Ha szisztematikus változás nem történik a divatiparban a szektornak 2050-ig 35 százalékkal több területre lesz szüksége és a 2 Celsius fokos határ alatt meghúzott szén-dioxid felhasználás negyedét használhatja fel a BBC cikke alapján.
A ruházati termelés megduplázódott az elmúlt tizenöt évben, míg eközben a ruhák tényleges viselési időtartama közel 40 százakékkal csökkent. Az európai kontinens polgárai minden korábbinál több ruhát vásárolnak, miközben egyre kevesebbet költenek erre.
Egy eredője lehet a problémának, hogy sok esetben az ipar által belülről felkínált ,,fenntarthatósági alternatívák” sem annyira zöldek, mint azt magukról állítják. A H&M és a Zara csak az előző évben mintegy 11 000 új stílust dobott a piacra. A fast-fashion fogalma mellett az ultra-fast-fashion fogalma is megjelent, amit a Shein képvisel, a maga 314 877 kiadott stílusával.
Egy fenntartható alternatívához a jelenlegi fogyasztás 75 százalékos csökkentése vezethetne. Ehhez azonban egy teljes átalakításra és újragondolásra lenne szükség. A cikk négy radikális lépésbe sűríti ezt a működést.
- Korlátozni a fogyasztást és a felhasználást
A változtatás egyik előfeltétele az érdemi diskurzus kialakítása a fogyasztók, az ipar képviselői és a kormányok között. Individuális szinten ez a kevesebb és tudatosabb vásárlási szokásokban manifesztálódhat.
Emellett a divatipar működésével kapcsolatos edukáció és ennek az közoktatásba való bevezetése és népszerűsítése is fontos lehet,
ahogy a second-hand shopok támogatása és a ruhacsere gyakorlata is.
Magyarországon úttörőnek számít a párbeszéd kialakításában a vászonzsákoslány projektje, aki olyan mindennapi kérdésekben, mint a naptej-használat, samponok vagy zero waste fashion foglal állást. Hellyel közzel a Partizán youtube csatorna is közöl dokumentarista anyagokat a klímaváltozás vagy az újrahasznosítás témájában. Az egyik legmegosztóbb kísérlet a közbeszéd tematizálására Puzsér Róbert 2019-es Sétáló Budapest projektje volt, aminek vállalt célkitűzése a belváros autómentesítése lett.
2. A Slow Fashion/Lassú Divat mozgalom kibővítése
A mozgalom elődjének Elizabeth L. Cline Túlöltözve: Az Olcsó Ruházat Sokkolóan Magas Ára című tanulmánykötetét tekintik, de a kifejezés hivatalos meghonosítója Kate Fletcher brit újságíró. Ő egy cikkben a slow food/lassú étel mozgalomhoz hasonlította a divatot, aminek három principa maximája a jó, tiszta és méltányos körülmények között létrehozott alapanyag. Ezzel az 1999-ben Slow City/Lassú Város mozgalomhoz is kapcsolódik, ami az autómentes belvárost és a helyi kisvállalkozások támogatását tűzte zászlajára.
A Lassú Divat mozgalom a klasszikus stílusokat részesíti előnyben.
Gondolkodása szerint megújult figyelmet kell fordítanunk a már birtokunkban lévő ruháink javítására és ápolására, hogy meghosszabbítsuk azok élettartamát, például a varrás, a javítás és más régen elveszett készségek felélesztésével. Az elmúlt évtizedekben több, újragondolásra alapozó magyar márka is indult.
3. Új, kollaboratív fogyasztási modellek
A jóléti ruhatár fontos aspektusa a meglévő, divatos üzleti modellektől való eltávolodás és a szövetkezetek, non-profit társadalmi vállalkozások és minősített B-vállalatok gyakorlata felé való tolódás. B-vállalatoknak olyan cégek nevezhetőek, amelyeknek célja a profitszerzésen túlmutató, mint például a dolgozók megélhetésének biztosítása és a környezeti hatások minimalizálása vagy megszüntetése.
A kollaboratív fogyasztási modellek a ruházat megosztását vagy bérlését is magukban foglalják.
Az állandó fogyasztási növekedést implikáló modellről a fenntartható megközelítésre váltani nem könnyű. Azonban segítségünkre lehetnek ezekben olyan módszerek, amelyek nem a pénzt veszik alapul, hanem például a ruhák cseréjét vagy kölcsönadását a barátok között, valamint a ruhák megváltoztatását vagy újratervezését a javító-kávézókban és varrókörökben.
4. A diverzitásra való törekvés az öltözködési szokásokban
Tudatos polgárként a ruházati kultúrák sokféleségének ápolása is kiemelten fontos. Ebbe a gyakorlatba tartozhat az öltözködési hagyományok fókuszba emelése is, aminek a központjában sok esetben a természet tisztelete is megfigyelhető.
Fontos lehet a kisebb hagyományőrző közösségeket arra ösztönözni, hogy felismerjék a ruházat értékét és támogassák a hosszú távú használatot és gondozást. Ez a különböző és sokszínű stílusok ünneplésében is megnyilvánulhat. Ez lehet a népviseletek, színek, motívumok felkarolása, de a múlt viseleteinek az újra-rendezése, tudatos használata is.
A divatot az állandó növekedési modellről a fenntartható megközelítés felé terelni nem könnyű vállalkozás. Az áttérés megköveteli, hogy a politikai döntéshozások és ipari reformok széles skáláját hajtsuk végre, emellett újragondoljuk a szerepeket és felelősségeket is.
Ám az állandó terjeszkedés sem fenntartható.
A divat jövőjének alakítása érdekében cselekszünk, ha egy olyan ruhásszekrény kialakításán dolgozunk, amely jó az embereknek és a bolygónak, ahelyett, hogy hagynánk, hogy az elpazarolt ruhák szökőára felszívja az erőforrásainkat és korlátozott széndioxid-tartalékainkat.
Kiemelt képek: Pixabay/Wikipedia/Romani Design/FANNiHALMi