Az ukrajnai háború kirobbanásának pillanatában minden józan energetikai szakember számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Roszatom európai karrierjének vége, és szélesre kell tárni a kapukat a megújulók előtt. Az Orbán-kabinet viszont – a verbális elterelő hadműveletek ellenére – a gyakorlatban bő egy évvel Ukrajna megtámadása után is ragaszkodik ahhoz az energiapolitikához, amely alól épp az orosz agresszió húzta ki látványosan a szőnyeget.
Magyarországnak nincsenek jelentős mennyiségben új, kiaknázható kőolaj- illetve gázkészletei. Nincs nukleáris fűtőanyaga sem. Egy atomerőmű felépítése átlagosan 10,5 évig tart Európában, de csak onnantól számítva, amikor már ténylegesen elkezdődött. Előtte még be kell szerezni az engedélyeket – hogy ez mekkora feladat, azt pontosan körvonalazza, hogy a NER-ben, ahol az összes hivatal és hatóság a kormánynak alárendelve dolgozik, 9 év alatt (az orosz-magyar atompaktum 2014-és moszkvai aláírása óta) nem hogy a végére járni, de még a nehezén túljutni sem sikerült. Új szénerőművet épeszű kormány a klímaválság közepén nem tervez (bár azért a mienk intenzíven foglalkozik a gondolattal). Nagy esésű, bővizű folyóval nem rendelkezünk; amikor az ipari lobbi legutóbb vízerőművet akart építeni a Dunára, abba belebukott a rendszer. Ezek azok a paraméterek, amelyek között, egy akut európai energiakrízis és energiaár-robbanás idején az Orbán-kabinet a kabát újragombolására kényszerült 2022 kora tavaszán. Az Ukrajna elleni orosz támadás által okozott sokk méretére jellemző, hogy amikor az orosz csapatok épp a zaporizsjai és a csernobili atomerőművet támadták – egy közelebbről nehezen meghatározható taktikai előnyért minimum az egész kontinens, de könnyen lehet, hogy az egész világ biztonságát veszélyeztetve –, az a Moszkvában végzett Aszódi Attila, volt bővítési kormánybiztos nevezte képtelenségnek, hogy a Roszatomra valaha is nukleáris létesítmény építését bízzák Európában, akinél elkötelezettebb híve aligha volt az újabb paksi atomerőmű oroszok általi felépítésének. Szóban a magyar vezetés is elmozdult korábbi, 13 éven át képviselt zöldenergia-ellenes álláspontjától – a tények azonban azt mutatják, hogy egyetlen szavát sem gondolta komolyan: a legolcsóbban termelő, és mellesleg a leggyorsabban felépíthető szél- és naperőműveket ugyanolyan anakronisztikus tilalmak és korlátozások sújtják ma is, mint a háború kitörésekor.
Szélerőművek
Idehaza az előző évtized elején épültek utoljára szélerőművek, ám azokat még a Bajnai-kormány engedélyezte. Új engedélyt Orbánék pontosan nulla darabot adtak ki a háborúig – és utána is. Időközben pedig hoztak egy rendeletet, amely 12 kilométerben határozza meg a lakott területektől mért védőtávolságot. Márpedig az ország területén nincs olyan pont, amelynek a 12 kilométeres körzetén belül nincs település, ez a rendelkezés tehát felér egy kategorikus tiltással (miközben, mint egy korábbi írásban kitértünk rá, a hazai szélerőművek kapacitáskihasználása nem csak a naperőművekénél, de a szélenergia-szektor európai vagy éppen német átlagánál is magasabb).
Szélerőművet két ok miatt is érdemes építeni: egyrészt gyorsan, három-négy hónap alatt elkészül, másrészt nem kell hozzá állami tőke, merthogy sorban állnak a létesítési engedélyre váró befektetők.
A kormány először tavaly novemberben lebegtette be, hogy lazítani fog a tilalmon. Utóbb ezt írásban is vállalta az uniós helyreállítási alap „kiolvasztásának” egyik feltételeként; az ígéretet márciusig kellett volna teljesíteni, de a tényleges jogi helyzet ma is ugyanaz, mint mondjuk 2022. február 23-án.
Napenergia
A magyar energiapiacon a legolcsóbb áramot a meglévő szélerőművek termelik. A dobogón a második hely a már amortizálódott Paks I-é, a harmadik viszont a régebbi, vagyis a banki hiteleiket már visszafizetett naperőműveké. De még egy újonnan épített napelempark is nagyjából fele-harmada annyiért adja az áramot, mint amennyibe jelenleg az európai áramtőzsdén kerül. Logikus lenne tehát, hogy a kormány legalább az adminisztratív akadályok elhárításával segíti az új naperőművek építését, ahogyan az egyébként már a 2010-es kormányprogramban is szerepelt. Ezzel szemben a valóság: a napelemeket egyrészt továbbra is sújtja a még a második Orbán-kormány idején bevezetett, azóta is megmagyarázhatatlan büntetőadó. Másrészt 2021 óta egyetlen új napenergia-projekt sem kapott hálózatra csatlakozási engedélyt (leszámítva Mészáros Lőrincét, amelyhez a területet és a tőkét is az állam adta a szerencsés nyertesnek), miközben tavaly a háztartási napelemek hálózatra kötését, illetve a már elnyert pályázati támogatások kifizetését is korlátozták. Mindez nem csak érthetetlen, de teljességgel példátlan is egész Európában.
Geotermikus energia
A kormány tavaly meghirdette, hogy geotermikus nagyhatalom leszünk, aminek érdekében (a környezetvédelmi szempontokra fittyet hányva) a kitermelt termálvíz visszasajtolási kötelezettségét is enyhítették. Hogy mi történt még, az röviden összefoglalható: semmi. A napelemeknél már említett hungarikum, az elvileg újrahasznosítási célokat szolgáló büntetőadó viszont a hőszivattyúkra is kiterjed. Hogy ez mennyire abszurd (különadóval korlátozni az esetleg majd 20-30 év múlva hulladékká váló, de semmilyen feldolgozási problémát nem jelentő napelemek és hőszivattyúk terjedését), azt talán azzal érzékeltethetjük a legplasztikusabban, ha mellétesszük, hogy közben a kormány szenes erőműveket újít fel, illetve lignitbányát akar nyitni, mondván: rendkívüli helyzet van, ami átmenetileg felülírja a környezetvédelmi megfontolásokat.