Az ENSZ által 1919-ben alapított Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, vagyis az ILO adatai szerint jelenleg is több mint 200 millió 5–17 éves gyermeknek kell dolgoznia az UNICEF összeállítása alapján. Közülük több mint 150 millióan áldozatai a kizsákmányolásnak, minden második ráadásul veszélyes munkát végez. A szervezet megfogalmazása szerint hazánkban felnőttek és gyermekek is elszenvedői kizsákmányoló munkának az építőiparban illetve a vendéglátásban elsősorban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat. Ezek a gyerekek a keresetük javarészét hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek. Világszerte a legrosszabb formák: prostitúció, pornográfia, drogkereskedelem, kényszermunka, rabszolgaság. Az UNICEF sosem győzi eleget hangoztatni az oktatás fontosságát.
Mint az UNICEF írja: a gyermekek által végzett munka nem minden formája minősül gyermekmunkának. Gazdasági kizsákmányolásként definiáljuk, amely veszélyezteti egy gyermek iskoláztatását, egészségét, illetve a fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi fejlődését. Egészségtelen és veszélyes munkakörülménynek minősül a tűz, a hőség, az erős napfény; a nyirkos, poros, penészes és piszkos munkakörülmények; a napi nyolc órát meghaladó munka mennyiség; a veszélyes munkaeszközök; a túl meleg vagy túl hideg környezet; illetve az éjszakai munkaidő.
A gyermekmunka által érintettek csaknem fele Afrikában él; de közel ennyien vannak Ázsiában az összeállítás szerint. Világviszonylatban elsősorban a mezőgazdaságban jellemző (71 százalék), ezt követi a szolgáltatások területe; majd az ipar – ide értve a bányászatot is. Nagyon jellemző az úgynevezett informális vagy szürke gazdaságban az UNICEF szerint.
Hogyan alakul ki?
A gyermekmunka egyszerre oka és következménye is a társadalmi egyenlőtlenségeknek, melyeket megerősítenek a hátrányos megkülönböztetések az UNICEF megfogalmazása szerint. Az őslakos csoportokból vagy a bizonyos kultúrákban jelen levő alacsonyabb kasztokból származó gyermekek nagyobb valószínűséggel esnek ki az oktatásból munkavégzés miatt, ahogy
a bevándorló gyermekek is kiszolgáltatottabbak a rejtett és tiltott munkavégzésnek és a lánygyermekek is a háztartási cselédségnek.
A gyermekek a családjuk és maguk túlélése miatt kényszerülnek dolgozni, vagyis a szűkösség kényszeríti őket a munkára, de további tényezők is fenntartják, tolerálják és újratermelik e jelenséget.
A megfelelő minőségű oktatás hiánya megrajzolja azt az ördögi kört, amiben a gyermekmunka is megszületik és majdan újratermeli önmagát: sokaknak nem áll rendelkezésre, mások nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeiket taníttassák. Ez önmagában vezet a gyermekmunka gyakorlatához: a szegény családban élő gyermek, amelyik nem jár iskolába, dolgozik, és könnyen belátható, hogy
a megfelelő kvalifikáltságra szert nem tevő gyermek felnőttként is olyan munkák elvégzésére kényszerül, amely kevés jövedelemmel jár, így téve sebezhetővé őt. A gyermekmunka olykor annyira beágyazott gyakorlat, hogy sem a szülő, sem a gyermek nem tartja illegális tevékenységnek.
A szokás hatalma
A helyi szokások, tradíciók is szerepet játszanak az UNICEF szerint: az az elvárás, hogy a gyermek kövesse a szülői mintát és tanulja azt ki, illetve szerezzen benne gyakorlatot már egészen fiatalon, vagy az olyan társadalmi, vallási tradíciók – mint a költséges esküvő például –, ami hitelek felvételére kényszeríti a családot, melynek visszafizetéséhez a gyermek munkája is szükséges.
A hiteltörlesztés miatti munka, vagy adósrabszolgaság különösen elterjedt gyakorlat, amely a szegény családokat sújtja.
A háború gyermekei
Szintén ok az otthon elhagyására való kényszerítettség, menekült, migráns lét, vagy az államon belüli konfliktusok, hiszen egy háború sújtotta területen egészen más lehetőségei vannak egy gyermeknek, mint békében.
Súlyos következmények
A gyermekeket megillető jogokat az ENSZ 1989-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezménye rögzíti az UNICEF alapján. Ez az egyezmény biztosítja, hogy a tagállamokban élő gyermekek védelmet élvezzenek a kizsákmányolással, erőszakkal szemben, illetve joguk legyen az ingyenes alapfokú oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, de a játékhoz és a szabadidőhöz is. Ennek ismeretében könnyen belátható, hogy a gyermekmunka valamennyi gyermekeket megillető jogot sért.
A kizsákmányoló gyakorlat, az erőszak valamennyi gyermeket súlyosan károsít mentálisan, a következmények nagyon messzire vezetnek: a bántalmazás/elhanyagolás hosszú távon a gyermek személyiségfejlődésére is kihat.
Mára köztudott, hogy a koragyermekkorban elszenvedett bántalmazás/elhanyagolás károsítja a fejlődő idegrendszert, visszaveti a gyermek szellemi, érzelmi és szociális fejlődését. A bántalmazott gyermekek körében felnőtt korban sokkal gyakoribb az öngyilkosság, a pszichés zavarok, a különböző deviáns magatartási formák, a bűnözés, az agresszivitás, a depresszió, az alkoholizmus.
A gyermekmunka a szegénységben születik és egyszersmind vissza is hat rá, generálja, újratermeli.
Megfogalmazása szerint az UNICEF igyekszik támogatást nyújtani a társadalmi tudatformálásban is – abban, hogy a gyermekmunka kulturális megítélése módosuljon. Támogatja egyszersmind azokat a stratégiákat, amelyek alternatív jövedelmet biztosítanak a rászoruló családoknak, hogy azok ne kényszerüljenek gyermekeiket dolgoztatni.
Magyarországi helyzet
Magyarországon munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően munkavállaló lehet – az iskolai szünet alatt – az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzésben vesz részt. A 16. életévét még be nem töltött fiatalkorú foglakoztatásához a törvényes képviselőjének a hozzájárulása szükséges.
A munkavédelmi törvény előírásai szerint fiatal munkavállalót nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely egészségére, testi épségére hátrányos következményekkel járhat.
Magyarországon a jogi szabályozás megfelelő tehát. Mindennek ellenére ismerünk jogsértő eseteket az UNICEF szerint. Az osztrák székhelyű Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ az ENSZ megfigyelő státuszú szervezete 2019-ben megjelent kutatási jelentéséből tudhatjuk, hogy
Magyarországon felnőttek és gyermekek is elszenvedői kizsákmányoló munkának az építőiparban illetve a vendéglátásban elsősorban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat. Ezek a gyerekek a keresetük javarészét egyébként hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek.
Az UNICEF sosem győzi eleget hangoztatni az oktatás fontosságát. Az iskola nem pusztán tudást és kvalifikáltságot nyújt, de ennél jóval többet is: a sebezhető, mélyszegénységben élő gyermekeknek az iskola biztonságot jelent. Ahogyan azt a Gyermekjogi jelentésükben is leírták, a szakképzésben részt vevő fiatalok érintettek leginkább a korai iskolaelhagyásban, a tankötelezettség korhatárának leszállítása semmiképpen nem kedvez az esetleges kizsákmányolásnak.
Prostitúció, pornográfia, drogkereskedelem, kényszermunka, rabszolgaság.
Mindezekre a Gyerekmunka elleni világnap, június 12. kapcsán hívja fel a figyelmet az UNICEF. Ezek jelentik ugyanis a gyermekmunka legrosszabb formáit, amelyek gyermekek millióit hozzák kiszolgáltatott, kínzó, megalázó helyzetbe és veszik semmibe alapvető jogaikat.
Kiemelt kép: Gyermekmunkás 1908-ban, a Dél-Karolina állambeli Newberryben. Forrás: Lewis W. Hine/Wikipedia Commons