A lakossági vezetékes energia átlagosan 60 százalékkal lett drágább a „rezsicsökkentés” kivezetése nyomán, és a fával, szénnel fűtők költségei is hasonló mértékben emelkedtek. Az átgondolatlan, és a legszegényebbeket az átlagosnál súlyosabban érintő intézkedések miatt az idei tél halálos áldozatainak száma a korábbi években tapasztaltaknak a többszöröse is lehet a fagyhalálok és a növekvő légszennyezés következtében.
A napokban kiadták a levegőminőségi riasztást a Sajó völgyében, amivel hivatalosan is beindult az idei légszennyezési szezon. Ez a megfogalmazás természetesen eufemizmus, hiszen Magyarországon ebből a szempontból egész évben szezon van (sőt, ha úgy vesszük, több mint egy évtizede; azóta zajlik uniós kötelezettségszegési eljárás a kormány ellen az egészségügyi határértékek folyamatos túllépése miatt; tavaly ebben az ügyben már az Európai Bíróság is elítélte a kormányzatot, mivel úgy látta, hogy semmit sem tesz a jogsértő állapot megszüntetéséért). A Sajó-völgy ebből a szempontból mindig különösen problémás területnek számít.
Borsodtól Mosonmagyaróvárig
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) közleménye szerint november 30-án Kazincbarcikán, Putnokon és Sajószentpéteren egészségtelen volt a levegő minősége, kifogásolt minősítést kapott Dorog, Miskolc (és a nyugati országrészben lévő Mosonmagyaróvár). Ahogyan az NNK hangsúlyozta, a légszennyezettség különösen veszélyes a gyermekekre, a várandós kismamákra, az idősekre és a krónikus légzőszervi, illetve szív- és érrendszeri betegségben szenvedőkre. „Ők lehetőség szerint kerüljék a szabadban végzett fizikai tevékenységet, és kevesebb időt tartózkodjanak kint” – fogalmazott a közlemény.
A települési légszennyezésnek – ami ténylegesen legalább a múlt század 50-es évei óta súlyos gond idehaza, csak akkor még nem vonatkoztak ránk olyan uniós előírások, amelyekbe bele lehetett volna ütközni – két fő forrása van: a közlekedés és a fűtés. Míg a korábbi évtizedekben az ipari üzemek számítottak a legnagyobb kibocsátónak a lakott területen (is), ez a hatás mára jelentősen enyhült, a vonatkozó EU-normák szerint 2007 október 31-től ipari üzem nem lehet jelentős szennyezőforrás. (Mármint papíron: az a szabály ugyanis, hogy tartós határérték-túllépés esetén az adott termelőegységet le kell állítani. Ennek ellenére időről időre előfordulnak azért haváriák, gondoljunk csak például a Mészáros-féle Viresol légszennyezési ügyére). A legszennyezettebb időszaknak – ha az időjárási körülményektől eltekintünk – a tél vége számít, amikor a legalacsonyabb jövedelmű háztartások a tűzifából kifogyva hulladékkal, ruhával, rossz minőségű fával fűtenek. Ugyanakkor rendre problémás a szezonkezdet is, amikor a kisebb településeken, illetve a városszéli kertes övezetekben elégetik a lombot és az ágnyesedéket, illetve a kályhák és a kémények a hosszú leállás után nincsenek „kiégve”, nem szelelnek rendesen, és nem tökéletes bennük az égés.
Már nem az ipar a főbűnös
Míg az iparra – és a közlekedésre is – egyértelmű, egyre szigorúbb kibocsátási határértékek vonatkoznak, a lakossági fűtés esetében nem létezik ilyen hatósági küszöb azt az előírást leszámítva, hogy hulladékot tilos az otthoni kályhában égetni. Ennek sincs azonban visszatartó ereje, hiszen egyrészt a hulladéknak sosem létezett egzakt definíciója, másrészt az a szabály, amelynek a betartását nem ellenőrzi senki, annyit is ér. Harmadrészt pedig, aki rossz minőségű tüzelővel fűt, általában nem jókedvéből teszi. Magyarországon mintegy 600 ezer háztartásban vezetékes energiahordozó (főként gáz, kisebb hányadban távfűtés illetve áram) nélkül kénytelenek megoldani a fűtést – vagy azért, mert az adott otthon nem is kapcsolódik rá a hálózatra, vagy pedig azért, mert nincs rá pénz, hogy a vezetékes megoldást használják –, ami óvatos becslés szerint is 1,8 millió embert jelent. Ők jellemzően fát és szenet tüzelnek el, a gyakorlatban igen sokszor minden mással (papír, kombinált csomagolás, műanyag, autógumi, használt ruhanemű stb.), ami a ház körül adódik. Egy-egy vas- vagy cserépkályha ilyenkor úgy működik, mint egy vegyes lakossági hulladékot befogadó égetőmű – de mindenféle szűrő és tisztító technológia nélkül. Ha ehhez hozzávesszük, hogy például a klórtartalmú hulladékok, vagyis például egyes mosószeres flakonok égetése során garantáltan dioxinok, azaz erősen rákkeltő hatású vegyületek keletkeznek, ,vagy azt, hogy a tökéletlen égés során a levegőbe kerülő apró koromrészecskék ellen semmilyen védelemmel nem rendelkezik a szervezetünk, máris érthetővé válik a fentebb idézett NNK-figyelmeztetés: egy hosszabb esti séta egy szélcsendes napon egy amúgy is nehezen átszellőző völgybe települt faluban (de ugyanígy akár a főváros-környéki agglomerációban) bizonyos élethelyzetek illetve betegségek esetén szó szerint életveszélyes lehet.
A környezeti légszennyezés miatt elvesztett egészséges életévek száma száz lakosra számítva. (Forrás: Publications Office of the European Union.)
Életveszélyes energiapolitika
Hogy az életveszély emlegetése itt mennyire nem költői túlzás, azt a számok pontosan jelzik: hazánkban minimálisan 4000 ember hal meg évente idő előtt közvetlenül a légszennyezés következtében; a bizonyítottan a szennyezett levegőhöz kapcsolódó halálesetek száma meghaladja az évi tízezret, a megbetegedéseké pedig az évi százezret; az Európai Bizottságtól származó kalkuláció szerint minden magyar ember átlagosan egy életévet veszít a légszennyezés miatt – ez fajlagosan több, mint a hírhedten szennyezett levegőjű Kínában. Mindennek az egészségügyi költsége (a gyógyításra fordított összeg, illetve a betegség miatt a munkából kieső idő „ára”) évente százmilliárdos nagyságrendű.
Az előbbiekből következik, hogy kimutatható társadalmi haszna lenne téli szennyezettségi szint csökkentésének – most azonban épp az ellenkező irányba haladunk. Nagyjából az előző évtized végéig lassú javulás volt tapasztalható, amit azonban a pandémia megakasztott: az emberek jóval több időt töltöttek otthon, így többet kellett fűteni is, az élet pedig – különösen az alsó jövedelmi tizedekbe tartozók számára – jóval nehezebbé vált. Közben pedig a szilárd tüzelőanyagok ára is emelkedésnek indult. Ez a folyamat gyorsult fel látványosan idén a rezsiszabályok megváltoztatásával. Annyiban a korábbi „rezsicsökkentési” szisztéma is kirívóan igazságtalan volt, hogy miközben a nem vezetékes energiát használóknak (praktikusan a legalacsonyabb jövedelműeknek) semmiféle kedvezményt nem adott, bőkezűen jutalmazta azokat, akik akár az úszómedencéjüket vagy a kocsifeljárójukat is rezsicsökkentett árú energiával fűtötték. Annak is volt egy erőteljesen negatív hatása, hogy a kormányzati energiapolitika korlátozta a szélerőművek építését, illetve (büntetőadóval, a szabályozás folytonos változtatásával) a napelemek terjedését is: az ország kibocsátáscsökkentési vállalásait így döntően biomassza-tüzeléssel, azaz gyakorlatilag az erőművek fafűtésével kellett teljesíteni, ami évek óta látványosan felfelé nyomja a tűzifa árát.
Sötét kilátások
Ami viszont az idei télen következik, olyat – pusztán a levegőminőségi hatásokat tekintve is – valószínűleg évek óta nem láttunk. Magyarországon telente eddig is évente százas nagyságrendben fagytak halálra emberek (jellemzően a saját kifűtetlen otthonukban) – ez a szám a szociális gondoskodással foglalkozó civil szervezetek előrejelzése szerint akár egy átlagosan hideg téli időjárás esetén is drasztikusan megnőhet. Mindez pedig most kiszámíthatóan együtt jár majd a légszennyezés szintjének radikális emelkedésével – hiszen azokban a háztartásokban, ahol a túlélés a tél, nem fogják mérlegelni, hogy mivel fűtsenek – ilyen háztartásból pedig most jóval több lesz. A KSH adatai alapján a lakossági energia a 90-es évek óta nem látott mértékben drágult: az átlagos áremelkedés ezen a területen 62,1%, ezen belül a vezetékes gáz ára 121%-kal, az elektromos energiáé 28,9%-kal emelkedett egy év alatt. Ugyancsak a KSH szerint, míg egy mázsa tűzifa tavaly ősszel átlagosan 4500 forintba került, idén októberre ugyanez az ár 7950 forintra nőtt, ami erdei köbméterenként 80-100 ezer forintos árnak felel meg – ez nagyjából 40%-os drágulást jelent –, és az árak azóta is nőnek. Igaz, a hatósági áras kormányzati tűzifaprogramban egy erdei köbméter tűzifa ára keményfánál 30 ezer forint, puhafa esetén pedig 19 ezer forint, ám (konkrét esetben, egy lapunk által megkérdezett alföldi roma családnál, amit aztán több más érintett is megerősített, „valamikor tavaszra” ígérik a kiszállítást, ami a téli fűtést így aligha oldja meg.
Mivel helyettesítő termékről van szó, hasonló mértékben nőtt a fabrikett, illetve a szén ára is. Talán ezzel is összefügghet, hogy egyre több helyről kapunk információt olyan falopásokról, amikor a lakóház udvarról viszik el a télre betárolt tűzifát – ezek az esetek a tettenérés esetét leszámítva gyakorlatilag lenyomozhatatlanok.
Kezdeményezések a megfizethető fűtésért és a tisztább levegőért
Ahogyan annak idején a „rezsicsökkentéskor”, úgy most az állami árszabályozás átalakításánál is, a kormány olyan módon nyúlt hozzá az árakhoz, hogy a legkiszolgáltatottabbak szempontjait nem igazán mérlegelte. A Párbeszéd-frakció ismételt fellépésére volt szükség például ahhoz, hogy az előrefizetős mérőórát használók is benne maradhassanak a csökkentett árkategóriában (az eredeti szabályok szerint kiestek volna belőle). Jelenleg azon dolgozik a képviselőcsoport – a Mol vezetőivel is asztalhoz ülve –, hogyan lehetne megoldani, hogy a hatósági áras PB-gázt végre kapni is lehessen. A frakció olyan javaslatot is beterjesztett, amelynek alapján az átlagbérnél kisebb jövedelemmel rendelkező családok 200 ezer forintos rezsiutalványban részesülnének – ellensúlyozandó a fűtési költségek megemelkedését –, illetve vissza nem térítendő támogatásra épülő országos lakáskorszerűsítési, energetikai felújítási program indulna, valóra váltva a Fidesz 2010-es az írott választási programban és a kormányprogramban is szereplő, de soha be nem tartott ígéretét. Minderről a kormányoldal még csak tárgyalni sem volt hajlandó.
Borítókép: freepik/freestockcenter