Nemcsak a mezőgazdaságban, az erdőkben is jól jöttek a múlt heti kiadós esők. A gombakedvelőknek érdemes most felkeresniük az erdőket, a klímaváltozás miatt ugyanis egyre hektikusabb a csapadékutánpótlás Magyarországon, így egyre bizonytalanabb a nyári gombaszezon is. Most az öt legnépszerűbb nyáron megjelenő ehető gombafajt mutatjuk be.
1. Nyári vargánya
Ha valaki a bolti csiperkén kívül nem is ismer más gombát, erről az egyről biztosan hallott már. A gombászok által becsben tartott „nagyvad”, ami főként annak köszönhető, hogy jó ízű, ételekben sokoldalúan használható, viszonylag nagyra képes megnőni, és nem túl ritka.
A tölgyesekben és bükkösökben érdemes keresni.
Ha megfelelő az időjárás, már májusban megjelenik, de a fő szezonja a nyár – ha esik elég eső. Kalapja 5-15 centi széles, világos- vagy középbarna, felülete nemezes.
Úgynevezett csöves termőrétege először fehér majd fokokatosan megy át sárgásba, végül olivazöldessé válik. Tönkje hengeres, hasas, barnás, rajta halványbarnás hálózattal. Húsa fehér, jó illatú és nem színeződik el később sem. Jól szárítható, ha esetleg nem fogyna el frissen mind, amit szedtünk. Így télen is elő lehet venni, és különlegessé tenni vele bármilyen húsételt, levest vagy például rizottót.
2. Halvány rókagomba
A piacokon Sárga rókagombaként árusított gombák jelentős része ehhez a fajhoz tartozik, az előbb említett ugyanis jóval ritkább Magyarországon, és csak erősen savanyú talajú erdőkben nő. Gasztronómiai szempontból viszont semmilyen különbség nincs köztük, ízük és illatuk ugyanolyan fenséges. Jó ha tudjuk, hogy rókagomba színe nevével ellentétben egyáltalán nem hasonlít a rókák bundájának színére.
Rókaszínű viszont a világító tölcsérgomba, ami mérgező, és tuskókon nő, nem a földön, mint a rókagomba. Ezt a két fajt olyan gyakran összekeverik, hogy ez okozza itthon a legtöbb nem halálos kimenetelű mérgezést.
A Halvány rókagomba halványsárgás, 2-10 centis kalapja fotokban fehér is lehet, kezdetben domború, majd ellaposodik, később tölcséressé válik.
Ráncos-eres, mélyen lefutó termőrétegéről jól felismerhető, ahogy jellegzetes kajszibarackos illatáról is. Húsa fehér, tömör, nem színeződik, nyersen kissé csípős. A nyári vargányához hasonlóan tölgyesekben és bükkösökben él. Ezt a fajt is lehet tartósítani: pár perces blansírozás után fagyasztani érdemes.
3. Kékhátú galambgomba
A galambgombák családjába itthon is vagy száz faj tartozik, ebből négy árusítható, de jóval több ehető. A kékhátú az árusíthatók közé tartozik, így piacon is találkozni vele. Ha erdőben gyűjtenénk, óvatosan tegyük, mert galambgombák sajnos amilyen finomak, annyira könnyen törnek. Márpedig ez a csemegegomba különösen sütve vagy rántva finom, tartósítani nem igazán lehet.
Az erdei állatok között is népszerű: nagy szerencse, ha olyat talál az ember, ami nem csigarágott vagy nyüves. 5-15 centi széles kalapja nem kék, hanem ibolyászöldes, ibolyásbíbor, lilásrózsaszínes, zöldes, néha foltos, több szín is van benne és kissé fényes.
A lemezei fehérek, viszonylag rugalmasak, kevésbé töredezenek, zsíros tapintásúak.
A tönkje is fehér, húsa viszonylag kemény, enyhe ízű. Az előbbi fajok szomszédságában, tölgyesekben és bükkösökben él a kékhátú galambgomba is.
4. Piruló galóca
Furcsa lehet első hallásra, hogy ehető, sőt jóízű gombaként hozunk szóba egy galócafajt, pedig a Piruló galóca éppen ilyen. Sőt, árusítható is. Nem minden galócafaj mérgező, bár tény, hogy a többségük igen, így érthető, ha sokan tartanak tőlük. Az 5-15 centi széles kalapja halványvöröses, vörösbarnás, felületén szabálytalan, varszerű, letörölhető, piszkosfehér vagy húsbarnás pettyekkel díszített.
A lemezei fehéresek, idővel vörösen foltosodók.
Tönkje fehéres, vörösödő, csupasz, bocskora nincs, alja répaszerűen megvastagodó, övszerű rücskökkel. Gallérja lelógó, bordás, fehéres. Jól azonosítható az alapján, hogy húsa főleg a tönk alján vagy kukacrágások helyén vörösödő. Amikor elkészítjük, érdemes alaposan átsütni vagy főzni. Elég gyakran találkozhatunk a fajjal a tölgyesekben és bükkösökben.
5. Óriás pöfeteg
Nem mindennapi élmény, amikor egy vagy több, kosárlabda méretű vagy még nagyobb fehér gombába botlik az ember az erdőben. Nem is igazán gyakori faj az óriás pöfeteg, ami akár öt-hat kilósra megnőhet. Amíg kemény húsú és kívül-belül fehér, addig ehető. Amikor már a belseje sárgás-barnás, puhává válik, sajnos le kell mondani róla. Pedig egy fehér labdával egy egész család, sőt a szomszédok is jól lakhatnak.
Itthon főleg rántani szokás, miután cikkekre vágták, de sütve, grillezve is kitűnő.
Jellemzően akácosokban, csalános helyeken, réteken lehet rálelni, ott ahol nitrogénben gazdag, trágyázott területek, üde lomberdők vannak. Ha már túl későn találunk rá, vígasztaljon bennünket, hogy jövőre, megfelelő körülmények mellett, kicsit korábban pontosan ugyanott lesz, ehető állapotban. Ha valaki előbb rá nem talál.
Természetesen soha ne felejtsük el bemutatni a természetben gyűjtött gombáinkat okleveles gombaszakellenőrnek, akik a legtöbb nagy piacon megtalálhatók, és ingyen elvégzik a vizsgáltaton. A szakellenőrök listája a Nébih oldalán érhető el. Így ugyanis megelőzhetünk egy enyhe vagy súlyos mérgezést, amit akár egy ehető faj is okozhat, ha azt nem megfelelő állapotában szedtük vagy tároltuk.
Borítókép: kékhátú galambgomba. Fotó: Tombácz Róbert