Csak úgy érdemes a természetben járni, ha az ember kinyitja a szívét és a lelkét a szépre és a jóra, és nem hagyja, hogy a sors hidegre zúzmarázza – vallja Dr. Tarsoly Péter. A természettudományok doktorának neve jól cseng a hazai barlangászok körében, a Velencei-hegységben, a Keleti-Bakonyban és a Vértesben kilencedik éve vezet izgalmas túrákat.
A geoinformatikai szakmérnök számára egy hegy megmászásakor, vagy egy barlang felfedezésekor átélt érzések a szerelemhez foghatók. Ilyenkor a hegyek szerelmese egyé válik a pillanattal, a benne kavargó érzésekkel, és a világot csak az érzelmei, a benyomásai hálóján keresztül látja. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívájának tagja szerint aki egy embert próbáló mászás végén lehuppan a sáros kőre, amellett, hogy megtalálja a tájat, a benne élő embert, és az élőlények végtelen változatos gazdagságát, megtalálhatja önmagát is.
Dr. Tarsoly Péter mesélt a TheVIP olvasóinak a hazai vulkanikus barlangok csodavilágáról és a tökéletes boldogságról.
Mit jelent a vulkánszpeleológia kifejezés?
A Vulkánszpeleológiai Kollektíva a hazai nemkarsztos barlangok kutatásával foglalkozik, amelyek elsődlegesen vulkanikus kőzetekben találhatóak, Magyarországon főleg bazaltban és andezitben. Számuk valamivel több, mint 1000 darab. Ezeket a kőzeteket a karbonátos kőzetekkel ellentétben nem oldja a hideg szénsavas víz, így esetükben egész más barlangképző erők hatottak. Nagyon változatos genotípusokat találunk közöttük; gázhólyagüregeket, gőzrobbanásos üregeket, tektonikus és atektonikus barlangokat, mállással vagy aprózódással keletkezett üregeket, vagy például fatörzslenyomat-barlangokat. A Kollektíva fogja össze a nemkarsztos barlangok kutatása után érdeklődőket, illetve irányítja és szervezi a különböző vulkanikus területeken folyó kutatásokat. A fő cél ezen barlangok kataszterezése, új üregek felfedezése és térképezése.
Nyolcvan barlang felfedezésében vett részt eddig. Melyek köztük a legismertebbek?
A vulkanikus barangok általában kis méretűek, így a darabszám ugyan tekintélyes, de méretükben nem mérhetők össze a nagy karsztos barlangokkal. Ezek a barlangok az ország szinte minden vulkanikus területe között oszlanak meg a balatonfelvidéki tanúhegyektől mondjuk Vajdavári-homokkővidékig, vagy a Zempléni-hegységig. A legismertebb közülük a Panka-aknabarlang, amely a Badacsonyon található, és jelenleg Magyarország második leghosszabb bazaltbarlangja, és egyben a második legmélyebb nemkarsztos barlangja.
Nehéz lehet ennyi csoda közül választani, mégis, melyik barlang volt a legérdekesebb az Ön számára?
A legérdekesebb egyértelműen az előbb említett aknabarlang volt, mert egészen rendkívüli érzés volt megtapasztalni, hogyan néznek ki a bazaltorgonák „belülről”. De említhetném még a borsodnádasdi Lemezgyári-üregek is, ahol egy sisakunkkal szinte lefedhető méretű nyíláson bebújva 1,5 kilométeres, több emelet mélységű üreget találtunk.
Amikor lent voltam az Édesgyökerű-barlangban, úgy éreztem, hogy megmozdult a föld. Amikor a hátamon feküdtem a térképet rajzolva, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon a fejem fölött lógó több száz kilós kövek mennyire stabilak, tökéletes boldogságot éreztem. Azt éreztem, hogy élek. Úgy, ahogyan mindig is akartam. Egy hegy megmászásakor, egy barlang felfedezésekor érezhet ilyet az ember; és akkor, ha szerelmes. Eggyé válik a pillanattal, a benne kavargó érzésekkel, és a világot csak az érzelmei, a benyomásai hálóján keresztül látja. Olyan közel simul az ember a mulandóhoz, mint két erdei vad, és senki nem mondhatja meg, hogy melyik az egyik, és melyik a másik. Amikor a szíved a másik szíve lesz. A lábad az ő lába, a karod az ő karja, a tested az ő teste. Érezni, hogy mindig egyek lesztek és soha nem fogtok elválni egymástól. Akkor is ott lesztek egymásnak, ha nem lesztek egymás mellett. Szeretetben, amely vigyáz rátok, és tiszta, mert nem lehet más.
Amikor kimásztam a barlangból, visszatértem a valóságba, és a pillanat varázsa elveszett. Levettem a sáros kesztyűimet, a térképet gondosan vízhatlan mappába zártam, elcsomagoltam a térképezés eszközeit és ittam egyet a kulacsomban meglangyosodott vízből. A többiekre mosolyogtam, felcsatoltam a sisakot a hátizsákra, és sárosan, törődötten tovább indultunk. Csak a tábor végén tudtuk meg, hogy az Édesgyökerű-barlang volt a hazai 1000-dik nemkarsztos barlang. Ott pihen most is a Bazalt-utcában Nagygörbőn, a Keszthelyi-hegységben, és féltve őrzi magában azt a számomra felejthetetlen pillanatot, amikor megmozdult a föld.
A legtöbben jószerével csak a tévéből, természetfilmekből ismerjük a barlangokat. Milyen érzés „alászállni”, egy ismeretlen világot felfedezni?
Azt hiszem, kevés felemelőbb érzés van, mint amikor az ember az elsők között jut be egy barlang cseppköves termébe. Kiszedni az utolsó nagy követ, érezni, ahogy a huzat érinti az arcunkat, átcsúszni a sáros kuszodán, és megérkezni abba a világba, ahol még soha nem járt ember. Hallgatni az első tétova léptek hangját, a lecseppenő víz koppanásait, átélni minden érzékszervünkkel az első benyomásokat ebben a soha nem látott világban. Hangtalan álmok az imbolygó lámpafényben. Amikor egymásba kapaszkodva csak nézünk, nem tudunk beszélni, talán nincsenek is szavak, csak forgatjuk a fejünket, egyszerre akarunk látni mindent.
Lélegzetünk párája lenge fátyolként lebeg felfelé.
Szeretjük a barlangokat, szeretjük ezt a csodavilágot. Sokszor nagyon kemény, durva szerető. De puhán simogató keze is van, és néha, ha elég kitartók vagyunk, ha erőnk megszakításával sem adjuk fel – ránk mosolyog, és ragyogó szemeivel ringat el minket.
Hogyan bukkanhat a szakember egy újabb barlangra? Lát egy repedést ahol eltűnik a csapadékvíz, és a nyomába ered?
A barlangkutatás nem terepen, hanem irodában kezdődik a szakirodalmi anyagok áttanulmányozásával. Ismerni kell a terület földtanát, a korábbi kutatók jelentéseit, a terület topográfiáját, megközelítési lehetőségeit. Ezek alapján lehet kijelölni azokat a helyeket, amelyeket érdemes felkeresni, és apróra végig járni, új bejáratot kutatva. Sokszor nagyon nehéz terepen, sziklafalakon kell megtalálni a lehetőséget. A nemkarsztos barlangok között nincsenek víznyelők, de egy repedés jó kiindulási pont lehet. Az első bemászás lehet veszélyes, hiszen nem tudhatjuk, mi vár a bejárat túlsó oldalán, és sok esetben a szűk hely miatt nem is igazán látni előre, csak tapogatni lehet, keresve az utat.
A Velencei-hegységben, a Keleti-Bakonyban és a Vértesben immár több mint 1200 alkalommal vezetett túrát. Óvodásoktól a nyugdíjas korúakig, minden korcsoport képviselteti magát a különböző nehézségi fokozatú túrákon. Hogyan készüljön, aki jelentkezik egy túrára?
A legfontosabb, hogy mindenki mérje fel a saját fizikai képességeit és adottságait, és ennek megfelelő túrát válasszon. Időjárásnak megfelelő ruházatra van csak szükség, és a választott túra időtartamától függő mennyiségű innivalóra és élelemre. Legyen kíváncsi és fogékony, nyitott a természet szépségeire, és legfőképpen érezze jól magát túra közben.
Van kedvenc helye Magyarországon? Hol szeret a legjobban túrázni?
Számomra a legkedvesebb a Burok-völgy Bakonykúti és Királyszállás között. A Bakonynak ez a része egy igazi őserdő, hatalmas fákkal, égbe nyúló sziklafalakkal, érdekes állat-, és növényfajokkal. Látványos és szép túrák még a Velencei-hegység középső részén a Bodza-völgyben, és a Vértesben, Csákberénynél az Orondi-szőlők felett vezetett túrák is. A Keleti-Bakonyban található Száraz-, és Szenes-horgokban vezetett túrákat pedig azért érdemes kiemelni, mert keveset járt, kevéssé ismert részei a Bakonynak.
Mi az ars poeticája? Mit üzen a barlangász-túravezető a TheVIP olvasóinak?
Hogyan tér nyugovóra egy feketerigó? Hogyan libeg a kabasólyom a naplemente utolsó sugaraiban aranyló sziklatetők fölött? Mikor következik be az a pillanat, amikor az első szentjánosbogár meggyújtja piciny lámpását, hogy aztán az ösvény mente kísérteties zöld fényben ragyogjon? Ki az, aki elmondhatja magáról, hogy látott mindent, ott volt, átélhette, megcsodálhatta? Aki mindent ismer a legapróbb bársonylégytől az évszázados faóriásokig, a fekete-fehéren rojtoskalapú harkálytintagombától a suskagubacsig, az erdő széli sóskaborbolyától a boldogasszony papucsáig?
Nem láthatunk mindent. De kimozdulhatunk a hétköznapi életünkből, útra kelhetünk a természetbe, hogy békét és nyugalmat találjunk. Hogy megtaláljuk a tájat, a benne élő embert, az élőlények végtelen változatos gazdagságát, és végső soron, de talán ezt kellett volna első helyen említenem – önmagunk.
