A mórahalmi Nagyszéksós-tó is bekerült az idén nyáron kiszáradt hazai tavak sorába. Azzal a különbséggel, hogy ökológiai kár helyett ez még jót is tehet a szikes tónak. Az ott élő bivalyok többségét mindenesetre el kellett költöztetni, remélhetően csak átmenetileg.

A sokak által az évszázad aszályának nevezett idei, tartós hőséggel súlyosított szárazság miatt úgy telt a július, hogy a folyók rekordalacsony vízállása mellett egymást érték a tavak kiszáradásáról érkező hírek. A bicsérdi 2,7 hektáros horgásztó, a kistapolcai 7,6 hektáros horgásztó, a debreceni Vekeri-tó, a bátonyterenyei Halda-tó – csak néhány nagyobb vízfelület, ami az utóbbi hónapban tűnt el. A Velencei-tó – ami története alatt többször kiszáradt már – szintje rekordalacsony, a Balaton vízszintje is alaposan megcsappant.

Tartósabb csapadék, ami a vízkészleteket felölthetné a láthatáron sincs, sőt, a hosszabb távú előrejelzések szerint az ősz is aszályosnak tűnik Európa nagy részén. 

Ilyen korán még sosem tűnt el a víz

Legutóbb nyolc éve történt meg, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartózó Nagyszéksósi-tó kiszáradt, de olyan emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy már július közepén-végén porzik a Mórahalom határában lévő tómeder.

Itt még nem volt akkora a gond a rezervátumban. Fotó: visitmorahalom

Ilyen korábban legfeljebb augusztus végén esett meg. Idén azonban már július végén sem lehetett a 100 hektáros homokhátsági területen fekvő szikes tóban fürdőző-dagonyázó bivalyokat látni.

Noha ez jelentős turistalátványosság is, a bivalyokat 2008-ban azért telepítették a területre, hogy az addigra náddal benőtt tómederben a legeltetésükkel helyreállítsák az eredeti mocsaras-vizes élőhelyet. Ez olyan sikeres volt, hogy szikes tavak fészkelő madárfajai közül több is visszaköltözött a területre. Az igénytelen bivaly egyébként szerves része volt a környék hagyományos állattartásának, elősorban az igaereje miatt, de húsát, tejét, bőrét is felhasználták. Negyvenöt állattal hozták létre a Dél-Alföld első bivalyrezervátumát uniós forrásból, mára százzal több bivaly él a területen. Pontosabban élt.

Most ugyanis a tó kiszáradása miatt jelentős részüket elköltöztették.

A  mórahalmi Nagyszéksós-tóban tavaly még bőven volt víz, idén azonban teljesen eltűnt. Fotó: Fotoszabi

Öntisztító kiszáradás

A Very Important Planet kérdéseire a mórahalmi Móra-Tourist Nkft. arról tájékoztatott, hogy az állatok nagy részét borjaikkal együtt más telepekre költöztették, a tónál maradt kisebb állomány a szomszédos csatorna vizében tudja lehűteni magát, a takarmányozásáról pedig a helyi önkormányzat gondoskodik. Hangsúlyozták, hogy a helyi élővilág nincs veszélyben: “mivel a kiszáradás a szikes tavaknál természetes és szükséges jelenség, az élővilág is ehhez alkalmazkodott. A rendszeres tikkadás miatt a területnek komolyabb halfaunája nem alakult ki.

Nagyszékós-tó a csatorna partjáról, amikor még volt víz a tóban. Fotó: Fotoszabi

Az élőlények (például békák, mocsári teknősök, siklók) a víz megjelenése után rövid időn belül újra benépesítik a tavat, és a madarak is visszaköltöznek. Tehát a jelenlegi állapot átmeneti. A kiszáradás fontos öntisztuló folyamat egy szikes tó életében. Hozzájárul a só felhalmozódásához, és jelen esetben a „szellőzés tisztítja a tómeder iszapjának állapotát”.

 Amikor már kiszáradt a tó, csak a csatornában maradt víz. Fotó: Fotoszabi

Ha lesz eső, feltöltődik

Megjegyezték azt is, hogy amíg a meder nem kapcsolódott egy belvízelvezető rendszerhez, hanem lefolyástalan volt, szinte évente megismétlődött a kiszáradás.

A Mórahalomhoz közeli Ruzsán egy év alatt tűnt el a víz teljesen a horgásztóként használt Masa-tóból- Fotó: Fotoszabi

Az utóbbi évtizedekben ez a kialakított nagy vízgyűjtő miatt nem fordult elő, mostanáig. A tómederben várhatóan újra megjelenik a víz, ha elegendő csapadék érkezik – tették hozzá.