A Föld (gyász)napja – az eltűnő termőföld nyomában

Április 22. a Föld napja – nincs ennél jobb alkalom a termőfölddel és a földhasználattal kapcsolatos problémák áttekintésére. Gondokból pedig van bőven: mára a termőföld a legveszélyeztetettebb természeti erőforrássá vált.

Földfogyatkozás

Az élelmiszer-termelésre igénybe vehető föld mennyisége egyre fogyatkozik. Egy néhány évvel korábbi adat szerint ez 3,2 milliárd ember számára jelent akut problémát, de ahogy a folyamat előrehalad – és közben a világ népessége növekszik –, akár már az évtized végére mindannyian érzékelni fogjuk: ki „csak” az árak elszállásában, ki konkrét ellátási problémákban vagy az éhezésben. Itt tapasztalhatjuk majd meg először, hogy egy korlátozottan, pontosabban egyre kisebb mértékben rendelkezésre álló erőforrásra nem lehet korlátlan növekedést alapozni. Bolygónk felszínének csupán a 3 százaléka művelhető, de ott is csak egy (minimum) év-százezredek alatt az elhalt növényi és állati szervezetek révén létrejött vékony talajréteg biztosítja a művelési lehetőséget. Ebből pedig különböző okok – elsősorban a beépítés, a helytelen művelés, az erózió, a túlhasználat és a klímaváltozás hatásai miatt – évente felfoghatatlan mennyiséget, 75 milliárd tonnát veszítünk el, általában örökre.

Mára a termő föld 5–20 cm vastag, leggazdagabb felső rétegének több mint kétharmada eltűnt: elmosta a víz, elfújta a szél, esetleg aszfalt vagy beton került rá.

Közben pedig egyetlen centiméternyi új talajréteg kialakulásához ideális környezeti feltételek között 300 év háborítatlanságra (más adatok szerint 3 centiméternyi talaj képződéséhez 1000 évre) van szükség.

Magyar veszteségek

Egy korábbi, a Levegő Munkacsoport által beadott termőföldvédelmi törvényjavaslat indoklása szerint „míg 1938-ban a művelésből kivont terület aránya a KSH adatai szerint az ország teljes területének csak 6,6 százalékát, 1990-ben 11,5 százalékát tette ki, 1996-ban ez az arány már 13,8 százalékra emelkedett, 2001-ben pedig elérte a 16,9%-ot”. A 2001-es adat 5 865300 hektárnak felel meg, azóta viszont drámaian felgyorsult a folyamat:

2020-ban már csak 4 921800 hektár volt a magyar termőföldvagyon, azaz két évtized alatt közel egymillió hektárt (a 2001-ben meglévő mennyiség egyötödét) veszítettünk el, elsősorban a beépítések miatt.

Míg a már említett levegő Munkacsoport az ezredforduló táján a földvédelem szigorítására tett javaslatot, a 2010 óta hatalomban lévő Orbán-kormány több lépésben lazított az átminősítési szabályokon. Ráadásul – ahogyan ez a debreceni autó- és akkumulátor-gyártási projektek esetében kiderült – azt az egyetlen, még megmaradt keményebb korlátot sem tartja be, amely szerint az átlagosnál jobb minőségű termőföldet nem lehet ipari beruházásokra igénybe venni.

Globális gondok

A Föld száraz területe 13 milliárd hektár, de ennek kevesebb mint a felén folyik/folyhat mezőgazdasági termelés, és annak is a nagyobbik hányada legeltető állattartásra használható csupán. Szántóföldi művelésre 1,4 milliárd hektár vehető igénybe: a többin túl sok vagy túl kevés a víz, tele van kövekkel, méreggel (!), vagy állandóan fagyott. A teljes bolygót tekintve jelenleg Dél-Amerikában illetve Afrikának a Szaharától délre lévő területein, Indiában és Kínában fogy a leggyorsabban a termőföld. Kína a jelenség miatt egyre több földterületet vásárol illetve bérel más kontinenseken, de olyan értelemben nem a sajátjaként bánik vele, hogy nem vigyáz rá: az Afrikában és Dél-Amerikában lévő kínai agrár-nagyüzemekre egyaránt jellemző a föld kizsigerelése, a túlhasználat, a túlvegyszerezés és a fokozott eróziós kockázatot jelentő mélyművelés.

Ahhoz, hogy a 2050-ben várhatóan 9 milliárdos világnépességet jól lehessen lakatni, további 300 milliárd hektár jó minőségű termőföldre lenne szükség; ehhez képest a jelenlegi folyamatok alapján nem a nyereség, hanem a termőföld-veszteség lesz annyi a század közepéig.

borítókép: freepik

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére