Fertő tavi tantörténet: félbehagyott NER-emlékmű

Mint egy állatorvosi ló, olyan részletességgel demonstrálja az Orbán-rendszer, a természetvédelem és a közpénzek viszonyának jellegzetességeit mindaz, ami az utóbbi időben Közép-Európa legnagyobb szikes tavának magyar partszakaszával történt. Happy end most sincs, csak hatásszünet és újratervezés: a folytatás leginkább attól függ, mennyire gyengíti meg a válság a rezsimet.

Drasztikusan romlott Magyarországon a természetvédelem teljesítménye az Orbán-kormány időszakában – nem mi mondjuk, hanem az Európai Környezetvédelmi ügynökség jelentése állapította meg. A dokumentum nem valamiféle elvont kategóriákat, hatósági működési gyakorlatokat elemez, hanem konkrét védett fajokat és élőhelyeket: rögzíti, hogy mi történt velük a vizsgált időszakban, és az eredmények alapján levonja a következtetést az állami természetvédelem hatékonyságára nézve. Magyar szempontból a kép lesújtó: míg 2007 és 2012 között a vizsgálat alá volt élőhelyek 24 és a fajok 9%-a volt rossz állapotban (a három osztályzatot – rossz, gyenge és jó – használó rendszerben), a 2013-2018-as időszakra ez az arány 49 illetve 12 százalékra nőtt úgy, hogy nem csak az uniós előírások voltak mindvégig érvényben, de finanszírozást is kaptunk az elvárások teljesítéséhez. Lehetne persze azt is állítani, és még igazság is lenne benne, hogy a támogatási rendszer működik diszfunkcionálisan, ám ilyen mértékű leromlást még az sem feltétlenül magyarázna meg, ha az EU direktben a természetpusztítást támogatná, amiről azért szerencsére nincs szó. A Fertő-tó példája ugyanakkor hűen illusztrálja, milyen folyamatok zajlanak idehaza az államigazgatás egykor zöldnek nevezett szektorában, milyen érdekviszonyok működnek, és mekkora eséllyel lehet megvédeni valamit, ami az értékei alapján egyértelműen védelemre szorulna.

A tó sorsát – talán csak időlegesen és egyelőre részlegesen – helyi források szerint a hercegi pár (Orbán Ráhel és Tiborcz István) egyik látogatása pecsételte meg. A turizmusban magának egyre több jogosítványt vindikáló miniszterelnöki sarj „fejlesztendő” területet, vitorláskikötőt és pezsgő idegenforgalmat álmodott a nádtetős cölöpházak és a sekély vizű tocsogók helyére, Mészáros Lőrinc szemében pedig megjelent az a jól ismert fény, amely, ha a falra vetítenék, egy stilizált euró-szimbólumot formázna. Mindebből az eddigi állás szerint nem egy második magyar tenger nőtt ki, hanem egy félbehagyott torzó:

A tó lerablására irányuló (akkor még) próbálkozás miatt 2021 nyarán fordult panasszal az Európai Bizottsághoz a Párbeszéd, abba kapaszkodva, hogy Natura 2000 területről, európai jelentőségű vizes élőhelyről van szó, amely egyben 2001 óta az UNESCO világörökségi védelme alatt álló kultúrtáj is. Az Orbán-Mészáros érdekkör közpénzből 100 ágyas szállodát, 60 hektárnyi kiterjedésű, nagyrészt fedett sportkomplexumot, számos vendégházat, kempinget, éttermet, új strandot, 850 vitorlás és 400 evezős csónak részére kikötőt, 26 – közvetlenül a tóparton álló, zártsoros beépítést eredményező – apartmanházat, és egy 880 férőhelyes parkoló szeretett volna látni a nádasokkal tarkított szikes tó egyetlen megközelíthető magyarországi partszakaszán. 2020-ban húsz ország harminc civil szervezete írt közös tiltakozó levelet Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize védelmében az UNESCO-nak, amely szervezet küldött ugyan egy viszonylag kemény hangú levelet az Orbán-kormánynak az eltervezett beruházás megakasztása érdekében, egyéb, érdemi közbeavatkozásra azonban nem futotta tőle.

Maga a projekt zavartalanul futott tovább, ami annak ismeretében nem csoda, hogy a kormány egyszemélyben az engedélyező hatóság és a beruházó is volt, a kivitelezésben pedig a kormánypárt és a kormányfő legszűkebb gazdasági holdudvara vált érdekeltté, erősen összeférhetetlenség-gyanús helyzetet produkálva.

Az ügy kimenetelét mindmáig az határozza meg, hogy mindazok, akik egy észszerűtlen, a természeti értékeinket károsító beruházás ellen tiltakoznak – a helyi lakosság éppúgy, mint a civil csoportok –, közvetlenül a kormányhatalommal, és a kormányközeli gazdasági érdekcsoportokkal találják magukat szemben. Hogy effektív természetkárosításról van szó, az olyannyira nem volt sosem kétséges, hogy maga a Natura 2000-es hatásbecslési dokumentáció írta le egyrészt a védett part menti ökoszisztéma várható felszámolását, másrészt azt is, hogy a tervezett fejlesztésnek nincs kiemelt társadalmi és gazdasági jelentősége (ami miatt az engedélyező hatóságnak a vonatkozó uniós előírások szerint a terveket mérlegelés nélkül el kellett volna utasítania – mármint egy normális országban, ahol az állami hatóságok nem állnak az uralkodó párt megszállása alatt, és nem a miniszterelnök háza népétől kapják az ellentmondást nem toleráló utasításokat).

2020 végén – nem konkrétan a Fertő-ügy miatt, de attól azért nem is függetlenül, számtalan hasonló skandalumot egy csomagba rakva – az Európai Bizottság eljárást indított a magyar kormány ellen a köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló uniós irányelv átültetésének elmaradása miatt. Ugyancsak 2020 őszén a Greenpeace, a WWF, a Magyar Madártani Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége, valamint több mint 70 másik természet- és környezetvédelmi szervezet nyilatkozatban hívta föl a magyar és az európai hatóságokat nagy tavaink, így különösen a Fertő-tó védelmére. Sajnálatos módon ugyanakkor a vagy el sem indult, vagy meglehetősen vontatottan előrehaladó eljárások sem az értékes élőhelyek részben már a vegetációs és fészkelési időszakban történő, minden természetvédelmi normának ellentmondó letarolását, sem a tájjal harmóniában álló, fecskék és denevérek sokaságának élőhelyéül is szolgáló nádfedeles cölöpházak szétrombolását nem tudták megakadályozni.

Közbejött viszont egyrészt a választás, másrészt a választási osztogatás illetve az ukrajnai háború következtében jelentkező gazdasági válság, amelynek nyomán az új építési miniszter, Lázár János hivatalba lépése után a félig szétdúlt Fertő-part is tetszhalott állapotba merevedett. A területet – Lázárnak Szabó Rebeka párbeszédes parlamenti képviselő írásbeli kérdésére adott válasza szerint – 2022. végéig Mészáros Lőrinc egyik cége őrzi (az apróért is le kell hajolni jeligére). Most a kikötő és a területrendezés már elkészült, valóban elszomorító természetrongálás, illetve a Mészáros és Mészáros sikercégnek kifizetett több mint 9 milliárd forint árán, de a további épületekben még bele sem fogtak, így talán lenne még mit megvédeni. Szóba került a felülvizsgálat/újratervezés is, de egyelőre senki sem tudja, hogy a kormányt csak az üres kassza vitte rá a kényszerű blokkolásra, vagy esetleg tényleg lenne benne hajlandóság valamiféle, a szakmai érdeket és a helyiek akaratát is becsatornázó kompromisszumra. A kételyeket erősíti, hogy amikor a miniszter ugyanebben a témában a soproni (egyébként fideszes) polgármesterrel levelezett, még csupán átütemezést emlegetett. Amikor pedig – ahogyan az Átlátszó nemrég felidézte – szeptemberben a helyszínre látogatott, a vizit után azt írta ki a Facebookra: „Amit elkezdtünk, befejezzük!”- talán ez az, amitől a projekt ellenzői (a térség lakosságának többsége) a leginkább tartanak.

Már a nyár végén egyértelműen megmondta Lázár, hogy egyhamar semmi nem lesz a Fertőnél.

Újratervezésről beszélnek, de azt sem tudni, mikor kezdenék el a terveket. December 31-én a Sopron Fertő Turisztikai Nonprofit Zrt.-t mindenesetre átveszi a minisztérium. Hogy ez mennyire jó nekünk? Valószínűleg semennyire – hangsúlyozta kérdésünkre Jakál Adrienn településmérnök, a Párbeszéd soproni önkormányzati képviselője. -Amikor ledózerolták a tópartot, 2 -3 évet ígértek építkezésre, most már szinte biztos, hogy ha rajtuk múlik, még minimum 4-5 évig semmi sem lesz a tónál. Az is félő, hogy a végén valahogy átjátsszák a területet valakinek, akinek van tőkéje, és némi támogatást is kaphat, hogy továbbvigye a projektet – tette hozzá. -Mi viszont azt akarjuk elérni, hogy luxusfejlesztés helyett a környezetet óvó olyan beruházás valósuljon meg, amelynek nyomán a soproniak és a környékbeliek mielőbb visszakapják a Fertő partot.

A legfrissebb fejlemények azt jelzik, hogy nem lesz könnyű. Ahogyan a Fertő Tó Barátai Egyesület kiderítette (az ügyről a szabadeuropa.hu számolt be elsőként), az eredetileg 52 hektáros beruházási terület egy, a beruházó által december 5-én beadott engedélykérelem szerint a másfélszeresére, 77 hektárra nőtt, és a projekt szinte valamennyi lényeges elemét módosították, anélkül hogy a környezetvédelmi engedélyt módosították volna – pedig a vonatkozó törvény lényeges módosítások esetén ez kötelező lenne. Az esetet, és benne a „zöldhatóság” szerepét különösen érdekessé teszi, hogy közben környezetvédelmi felülvizsgálati eljárás is zajlik, amelynek eredménye akár az is lehet, hogy a korábban kiadott engedélyt visszavonják.

A térség lakosságának – az előzmények alapján: természetesen – semmilyen információja nincs róla, hogy az új tervek alapján végül is mi épülne a tóparton. Ötletük viszont lenne: Jakál Adrienn szerint most elsősorban azt kellene elérni, hogy a lezárt, őrzött, de egyébként néptelen területet – addig is, míg adminisztratív értelemben eldől a jövője – nyissák meg szabadstrandnak, ne heverjen évekig parlagon.

borítókép: pixabay/Markus Steinacher