Egyre többen vagyunk, akiknek fontosabb a természettel való harmonikus együttélés, mint a profitszerzés. A mezőgazdaságban néhány évtizede kezdődött egy tudatos szemléletváltás, ami Ausztráliából indult, és nyugat-európai közvetítésével érkezett Magyarországra. A permakultúra követői szerint a hagyományos, nagyüzemi mezőgazdaság nem fenntartható, ezért szükséges a természetközeli, környezettudatos gazdálkodásra való átállás. Komposzt és mikroklíma, hasznosság és érték, együttélés és együttérzés hozhatja el a szükségszerű változást a hobbikertekben. Vida Éva permakultúra tervező, a Magyar Permakultúra Egyesület tagja a TheVIP-nek azt is elmesélte, hogyan segíthetünk a természetnek a még tudatosabb kerttervezéssel.
A fenntarható gazdálkodással kapcsolatban egyre többször halljuk a médiában a permakultúra kifejezést. Mi a permakultúra lényege?
Figyelj ítélkezésmentesen, gondoskodj az emberekről, gondoskodj a Földről, jusson mindenkinek abból, amire szüksége van, de ne csak az emberekre gondolj ilyenkor! Figyeld meg, mi kell a talajnak, állatnak, növénynek, víznek, levegőnek. A permakultúra együttműködés a természettel.
Honnan származik, hogyan született ez az együttműködési mód?
Ez a hozzáállás mindig is jelen volt az emberiség történetében, csak nem ezzel a névvel illették. A 70-es években Bill Mollison és David Holmgren dolgozta ki a permakultúra tervezés tudományos alapokon nyugvó módszertanát. Látták, hogy a konvencionális mezőgazdaság nem fenntartható, sőt sokkal többet vesz el tőlünk, mint amit ad. Az etikus elveken alapuló tervezési folyamat először még permanens agriculture (folyamatos mezőgazdaság) névre hallgatott, csak később vonódott össze a két szó és kezdték el permakultúrának nevezni.
Miben különbözik a permakultúra tervezése más, hagyományos módszerektől?
Elsősorban az etikus elvek alkalmazása különbözteti meg más tervezési folyamatoktól, emellett van még pár szokatlan, ám teljesen természetes eleme is a folyamatnak. Mindenekelőtt alaposan fel kell térképezni az adott rendszer életkörülményeit: hol tartózkodik, mi volt előtte a helyén, milyen hatások érik nap, mint nap, illetve szezonálisan. Számos nézőpontból vizsgáljuk az adott rendszert, ezért is olyan fontos, hogy ne minősítsük és ne próbáljunk meg túl korán következtetéseket levonni. Miután minden szempontot megvizsgáltunk, kirajzolódik a természetes mintázat, amire, ha felépítjük a későbbi fejlesztéseket, stabil és a természettel összhangban működő struktúrát kapunk.
Bármennyire meglepően hangzik, nem csak kertet, mezőgazdasági területet tudunk tervezni a permakultúra módszertanával.
Ha valóban ítélkezésmentesen közelítjük meg, akár önmagunk feltérképezésére is használhatjuk. És jól is tesszük, ha azzal kezdjük, mert bármit is cselekszünk, az belőlünk indul ki.
Ha ott rendben vannak a dolgok, akkor az általunk alkotott világ is harmóniában lesz környezetével. Ezen felül tervezhetünk a permakultúra szemlélete szerint közösséget, vállalkozást, rendezvényt, fesztivált, erkélyt, várost… lényegében bármilyen rendszert.
Mióta alkalmazzák a permakultúra elveit világszerte, illetve Magyarországon?
A tervezési módszetant a 80-as évek óta alkalmazzák egyre többen a világon. Ausztráliából indult.
Jelenleg Magyarországon körülbelül 7-800 permakultúra tervező képzést végzett ember él.
A legtöbben saját környezetük etikus kialakítása érdekében végezték el a tanfolyamot. Egyre több tanya és kert nyitja meg kapuit, hogy bepillantást engedjenek a természet ritmusával összhangban fejlődő permakultúrás tér folyamataiba. A Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) éppen a napokban frissítette térképét, ahol nyomon követhetők ezek a kezdeményezések.
Nagy lendületet adtak hazánkban a permakultúra ismertek terjedésének a 2018 óta működő Életfa Permakultúra nonformális szervezet programjai. A MAPER által szervezett – évről évre teltházas -képzések pedig már 2006 óta megbízható tudás forrásaként vannak jelen Magyarországon.
Berta Renáta barátnőmmel közösen 2019-ben hoztuk létre a Permakultúra Szeged és környéke (Homokhátság) facebook csoportot azért, hogy személyesen is megismerhessük a régióban élő permakultúra iránt érdeklődő embereket.
Milyen elvek mentén tudunk megtervezni egy permakultúrás kertet?
A kiindulópont igen pontosan meghatározható, elveink:
1. Gondoskodj a Földről
2. Gondoskodj az emberekről
3. Igazságosan oszd el a hozamot ember, állat, növény és humusz között!
Ezen túlmenően további 12 praktikus alapelvet veszünk figyelembe tervezéskor:
– Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek.
– Gyűjtsd össze és tárold az energiát.
– Érj el hozamot.
– Gyakorolj önmérsékletet és figyelj a visszajelzésekre.
– Használd és értékeld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat.
– Mindent hasznosíts.
– Tervezz mintáktól a részletekig.
– Elkülönítés helyett törekedj egységre.
– Használj kisléptékű, lassú és fokozatos megoldásokat.
– Használd és becsüld a sokféleséget.
– Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket.
– Figyeld a változást és használd ki kreatívan.
Milyen konkrét elemei vannak egy-egy ilyen kertnek?
Nincsenek konkrét elemek, amelyek minden rendszerben elengedhetetlenek a stabil működéshez, talán a komposzt tároló az egyetlen „fix pont”. A tervezési folyamat során válik egyértelművé milyen elemek leszek a valóságban jelen egy rendszerben. Sőt, maga a terv is csak egy erős iránymutatás.
Ha a megvalósításnál nem követjük a természet állandóan változó minőségét, könnyen csapdába eshetünk. Ez azt jelenti, hogy miután létrejön egy rendszer és elkezd működni, kapni fogunk visszajelzéseket tőle. Például, hogy mi működik és mi nem.
Lehet, hogy egy szelíd gesztenyét szeretnék a kapubejáróhoz, de ha nem megfelelőek a mikroklímám adottságai a fának, akkor sokkal több energiát kell fektessek az életben tartásába, mint ammennyi energiát adni fog. Ez persze nem azt jelenti, hogy eleve kizárom a rendszerből a szelídgesztenye fát, hanem azt, hogy felmérem a pro-kontra érveket és tudatos döntést hozok. Nyitva hagyom a lehetőséget, hogy később elfogadom, nem működik.
Az elemek között vannak részben módosítható és teljesen kicserélhető elemek. Egy házat vagy egy sziklafalat is módosíthatok, ha annak az eredménye több hozamot termel. Ám ezen a ponton nagyon fontos, hogy a döntés előtt visszatérjünk az etikus alapelvekhez és azok szellemében cselekedjünk.
Tettünk ne rombolás legyen, hanem regenerálás!
Például, ha a sziklafalat azért alakítom át, hogy vizet tartsak meg, amely segítségével később gazdag kertet hozok létre, hogy sok embert tápláljak, akkor megéri. Ebben a folyamatban sokat kell számolni!
Miért fontos tájregenerálás? Milyen állapotban van jelenleg a kunsági Homokhátság?
A válaszhoz ismernünk kell a múltat, ahogyan azt egy permakultúra tervben is megvizsgáljuk. Sok millió évvel ezelőtt a Kárpát-medence édesvízi tenger volt. Hatszázezer évvel ezelőtt a víz utat tört magának a sziklás hegyek között, és az alacsonyabb területek felé kezdett el mozogni. Ennek ellenére akkor még sok víz maradt a mai Alföld területén. Tavakból, mocsaras területekből és lápokból álló tájjá változott a terület. A víz mennyisége mindig az Alpokban és a Tátrában lehulló hó mennyiségétől függött, ez ma sincs másként. Természetesen a helyi szinten lehullott csapadék mennyisége is jelentősen hozzájárul a teljes tömeghez.
Az 1850-es évek folyószabályozása és az 1950-es években kiépített belvízelvezető csatornarendszer teljesen tönkretette az Alföld vízháztartását. Mintha csak kihúztuk volna a dugót medencénkből és hagytuk volna elfolyni a vizünket. Persze ez így kicsit túlzás, de talán jól szemléltetni a bizonytalan jövőt.
Hogyan tudnánk „segíteni a tájnak”?
Fontos meghatározni a szintet, ahol a megoldást megfogalmazzuk. Nem mindegy, hogy nemzetközi összefüggésben keressük vagy a kertünkben, különböző szinteken ugyanis, más-más megoldások születhetnek. Ezek az eltérő mintázatok bár hasonlítani fognak egymásra és kapcsolódni fognak egymással, de nem lesznek ugyanazok.
Szeretem azt a perma-elvet, hogy kezdd ott, ahol vagy és dolgozz azzal, amid van!
Sokszor reflexből, más emberek vagy jogi személyek irányába támasztunk elvárásokat, holott a fenti elv leveszi a vállamról ezeket a nyomasztó elvárásokat és átviszi a fókuszt arra, hogy itt és most mit tehetek meg azonnal, hogy egy kicsit jobb legyen. A felelősség felvállalása egyúttal felszabadító érzés, mert tudom, hogy nem elszenvedője vagyok az eseményeknek, hanem alakítója.
A nagyszabású megoldások, mint a folyók re-szabályozása, ártéri gazdálkodás, belvízelvezető csatornák felszámolása, vízszivattyúzás az Alföldre, 10 000 hektáros táj újra rendezése mind csapatmunkát igényelnek és nagy összegű befektetést. Természetesen ezt én itt és most nem tudom megoldani. De mi az, amit még ma megtehetek?
Vizet foghatok meg a tetőről, komposztálhatok, regenerálhatom a talajt, hogy emeljem a vízmegtartóképességét, komposzt toalettet használhatok. Szintvonalak mentén ültethetem a fákat, hogy a tájban eredendően megjelenő szórványos facsoportok jelenlétét erősítsem, és élő talajtakarót vethetek a fák alá. Ezt az olvasó is megteheti akár már ma. Úgy gondolom, ha mindenki tesz egy kis lépést, abból előbb-utóbb nagy dolog születik.