Az energiaválság kapcsán felmerült, hogy a magyar kormány meghosszabbítaná Paks I. üzemidejét. A 70-es években épült, a tervezett üzemidejét már most is jóval meghaladó, elavult paksi atomerőmű továbbüzemeltetése azonban csak növelné a nukleáris biztonsági kockázatokat a Greenpeace álláspontja szerint. Paks üzemidejének meghosszabbítása, ugyanúgy, ahogy a Paks II. beruházás, csak akadályozná az olcsó, tiszta, energiafüggetlenséget biztosító megújulókra való átállást és az energiahatékonyságra alapozott rendszerek kiépítését, a civil szervezet véleménye alapján, amelyet honlapunkhoz eljuttatott. Íme a Greenpeace által közzétett részletek, amelyek a honlapján is olvashatóak.
Irreleváns lépés
A kormány júliusban jelentette be a jelenlegi gázválság okán, hogy „a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbítását kezdeményezi”. Ez azonban csak a 2030-as évek közepén lenne esedékes, mivel a reaktorok engedélyei 2032-37 között járnak le. Így a hosszabbítás nem lehet érdemi hatással a jelenlegi válságra. Mindenképp világossá kell tenni, hogy az atomerőművek üzemeltetése elsősorban nukleáris biztonsági, és nem ellátásbiztonsági kérdés. Az üzemidő meghosszabbításáról nem a kormány, hanem a legszélesebb nyilvánosság bevonásával, nemzetközi értelemben is lefolytatandó környezeti hatásvizsgálati eljárás és további engedélyezések után, nukleáris biztonsági szempontból az Országos Atomenergia Hivatal dönthet, az Atomerőmű engedélykérelme alapján.
Megéri vagy sem?
Miközben továbbra sem várható, hogy az atomerőművek fogják jelenteni a zöld és békés energiaellátást a jövőben, újra és újra előkerül az öregedő reaktorok üzemidejének meghosszabbítása. Az erről szóló döntéseket rendszerint politikai és gazdasági nyomás alatt hozzák meg. Ezeknek a reaktoroknak az építési költségét ugyanis már leírták, ez pedig relatíve olcsóvá teszi a működtetésüket, hasonlóan a többi energiatermelő technológiához képest. Mindazonáltal, ha a biztonsági szempontokat is beemeljük a képbe, már más a helyzet.
Amennyiben ugyanis az új reaktorokra vonatkozó biztonsági előírásoknak megfelelő szintre kellene feljavítani a régi reaktorokat, az versenyképtelenné tenné őket a villamosenergia-piacon. Paks I. reaktorai már most is az eredetileg tervezett 30 éves üzemidejükön túl üzemelnek. Ezeket már ma sem lehetne engedélyezni az új reaktorokra vonatkozó hazai követelményrendszer értelmében, és mind műszakilag, mind gazdasági szempontból képtelenség volna olyan állapotba hozni őket, hogy megfeleljenek az előírásoknak.
Öregedés és biztonság
Az atomerőművek egyes, biztonsági szempontból kritikus részeit, mint például a reaktortartály vagy a konténment, nem lehet ugyanis cserélni, márpedig ezeknek az állapota idővel romlik. Ezért a végrehajtott biztonságfejlesztések és javítások ellenére, egy súlyos baleset bekövetkezésének az esélye fokozódik. Ráadásul ahogy sok öregedő reaktor esetében, úgy Paksnál is kapacitásnövelő beruházásokat hajtottak végre az elmúlt években, ami tovább növeli az öregedő primerköri rendszerekre és berendezésekre (mint például reaktortartály, csővezetékrendszerek, gőzfejlesztők) kifejtett terhelést.
A paksi reaktorok esetében az öregedés és az elavulás jelenti tehát az egyik fő problémát. Ne felejtsük, hogy ha kormányzati bejelentés szerint megvalósulna az üzemidő-hosszabbítás, az azt jelentené, hogy az eredetileg tervezett 30 év helyett akár 60-70 évig is üzemeltetnék ezeket a reaktorokat, a világon példátlan módon. Azaz akár a 2050-es évek közepén is üzemelhetnének olyan reaktorok Magyarországon, amelyeket az 1970-es évekre jellemző, szovjet biztonsági filozófia alapján terveztek.
Boldog békeidők?
A szomszédunkban jelenleg is zajló háború kapcsán egy újabb szempont mentén is bebizonyosodott, hogy az atomenergia a jelenleg rendelkezésünkre álló legveszélyesebb energiaforrás. Egy atomerőművek közelében folyó háború drámai kockázatokat jelent, hiszen a reaktorokat, a kiégett üzemanyagot és radioaktív hulladékokat tároló létesítményeket, illetve az ezeket kiszolgáló eszközöket nem úgy tervezték meg, hogy azok ellenálljanak egy eltévedt lövedéknek vagy akár szándékos robbantásnak. Ha ez bekövetkezik, annak katasztrofális következményei lehetnek.
Paksi hiányosságok
Az általánosságokon túlmenően, a paksi reaktorok biztonsági filozófiájának hiányosságaira vonatkozó konkrét kritikák jórészt az úgynevezett konténmentre vonatkoznak. Ez, a reaktorokat körbeölelő épületrendszer hivatott egy baleset esetén megvédeni a környezetet, azaz megakadályozni, hogy a primer körben lévő radioaktív anyagok a szabadba kerüljenek. Ennek az épületrendszernek az engedélyezett szivárgása 14,7%. Ez azt jelenti, hogy egy baleset esetén a konténmentbe kerülő anyagok ekkora része szivároghatna a környezetbe naponta (az évek során ezt az értéket lejjebb szorították, jelenleg 5-6% körül van jellemzően). Ez az érték egy hasonló korú, nyugati típusú reaktor esetében 1-1,5%, míg egy mai, modern reaktor esetében 0,5% alatt van.
Fontos még megemlíteni a paksi reaktoroknak azt a hiányosságát, amire a fukusimai baleset irányította a figyelmet. A paksi reaktoroknál a kiégett üzemanyag-kazettákat tároló, úgynevezett pihentető medencék védelme lényegesen alacsonyabb szintű, mint sok hasonló korú vagy későbbi reaktor esetében. Ezek a medencék ugyanis Fukusimához hasonlóan Pakson is a konténmenten kívül találhatóak, ennek kockázataira pedig főleg a fukusimai 4-es reaktor példája mutatott rá. A balesetben ugyanis megsérült a medencét körbevevő épület, és károsodott a medence hűtőrendszere is. Ez azzal fenyegetett, hogy a még mindig jelentős mennyiségű hőt termelő üzemanyag-kazetták elforralják a hűtővizet, a burkolatuk felhasad, és a bennük lévő radioaktív anyag a lerombolt reaktorcsarnokon keresztül kikerül a környezetbe.
Korlátlan energia a jövőben?
A nukleáris biztonsági kérdéseken túlmenően meg kell említeni, hogy az öregedés a termelésre is kihathat. Általánosságban is elmondható, hogy a műszaki berendezéseknél életkoruk előrehaladtával egyre több meghibásodással kell számolni. Paks esetében már most is megfigyelhető, hogy számos alkalommal kerül sor menet közben, azaz két nagyobb, tervezett karbantartás közben szükségessé váló javítások miatt kisebb-nagyobb teljesítménycsökkentésekre, részleges vagy teljes leállításokra.
Környezeti szempontból várhatóan a Duna vize is egyre jelentősebb korlátozó tényező lesz. A klímaválság előrehaladtával és a meder mélyülése és vándorlása miatt egyre sűrűbben okoz gondot a megfelelő mennyiségű hűtővíz biztosítása. Főleg a nyári időszakban pedig a túl meleg Dunavíz miatt kell kalkulálni a termelés kényszerű korlátozásával.
Hulladékok
Figyelembe kell venni a továbbüzemeltetésből fakadó egyéb környezeti hatásokat is. Magyarországon ezek közül elsősorban a radioaktív hulladékok és a kiégett üzemanyag keletkezésével kell számolni. A kis- és közepes aktivitású hulladékok esetében kérdéses, hogy a már üzemelő bátaapáti tárolóban lenne-e elég hely ezek elhelyezéséhez. A kiégett üzemanyagok és nagyaktivitású hulladékok tekintetében jelenleg sincs végleges megoldás sehol a világon, és a magyarországi, végleges tároló megvalósítására vonatkozó tervek műszaki, geológiai és gazdasági szempontból is bizonytalanok, a jövőbe vesznek. Az pedig nem kérdés, hogy a radioaktív hulladékok tárolása környezeti szempontból mekkora kockázatot rejt.
Az üzemidő-hosszabbítás hatása a megújulókra és az energiafüggetlenségre
Paks I. üzemidejének meghosszabbításával nem csökkenne hazánk orosz energiafüggősége, hiszen az erőmű üzemanyaga onnan származik, és a karbantartás, az egyes berendezések esetleg szükségessé váló cseréje kapcsán is az orosz félre kellene támaszkodnunk. Ezzel szemben a megújulókra való átállással ráléphetnénk az energiafüggetlenségünkhöz vezető útra.
A megújuló rendszerek és az atomerőművek egymás versenytársai. Alapvető műszaki és piaci természetű ütközés van közöttük, azonban az atomerőmű üzemeltetése során az a tulajdonos magyar állam érdeke, hogy alapvetően a paksi atomerőműben termelt áramot fogyasszuk.
Az atomerőműveket ugyanis műszaki és biztonsági okokból nem lehet leállítani, amikor nincs szükség az általuk termelt energiára, a termelésük csökkentésének (a „visszaszabályozásnak”) pedig gazdaságossági korlátai is vannak. Ezért a nap- és szélenergiával nem tudják kiegészíteni egymást, hanem valójában egymás versenytársai. Ezzel lehet összefüggésben az, hogy a magyar állam már most is korlátozza a megújulók terjedését, pl. az új szélerőművek telepítésének ellehetetlenítésével.
Összességében
Az elmúlt bő évtized elhibázott kormányzati stratégiája nyomán Magyarország energiafelhasználása továbbra is kiszolgáltatott az importnak. Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának árnyékában pedig különösen elkeserítő, hogy hazánk milyen súlyos mértékben függ az orosz energiától. Túl azon, hogy
földgázfogyasztásunk mintegy 85 százaléja, olajfogyasztásunk 60-70 százaléka érkezik Oroszországból, a paksi atomerőmű fűtőelemei is onnan származnak.
A jelenlegi válság megoldásához kevés lesz a kapkodás, ötletelés, a jelenlegi helyzethez vezető megoldások, technológiák, energiahordozók további erőltetése. A paksi üzemidő csak évtizedes időtávon sorra kerülő esetleges újabb meghosszabbítása nyilvánvalóan nem tud érdemben segíteni a kialakult helyzeten, ellenben az egyre növekvő nukleáris biztonsági kockázatok, és az egyre tovább halmozódó radioaktívhulladék-hegyek mellett, akár a század közepéig bebetonozná az orosz energiafüggőségünket.
Ezzel ráadásul megakadályozná a fenntartható, békés, biztonságos alternatíva, a megújulókon, az energiahatékonyságon és energiatakarékosságon alapuló rendszerek kiépítését. Ha élhető jövőt akarunk, akkor el kell felejtenünk azt, hogy más országok piszkos energiahordozóitól függünk, amelyekkel romboljuk a klímát, és további évtizedekre fenntartjuk a nukleáris energia fenyegetését. A mostani válság esélyt kínál, hogy szakítsunk ezzel a gyakorlattal – éljünk vele!
Kiemelt kép: Wikipedia Commons