Az emberi luxusvágy, megalománia és törékenység szimbólumának számító Titanic 110 éve pihen az óceán mélyén, de ma is rendkívüli hatást gyakorol a társadalomra. Ugyanúgy megmutatja együttérzésünket, az elhunytak iránti tiszteletünket, mint a luxussal vegyített katasztrófaturizmus iránti beteges vágyunkat.
A belfasti Harland and Wolff hajógyárban épített óceánjáró 1912. április 2-án próbaútra indult Southamptonba, majd másnap éjfél előtt meg is érkezett.
Hat nap után, április 10-én állították szolgálatba a White Star Line 270 méter hosszú világcsodáját,
aznap a franciaországi Cherbourg-Octeville és az írországi Queenstown érintésével nekivágott az Atlanti-óceánnak. A végcél, mint közismert, New York lett volna.
Az ír partvidék elhagyása után nyugodt napok köszöntek a Titanicra, mígnem április 14-én, vasárnap 23.40-kor jéghegynek ütközött. Két és fél órán belül a hullámsírba veszett.
Már a maga korában is élt a hiedelem, amely elsüllyeszthetetlennek tartotta, a Múlt-kor összeállítása szerint úgy építették fel, hogy vízbetörés esetén az egyes rekeszek vízzáró kapukkal elválaszthatóak legyenek egymástól. Ám az ütközéskor hat vízzáró rekesz is megsérült, ennyit nem bírt el.
Mintegy 600 kilométerre délkeletre a kanadai partoktól, pontosabban az új-skóciai Halifaxtól esélye sem volt a megmenekülésre,
a hajótest már süllyedés közben két darabra tört. 2264 utasából több mint 1500-an haltak meg, de csak 333 embernek a holttestét találták meg. Többségük holtteste Halifax temetőiben nyugszik.
A hajó két nagyobb roncsdarabja hatszáz méterre fekszik egymástól az óceánban, a róla származó tárgyak 5 négyzetkilométeren szétszóródtak. A hajótestet a rozsda mellett vasfaló baktérium pusztítja, miközben hatalmas víznyomás nehezedik rá 4000 méteren. A 3500 méteren található karbonátkompenzációs határ alatt található, ahol a vízbe több karbonát oldódik ki, mint amennyi lerakódik.
Az emberi csontok itt nyomtalanul eltűnnek, ruhák és cipők mutatják viselőik végső sírhelyeit.
Ez az a hely, ahová három éve meghirdették a luxus-katasztrófaturizmust, amiről a Turizmus.com számolt be. Óriási lett az érkeklődés arra, hogy a roncsokat tengeralattjáróról közelről lehessen nézegetni. A hat hetes utakért annyit kértek, mint amennyibe 1912-ben egy első osztályú jegy került a Titanicon. Ez 2019-es árfolyamon körülbelül 30 millió forint, egy-egy utazásra pedig mindössze kilenc fizető utast regisztrálhattak. A tervezett hat útból ötre gyorsan elkapkodták a jegyeket. Az amerikai Ocean Gate Expeditions cég a honlapján árulta el a részleteket, ugyanitt a 2022-es Titanic-expedíciókról is olvashatunk.
A roncsok és a mélyben rejlő kincsek kutatásának természetesen hatalmas már a történelme. Miután 1985. szeptember 1-én Jean-Louis Michel és Robert Ballard kutatócsoportja egy mini tengeralattjáróval megtalálta a maradványokat,
minden második évben indult egy expedíció.
A Múlt-kor összeállítása szerint eleinte azért, hogy minél jobban feltérképezzék, majd azért, hogy minél több tárgyat hozzanak a felszínre. A roncsok tulajdonjogát a hajót üzemeltető társaság jogutódjától megvásárolta az RMS Titanic Inc. nevű vállalkozás és 1994-ben kizárólagos jogot szerzett a tárgyak felhozására. A magas költségek ellenére a felhozott tárgyak hatalmas üzletet jelentettek, többségükben ugyanis rendkívül magas áron lehetett őket értékesíteni. Így aztán a katasztrófaturizmus is beindulhatott, lett rá bőven igény.
A történelmi portál megfogalmzása szerint a két álláspont harcolt egymással. Az egyik szerint a hajót védetté kell nyilvánítani, és emlékhelynek kell tekinteni, a Titanic túlélőinek családtagjai is a felfedező Robert Ballard is így érzi. A kincskeresők szerint az általuk felhozott tárgyak a vízben megsemmisültek volna.
A hajótest néhány évtizeden belül összeomolhat a mélységi korrózió miatt,
egy évszázad múlva pedig gigantikus rozsdafolt emlékeztethet már csak a Titanic tragédiájára a helyszínen. Az UNESCO víz alatti kulturális értékeket védő egyezménye az óceánjáró elsüllyedésének századik évfordulójától, 2012. április 15-től védetté nyilványította a roncsokat, viszonylagos békét és kegyeleti méltóságot biztosítva a Titanicnak.
Kiemelt kép: a Titanic elindul Southamptonból 1912. április 12-én. Fotó: Francis Godolphin Osbourne Stuart/Wikipedia Commons