Ezúttal Balatonföldváron alakítanak ki hatalmas mólószárakat, szokás szerint környezeti hatásvizsgálat nélkül, a feliszapolódás ismert veszélyével nem törődve.

Amikor 2015-ben Balatonföldváron, a tó legsekélyebb részén néhány éve a semmiből megkezdték egy fél kilométeres mólóhosszúságú vitorláskikötő kiépítését, az áramlástan szakértői előre figyelmeztettek: a mederbe mélyen benyúló mólószárak meg fogják változtatni az áramlási viszonyokat, és minden bizonnyal jelentős iszaplerakódást okoznak majd egy olyan szakaszon, amelyet a 70-es évek végén csak jelentős iszapkotrás árán lehetett megmenteni az elmocsarasodástól. A tó finom iszapja ugyanis állandó vándorlásban van, ám – mivel a szél hatására a víz is ide-oda hintázik a keleti és a nyugati tómedence között – ennek a mozgásnak nincs állandó iránya, amíg csak az ember be nem avatkozik. A két extrém hosszúságú, párhuzamos mólószár azonban úgy viselkedik majd, mint egy iszapcsapda – mondták a szakemberek, és sajnos igazuk lett: olyannyira, hogy előbb a szomszédos Balatonmáriafürdő partszakasza iszapolódott fel látványosan, most pedig már az alkalmatlan helyen épült fenyvesi kikötőt is folyamatosan kotorni kell (tavaly nyáron abból lett botrány, hogy a kikotort iszapot hatósági engedéllyel a megmaradt szabadstrandi részre ömlesztették, tovább apasztva a kikötő miatt már amúgy is megfogyatkozott strandterületet).

Az ilyen és ehhez hasonló következmények időben történő felismerésére és megelőzésére, a várható hatások elemzésére szolgálna a környezeti hatásvizsgálat – ha elvégeznék. Csakhogy a „környezetvédelmi hatóság” – azért indokolt az idézőjel, mert a NER-ben ezt a szerepet egy politikailag kézivezérelt kormányszerv, a kormányhivatal tölti be, amelynek jellemzője, hogy soha, semmilyen ügyben nem helyezkedik szembe a kormányzati akarattal – úgy ítélte meg, hogy az erősen kormányközeli beruházónak nem kell előzetes hatásvizsgálatot készítenie, mert a kikötőnek (a már említett szakmai vélemény ellenére) nem lesz jelentős környezeti hatása.

És hogy mi történik ma Magyarországon, ha kiderül, hogy a szakértőknek lett igazuk, a hatóság pedig „tévedett”? Az égvilágon semmi.

Balatonföldváron a strandra engedik a kikötőben felgyűlt iszapot (végül is ugyanezt tették már a kikötő építése közben is; akkor sem zavarta egyik illetékes hatóságot sem), Balatonföldváron pedig a hasonló előjelek ellenére most megint úgy engedélyezik egy új vitorláskikötő felépítését, hogy nem foglalkoznak a várható iszapproblémával (sem).

Pedig a Balaton Földvárnál is – mint a déli part nagy részén – sekély, és az iszaplerakódás sem példátlan. Ráadásul a településnek már van egy 360 vitorlás befogadására alkalmas kikötője, ami még bővíthető. A strandot pedig, amit most az újabb kikötő létesítésére kinéztek, nemrég újították fel 150 millió forintnyi EU-támogatásból. Korábban ugyanitt már akartak kikötőt építeni, de az a beruházás 2012-ben megbukott – most újra nekifutnak, méghozzá a „Balatonföldvár Nyugati Kishajó Kikötő létesítményeinek kiépítése” projektre a Kisfaludy programból elnyert közel 900 milliós támogatással. Holovits Huba polgármester szerint ettől a Nyugati strand még strand marad, amivel – ha a feliszapolódástól eltekintünk – csupán annyi a probléma, hogy a kikötők területén tiltott a fürdés (a vonatkozó belügyminiszteri rendeletben szó szerint az szerepel: „Tilos fürdeni: kikötők, úszóműves kikötőhelyek, úszóműállások, hajóhidak, veszteglőhelyek, vízi sportpályák, vízi repülőterek és hajókiemelő berendezések területén és 100 méteres körzetében”) – márpedig a mólószárak az általuk körbefogott vízfelülettel együtt több mint 40 ezer négyzetmétert vesznek el a strand területéről.

A földváriaknak most fűt-fát – egyebek között szabad bejárást – ígérnek, ám intő példaként lebeghet a szemük előtt a révfülöpi kikötő története.

Ott három éve még azt ígérte a polgármester: „A kikötő nem elvesz a közterületekből, hanem hozzáad. Hiszen épül majd egy 180 méteres csodálatos sétány növényekkel, világosítással, melyet egy kis hidacska köt majd össze a szárazfölddel, hogy tudjon a Balaton vize keringeni. A kőszóráson mély vízben pecázhatnak a horgászok, a hajók, összesen 133 darab, pedig a móló falához tudnak kikötni. Nem kell más településre vinni a pénzüket azoknak a révfülöpieknek, akik vitorlással, elektromos kishajóval rendelkeznek. A várható jelentős bevétel pedig hozzájárul, hogy a település továbbra is fejlődhessen.

Ehhez képest a kikötőingatlant a kormány végül odaadta a NER káderkeltetőjének számító MCC-nek, a hozzáadott közterületekről és a helyi bevételnövekedésről szőtt álom pedig azonnal elillant. A révfülöpii vitorlázóknak pedig sürgősen el kellett tüntetniük a hajóikat, hogy ne zavarják az MCC-nél kibontakozó yachtéletet.

Amúgy a földvári kikötő azért részesült kiemelt támogatásban, mert az e-hajózást kiszolgáló infrastruktúrát létesít – legalábbis papíron. A valóságban ugyanis a 175 hajóállásból csupán 15, vagyis kevesebb mint 10 százalék az elektromos hajóké. Valójában a minden ésszerű határt túlnövő balatoni vitorlásflotta kapott itt egy új, gigantikus létesítményt, amelynek a nyugati mólószára 381 méter, a keleti pedig 222 méter hosszú. A kitermelt iszappal (merthogy a déli parton képtelenség kikötőt létesíteni jelentős mennyiségű iszap kikotrása nélkül) a korábbi lidós partot töltik fel, összesen 3600 négyzetméteren.

Hogy mindez milyen hatással lesz a környezetre és a tó élővilágára, az a hivatalosságokat megintcsak nem érdekli:

mintha a történelem ismételné önmagát, a kormányhivatal ismét úgy foglalt állást, hogy jelentős környezeti hatás nem várható, előzetes hatásvizsgálat nem indokolt.

Pedig itt is, akárcsak Fenyvesen, rendelkezésre áll a szakértői tanulmány arról, hogy a kikötő kialakítása fel fogja gyorsítani az iszaplerakódást.

Egyébiránt a kormány is pontosan tisztában van vele, hogy a Balaton már nem bír el több kikötőt, de a profitérdek ezúttal is többet nyom a latban, mint a józan ész. A területileg illetékes Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakanyaga szerint „A kikötők fejlesztése ráadásul nem csak az élővilágra, hanem a tó üledékvándorlására, sőt áramlataira is jelentős (nem csak lokális) hatással lehet, ami összességében a tó állapotának romlását okozhatja.” Ráadásul, ahogy fentebb jeleztük, vitorlásból is több mint elegendő van már a tavon: ezt még a kormánylappá züllesztett Origo is megírta pár napja a pártállami MTI-re hivatkozva „Megtelt a Balaton, túl sok a hajó” címmel.

A Párbeszéd aktivistái február közepén kenus tiltakozó akcióval igyekeztek felhívni a figyelmet a ma még menthető természeti értékekre és a tervezett beruházás anomáliáira. A párt képviselői az illetékes tárcának benyújtott írásbeli kérdéssel megpróbálják elérni, hogy addig ne épüljön semmi, amíg a környezeti hatásokat nem tisztázták egyértelműen.
Lánchidat a Balatonba?

Nézd meg a Párbeszéd videóját:

borítókép: 1HAJÓBAN, képek: kotróhajó a tóban Balatonföldváron, a Nyugati strandon; Párbeszéd aktivisták/Járdány Bence