi tevékenység. Politikailag is aktívabbak voltak az átlagnál, és ideológiai szempontból baloldalibb gondolkodásúak voltak, mint a közvélemény. Ezért ezen kulcsfontosságú jellemzők mentén nem képviselték az osztrák lakosságot.
Ezen eltérések oka elsősorban az volt, hogy a nemzetközi tapasztalatoktól (például a skót és brit klímagyűlés gyakorlatától) eltérően az Osztrák Klímatanács résztvevőinek kiválasztásakor nem volt szempont a klímapolitikai álláspontok tekintetében a reprezentativitás. A kiválasztási folyamat részeként az Osztrák Statisztikai Hivatal három kérdést tett fel a klímapolitikai attitűdökről a Klímaügyi Minisztérium felkérésére, ezek azonban csak a minisztérium tájékoztatását szolgálták, és nem vették figyelembe a résztvevők kiválasztásakor. Mindez növelte az önkiválasztódás kockázatát.
A bemutatott problémák mindegyike tanulságokkal szolgál a jövőbeli polgári közgyűlések számára: az éghajlatváltozáshoz való hozzáállással kapcsolatos kérdéseket figyelembe kell venni a kiválasztási folyamat során, másként a témában folytatott tanácskozásból kimaradnak a klímaszkeptikus álláspontot képviselők. Máskülönben a klímagyűlés csupán azt a szerepet tölti be, hogy felerősíti a téma iránt már egyébként is elkötelezettek hangját.
Mivel a klímatanács új intézmény, ezek a hibák a végrehajtást is hátráltatták. A klímatanács ülését követően a résztvevők körében végzett felmérésünkben 41 százalékuk nyilatkozott úgy, a politikusok valószínűleg nem tesznek majd erőfeszítéseket az általuk megfogalmazott ajánlások végrehajtásáért. Ez viszont hatással lehet a jövőbeli gyűléseken való részvételi hajlandóságra: azokat „szimbolikus politikai eszközöknek” (Laurie Boussaguet) tekintik, amelyek csupán retorikai változást jelentenek konkrét hatások nélkül. Vannak jó gyakorlatok arra, hogy ambiciózus éghajlat-politikai célokat klíma közöségi gyűlések révén érnek el egyes társadalmak: az írországi, franciaországi és az egyesült királyságbeli klímagyűlések ténylegesen befolyásolták a jogalkotást. A klímagyűlések fejlesztése tehát várhatóan a demokratikus innovációk megvalósításának fontos állomását jelenthetik.
Fordította: Oross Dániel
A cikk az alábbi tudományos közlemény rövid kivonata: Ehs & Katrin Praprotnik (2023) The Climate Assembly as a ‘mini-Austria’. Socio-demographics, political interest, and attitudes towards climate change, in COST Working Paper (https://constdelib.com/wp-content/uploads/2023/05/WP23-2.pdf)