Az utóbbi időben egyre fontosabb kérdése vált a térségben, hogy milyen jövő vár a széntüzelésű erőművekre.
Egy korábbi konferencián Energiaklubhoz kötődő Energiahajó szakértő vendégei azt mutatták be, az adófizetők számára milyen valós költségeket jelent a Mátrai Erőmű, vagyis a legnagyobb magyarországi széntüzelésű erőmű működtetése. Mint a szakpolitikai intézet fogalmazott: az 1960-as években megálmodott, erősen környezetszennyező és veszteséges visontai létesítmény valamiért még működhet, de vajon van-e bármilyen realitása a legújabban 2025-re várt zöldítési kísérleteknek?
Idén tavasszal újabb válaszokat fogalmazott meg a szervezet, miután COAL-OUT projektje egy éven át vizsgálta a Mátrai Erőmű energiaátmenetének környékbeli települések gazdaságára és társadalmára gyakorolt hatásait.
Mint az Energiaklub honlapján olvasható: kérdőíves kutatással, stakeholder interjúkkal és lakossági fórumokon keresztül szereztek információkat, majd március végén bemutatták „Élet a lignit után a Mátrai Erőmű térségében” című frissen elkészült tanulmányukat.
A bemutatóhoz kötődő konferencia résztvevői többek között a Mátrai Erőmű, Visonta térségében található önkormányzatok, szakszervezet, a témában kutató szakértők, az erőmű korábbi dolgozói, civil szervezetek képviselői és civil résztvevők köreiből kerültek ki. Mint kiderült, a COAL-OUT projekt tapasztalatait összesítő tanulmány egyik fő következtetése, hogy a visontai erőmű térségben betöltött központi identitás-képző és gazdasági szerepe miatt
a jövőben lezajló energiaátmenetről mindenképp szükséges a folyamatos tájékoztatás és egyeztetés minden érdekelt féllel,
illetve az érintettek igénye és kompetenciája szerint lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részesei legyenek a folyamatnak, erősítve ezzel a társadalmi párbeszéd szerepét az Mátrai Erőmű átalakításának kérdésében.
Hangsúlyozzák: egyedül a környezetet és az egészséget védő technológiákkal, a munkavállalók helyzetének rendezésével, a térség gazdaságának hosszú távú zöld víziójával, az átalakításban érintettek érdemi bevonásával és kommunikációval valósulhat meg méltányosan a Mátrai Erőmű átalakítása.
A tanulmány vezetői összefoglalójában kiemelik: több és jobban elosztott
naperőművel,
kisebb biomassza és biogáz erőművekkel, csökkenteni lehet a jelenlegi központosított jellegű termelést, rugalmasabbá téve ezzel a rendszert.
Továbbá, amennyiben a jövőben a jogszabályi keretek lehetővé teszik a szélenergia-hasznosításba való beruházás is kivitelezhető az erőmű rekultivált bányaterületein.
Wagner János, a Partners Hungary Alapítvány munkatársa a gönyűi gázerőmű létesítésével kapcsolatos lakossági konzultációk szerepéről beszélt a konferencián. A 2007-ben kezdődött „Erőmű kerekasztalok” tapasztalata az volt, hogy
a helyi érdekelt felek bevonásával és folyamatos párbeszéd eredményeképp a lakosság azt érezte, hogy problémáikat, kétségeiket komolyan veszik,
tudnak kihez fordulni, ezáltal bizalom alakult ki a helyiek és az erőmű vezetői között. A kezdeményezés eredményességét jól szemlélteti, hogy annak ellenére, hogy a konzultációs folyamatot az erőmű vezetése csak az megépülés idejére tervezte, a kerekasztalok a mai napig fennmaradtak, hagyománnyá váltak és résztvevőik évi egy-két alkalommal továbbra is találkozót szerveznek.
Mint a konferenciáról olvasható: Botár Alexa a Magyar Természetszövetség képviseletében olyan Közép-Kelet-Európai régiók szénkivezetési jó gyakorlatait mutatta be, ahol
az energiaátmenet okozta nehézségekből lehetőséget tudtak kovácsolni.
Két román régió együttműködése során korábbi bányászaikat közös átképzési program révén tervezik a vasúti infrastruktúra-fejlesztés során foglalkoztatni. A lengyel Wielkopolska régió esetében az abszolút szénre alapozó működésük után 2030-ra a klímasemlegességet tűzték ki célul, zöldgazdaságra és megújuló energia (főleg szél) alapú energiatermelésre történő átállással, közben a szénkorszak bányászati kulturális örökségét is meg őrizve.
Kiemelt kép: Wikipedia Commons