Nemcsak fenntartható állattartási forma, de javítja a talajt, megőrzi az értékes régi fajokat, és újakat vonz be, sőt véd az özönnövények terjedésével szemben is a jól alkalmazott legeltetés. A természetvédelemben is használható, de csak körültekintően.
Magyarországon a becslések szerint 650-750 ezer hektárnyi gyepterület van, ezeknek egy jelentős része valamilyen természeti védettséget élvez. A védett és a védelemben nem részesülő gyepek komoly hányadát is legelőként hasznosítják – ez viszont csak az utóbbinál magyarázható gazdasági megfontolásokkal.
Ezeknél a fő cél, hogy a kérődző állatok tartásával különféle árukat – tejtermékek, gyapjú, hús és még sok mindent – állítsanak elő. Mindezt azonban fenntartható gazdálkodásban teszik, kevés beruházással, ami segít megőrizni a természetközeli állapotokat.
Sőt – ha okosan alkalmazzák –, a leromlott állapotú gyepeket is feljavítja.
Sokat tehet a biodiverzitásért
A természetvédelmi területek jelentős része olyan gyepeket, ligetes erdőket véd, ahol évezredekkel ezelőtt vadon élő állatok, majd az ember jószága legelt. Sok más faj – madarak, rovarok, növények – alkalmazkodott ehhez, sőt igényli is ezt a „kezelést”. Napjainkban pedig fontossá vált az idegenhonos özönnövények elleni védekezés, amelynek a legeltetés egyszerre hatékony és környezetbarát módja.
Az intenzív legeltetés hatására a gyepek fajszerkezete megváltozik: a taposástűrő, rövidebb növényzet válik uralkodóvá.
Az állatok trágyázásának köszönhetően erőteljesebb lesz az anyagok körforgása, új ízeltlábúfajok jelennek meg, utána az azokat fogyasztó madarak – azaz növekszik a biodiverzitás is.
Legeltetés védett területen
A hagyományos legeltetési időszak az Alföldön Szent György napján (április 24.) kezdődött, és a tejelő marhákat Szent Mihálykor (szeptember 29.), a juhokat Szent Dömötör napján (október 26.), a húsmarhákat Katalin napján (november 25.) hajtották be.
A védett természeti területen azonban nem csak a legeltetési időszak, hanem a legeltetés módja és mértéke is korlátozottabb lehet, mint a gazdasági célra használt gyepeknél.
Ezt indokolhatja többek között a földön félszkelő madarak védelme, a túllegelés elkerülése vagy az, hogy például a lápréteken élő ritka, védett virágok elszórhassák a magvaikat.
Szarvasmarha vagy juh?
A gyepre gyakorolt hatás miatt nem mindegy az sem, milyen háziállat használja legelésre a terültetet. A szarvasmarha például teljesen más mintázatban és magasságban fogyasztja a gyepet, mint a juh. Míg a szarvasmarha – fajtától függően – kevésbé válogat az egyedek és fajok között, és előszeretettel legel a magasabb növényzetű és főként füves helyeken, addig a juh nem kedveli ezt. A marha viszont nem ajánlott például a lazább talajú területeken, mert jelentősebb a taposása, ezáltal bizonyos gyepekben kárt is tehet.
A szikes gyepek és a száraz homoki gyepek ugyanakkor ideálisak juhlegelőnek.
A birkák itt rövidre rágják a legelőt – ha elég sokan vannak, akár olyanra, mint egy golfpálya. Ez az állapot néhány madárfaj számára ideális is lehet, botanikai szempontból viszont ez a „fűnyírózás” nem jó. Mindkét háziállatfajnak megvannak az előnyei és korlátjai, hátrányai is a legeltetésben, és jól lehet használni őket a természetvédelemben is, de odafigyelve, megfontoltan, a terület jellegére, óvni való értékeire tekintettel.
A pásztorok tudása segít
Ahhoz tehát, hogy a legeltetés elérje a célját, és a gyep ne károsodjon, jól kell ismerni, hogy az egyes háziállatok és azok fajtái hogyan és mit legelnek, mennyire válogatósak, milyen növényeket kerülnek vagy éppen mik a kedvenceik.
Ehhez pedig nélkülözhetetlen segítséget nyújt az az évszázadok alatt felhalmozódott óriási tapasztalat, amivel a pásztorok bírnak. Az értékes tudás összegyűjtésébe hazánkban Molnár Zsolt botanikus-etnoökológus kutató és csapata fogott bele. Filmjükben egy nyírségi juhász munkáját, szakmai fortélyait kísérhetjük figyelemmel, időnként madártávlatból, drónfelvétekkel.
Ebből az is egyértelművé válik, hogy a modern tudományt képviselő botanikusok és ökológusok ismeretei mellett a pásztorok ősi tudására is szükség van ahhoz, hogy megőrizzük a legelők változatos ökoszisztémáját.
Borítókép: Pexels/ Pixabay