Az ipari kapitalizmus kialakulásához hasonló mély átalakulásban vagyunk. Az országok a tudásalapú gazdaság kiépítésében versenyeznek. A nyertesek magasan képzett munkaerővel, nagy hozzáadott értékű munkát végeznek. Ezzel gazdagságot, erős középosztályt építenek. A képzetlen vesztesek nem tudnak eléggé bekapcsolódni az értékesebb tudásmunkába és nagy segélyre szoruló tömeget alkotnak. A tőke szabad mozgása leszűkítette a kormányok mozgásterét, ám a legfontosabb nemzeti feladat a magasan képzett emberek kifejlesztése maradt. A skandinávoknál jobb a közoktatás, a németeknél a szakoktatás, az ázsiaiak szorgalmasabb tanulók, jobbak az amerikai egyetemek. Akkor bedobjuk a törülközőt? Van, amit nem csinál meg más helyettünk. A mi tudásalapú társadalmunkat nekünk kell kiépíteni. Most.
Az emberekbe történő beruházás gazdasági beruházás is.
A tudásalapú társadalom fő tőkéi a tudás és a társadalmi tőke. Ezek hordozói az emberek és az emberek közti viszonyok. A tőke fejlesztése ezért az emberi erőforrás fejlesztését is jelenti. Ezért a gazdaság és az emberek fejlődése nem két egymást nehezítő, hanem egymást erősítő tétel. Ezért az oktatásra, szociálpolitikára, egészségügyre fordított pénz nem keletkezhet maradékelven.
Az alapkérdés a régi: az emberek birtokolják-e az életükhöz szükséges feltételeket? Régen ez anyagi feltételeket jelentett. Ma az egyenlőtlenségi rendszer egyre inkább tudás természetű. A felszabadító, az elidegenedést csökkentő logika megmaradt. Az emberek legyenek birtokában az életükhöz szükséges feltételeknek. Ez a szabadságuk alapja. Ma a tudás megszerzésének egyenlő feltételeit kell kialakítani. Ez is beruházó politika. Nemcsak egyéneknek, rétegeknek teremt jobb esélyt, hanem az egész országnak.
Esélyteremtő jóléti állam.
Az emberi tőkébe való beruházásnak növelni kell a középosztályt. Létszámban, biztonságban, anyagi függetlenségben és tudásban. A középosztályt a szegényebb rétegek mobilitási esélyeinek növelésével kell gyarapítani. A tudásalapú társadalom állama esélyteremtő jóléti állam. (Pogátsa 2016)
Magasabb hozzáadott érték.
Az erősödő középosztály hatására több ember képes magasabb hozzáadott értékű munkát végezni. Ez magasabb béreket is jelent. A magasabb bérek keresletet teremtenek más vállalkozásoknak, így fejlődik a gazdaság. A növekvő bérek magasabb adóalapot jelentenek, így az állami adóbevételek is stabilizálódnak. A középosztály alulról való feltöltődésének hatására kevesebb lesz a segélyre szoruló.
Munkademokrácia.
Az esélyteremtő jóléti állam és a magasabb bérek nem jönnek létre piaci automatizmusokon. Ki kell alakítani állami közreműködéssel a munka világában olyan érdekharmonizáló mechanizmusokat, amely a dolgozókat és a tőkéseket egyaránt érdekeltté teszi a termelékenység növelésében. Amelyben a dolgozók is vállalják, például tanulással a termelékenység növelését, és az ebből eredő nyereséget elosztják a bérek és a profit között.
Társadalmi egyeztetési folyamatok.
A társadalmi döntés-előkészítés kiterjedt rendszerét is fel kell építeni. A tudásalapú társadalom jellemző működésmódja ez. Eredményeként jobb döntések, tájékozottabb, felelősebb, szolidárisabb szereplők jönne létre. Erősödik a társadalom szövete, ami a társadalmi tőke összetevője.
Szabályozott munkaerő piaci megoldások.
Ma egyszerre van munkaerőhiány a magas minőségben dolgozó vállalkozásoknál és feketén foglalkoztatott, létminimum alatti tömegek a kizsákmányoló munkával dolgozó cégeknél. A minimálbér folyamatos és tervezhető emelésével és az átképzések támogatásával az alacsony hozzáadott értékű munkahelyekről át kell áramoltatni a munkaerőt a magasabb hozzáadott értékkel dolgozó munkahelyekre. Ezt támogatja a feltétel nélküli alapjövedelem hatása is.
Feltétel nélküli alapjövedelem.
A mindenkinek járó feltétel nélküli alapjövedelem megnöveli mindenki, a középosztály, a gazdag és a szegény szociális biztonságát. És mert mindenkinek egyformán jár, növeli a társadalomban a szolidaritást. Ezen a szolid, de biztonságos alapon új perspektívák nyílnak a mobilitásra, tanulásra, munkahelyek változtatására. Ez a biztonság lecsökkenti a dolgozók kiszolgáltatottságát, ezért kiszelektálja a csak puszta kizsákmányoláson alapuló munkát. A szolidaritás a tudásalapú társadalomban termelőerő. Mert az erőforrások megosztása, a tudások kombinációja adja az új értéket. A nem szolidáris társadalmak lemaradnak. Ezért a szolidaritás progresszív politika.
Egyenlő esélyteremtő oktatás.
Az ország bármely részén lévő iskolában azonos és egyre magasabb minőségű oktatást kap minden gyermek. A lemaradó iskolák felzárkóztatására plusz erőforrásokat biztosít az állam. Az egyenlő esélyteremtés az oktatás, és a szociálpolitikai eszközök szoros integrációját igényli. Az új tudástársadalmi szükségleteknek megfelelő ismereteket és készségeket kell kialakítani.
Magas újraelosztás. Ne a szegény támogassa a gazdagot!
Az esélyteremtő állam beruház az emberi tőkébe, de ehhez bevételekre van szüksége. Progresszív, többkulcsos személyi jövedelemadó rendszert, vagyonadót kell bevezetni, és a maradékelvet meg kell fordítani. Csak, ha kialakult az erős középosztály, amely versenyképes munkát tud végezni, megtermeli a szükséges jövedelmeket, ha kiépült az esélyteremtő oktatás, ha rendbe tettük az egészségügyet, akkor költözzön a kormány, akkor építsünk stadionokat, akkor pályázzunk olimpiára, akkor építsünk presztízsberuházásokat.
Antikorrupció és elitcsere.
A magas újraelosztás adófizetési hajlandóságot is feltételez. Ezt pedig aláássa a korrupció. Aláásta a rendszerváltás után kialakult gazdasági politikai elit. Az antikorrupciós politika elit cserét is igényel. Nem szívesen fizetnek az emberek adót, ha azt gondolják, hogy ellopják. Az esélyegyenlőségek kiépítése lecsökkenti a mindennapi korrupció kényszerét, de meg kell teremteni a magas – „felvilági” – korrupció leküzdésének feltételeit is.
Új középosztály politika.
A régi baloldal munkásbázisa lecsökkent, ez a csökkenés összefügg a tudásalapú gazdaság kialakulásával. És válságba is hozta a baloldali pártokat. A szakmunkás ma már szintén tudásmunkás, és az új egyenlősítő politika szövetségesei a tudásmunkások. A fizikai dolgozók és a tudásmunkások egyaránt érdekeltek a tudásalapú fejlesztésekben. Az alsó osztályok felemelése pedig az egész ország szellemi és gazdasági képességeit növeli.
Társadalmi konszenzus és vita a tudástársadalomról.
A tudásalapú társadalom komplex, integrált rendszer. Látványosan oktatás, de az összes felsorolt (és fel nem sorolt) tényező együttes fejlesztését igényli. Alapvető változásokat jelent a mai politikában. Ellenkező irányba mutat, mint a rendszerváltás utáni összes kormány neoliberális politikája. Ezért a váltás, türelmes vitákat, tájékoztatást, a program fokozatos továbbfejlesztését is igényli, ezért is kell széles társadalmi vitára bocsátani.
A fenti szövegrészlet az Új világ – a tudásalapú társadalom című közpolitikai vitairatból, amely első ízben a Jel-Kép, kommunikációtudományi internetes folyóiratban jelent meg. A teljes tanulmány innen letölthető. A tanulmány megjelenésekor nagy vitát kavart (a hozzászólások a Jel-Kép-nek ebben a számában olvashatók). A vita azóta elült, jóllehet a tanulmány megállapításai egyre inkább aktuálisak. A thevip.hu ezért a fenti részlet megjelentetése mellett döntött a szerző, Domschitz Mátyás engedélyével. A vitairat egyébként a Megújuló Magyarországért Alapítvány támogatásával készült, és épített a Párbeszéd tudásalapú munkacsoportjában szervezett vitákra.
