A Párbeszéd szerint ki kell alakítani a feltételeit a tájba illő gazdálkodásnak. A mélyebb területeken olyan mezőgazdasági kultúrákat kell kialakítani, olyan növényeket termeszteni, amelyekről nem kell majd elvezetni a vizet. Szabó Rebeka társelnök úgy fogalmazott: nagyon fontos, hogy az Orbán-kormány is belássa, nem a hetvenes-nyolcvanas évekbeli technológiákhoz kellene visszanyúlni. Úgy látja, az öntözés valóban fontos, nem lehet egyik pillanatról a másikra tecnológiát váltani, de nem csak ebben kell látni a helyzet megoldását. Jelenleg viszont az aszály elleni projektek abban merülnek ki, hogy Mészáros Lőrinc és cégei csatornákat és vízműveket építenek.
Online sajtótájékoztatóján Szabó Rebeka, a Párbebeszéd frissen megválasztott társelnöke kiemelte, hogy idén lényegesen kevesebb csapadék hullott a korábban megszokottnál:
Márciusban már porzott szinte minden, és azóta is azt látjuk, hogy főleg az ország keleti felén tragikusan kicsi a csapadék mennyisége, ezért egyrészt komoly károkat szenved a természet és a mezőgazdaság. Sokkal rosszabb termésátlagokra lehet számolni többek közöt a gabona, a kukorica vagy éppen a napraforgó esetében, a gazdálkodók be is nyújtották a kárenyhítési kérelmüket.
Az ellenzéki párt vezetője hozzátette, ez nemcsak a gazdálkodóknak okoz károkat, de az élelmiszereket is további drágítja. A kenyérre is gondolhatunk, ami tovább drágul, de a földeken takarmányt is termelnek, így állati eredetű termékek, tejtermékek drágulását is várhatjuk. Az élelmiszerárak így is borzasztóan magasak, egy átlagos magyar család nagyon nehezen fizeti ki őket.
Mint mondta:
Az aszálynak az ember okozta klímaválság az egyik okozója. Nemcsak kevesebb csapadék hullik, de a mintázata is kiszámíthatatlan lett. Hirtelen esik le rengeteg, ezt a tömörödött talajok nem tudják beszívni, elfolyik róla. Amikor pedig szükség lenne rá, kevesebb az eső.
Éppen ezért lenne nagyon fontos a véleménye szerint, hogy az Orbán-kormány is belássa, nem a hetvenes-nyolcvanas évekbeli technológiákhoz kellene visszanyúlni. Modern, de a hagyományokat figyelembe vevő, tájba illeszkedő gazdálkodási formát kellene folytatni, ami nem vezeti el a vizet a tájból. Időnként tapasztalunk belvizeket, árhullámokat, de ezekre nem valamiféle katasztrófaként kellene tekinteni, hiszen természetes velejáró, és meg kell oldani, hogy ezeket a vizeket tároljuk és ne levezessük. Van rá mód, magában a táj struktúrájában megoldható a tárolás, de szemléletváltozás is szükséges hozzá a vízgazdálkodásban. Mint beszámolt róla:
Amikor én ezeket a kérdéseket az Országgyűlésben felteszem, csak olyan válaszokat kapok, hogy a hetvenes években mennyi öntözött terület volt. Természetesen az öntözés fontos, nem lehet egyik pillanatról a másikra tecnológiát váltani, de az is nagyon fontos, hogy nem csak ebben kell látni a helyzet megoldását. Most is azt látjuk, hogy az aszály elleni projektek abban merülnek ki, hogy Mészáros Lőrinc és cégei csatornákat és vízműveket építenek. Ezekkel ugyanazokat a rossz válaszokat adjuk a problémára, amelyek a helyzet okozói.
A Párbeszéd szerint ki kell alakítani a feltételeit a tájba illő gazdálkodásnak. A mélyebb területeken olyan mezőgazdasági kultúrákat kell kialakítani, olyan növényeket termeszteni, amelyekről nem kell majd elvezetni a vizet. A települések környékén arra kell figyelni, hogy amikor éppen van víz, meg tudjuk tartani, ebben az esetben a kicsit a magasabban fekvő szántóföldeken is a megfelelő termény tud nevelkedni. Minden növénynek vízre van szüksége, ez a fajta mozaikosságot kellene fenntartani.
Olyan szemléletre van szükség, amelyet a Párbeszéd 300 milliárdos költségvetési módosító csomagja is tükröz,
ami megpróbálja ellensúlyozni a klímaválság hatásait, és az alkazmakodást a természeti folyamatokkal összhangban oldja meg. Ez jobb lesz mindenkinek az országban, kevésbé drágulnak az élelmiszerek, ami a gazdálkodóknak is jobb lesz. Kisebb lesz a kárenyhítési igényük, és a természeti rendszereinket is jobban meg tudjuk őrizni a jelen és a jövő generációi számára.
Kiemelt kép: Járdány Bence/Párbeszéd