A tavasz a gombák világába is életet lehel. Ha a kellő mennyiségű csapadék megfelelő hőmérséklettel párosul, ínycsiklandozó gombákkal telnek meg az erdők és a mezők. Most a leggyakrabban előforduló öt ehető tavaszi fajt vesszük sorra, melyekre mi is könnyen rátalálhatunk.
Cseh kucsmagomba
A tavasz legjobban várt étkezési gombája a Cseh kucsmagomba (Verpa bohemica), ugyanis ez a faj indítja a gombaszezont. Ha ez megjelenik, onnantól folyamatosan jönnek az újabb és újabb, finomabbnál finomabb fajok. Kedvező időjárás esetén már március elején – sőt, akár február végén – kidugja a barna és a sárga különböző árnyalataiban játszó jellegzetes süvegét az avar alól. Hogy mi a kedvező időjárás? Minél több csapadék és 15 fok körüli nappali hőmérsékletet.
A tavasszal gyakran visszakacsintó gyenge éjjeli fagyokat is tűri – sőt, időnként hó alól is lehet gyűjteni. Egészen áprilisig előfordul, de ha aszályos a tavasz, teljesen kimaradhat. Az Alföldön főként a nyárfaerdőket érdemes értük felkeresni, másutt vadcseresznye vagy egyéb lombos fa alatt, bokros, nedves területeken is akad bőven belőlük. Süvegjük 2-6 centi magas, harang alakú, csak a csúcsán kapcsolódik a tönkhöz, hosszirányban erősen ráncolt, széle idősen gyakran felhajlik. A tönkje 5-15 centi hosszú, 1-3 centi széles, hengeres, fehéres-sárgás, belseje fiatalon vattás, később üregessé válik.
Ízletes kucsmagomba
Áprilisban jelenik meg az év első, gombászkörökben „nagyvadként” számon tartott faja, az Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta). Ahogy a neve is mutatja, igazán finom ételek készíthetők belőle, de – ahogy a többi kucsmagombafajnál is – csak alapos, legalább 20 perces hőkezeléssel. Mérete jóval nagyobb lehet a már bemutatott rokonánál. Süvege 6-12 centi magas, 3-10 centi széles, gömbölyű vagy ovális, együregű.
Okkersárgás vagy sárgásbarna, a felületén lévő gödörkék kezdetben szabálytalanok, szűkek, később méhsejtszerűvé alakulnak, amelyet bordák határolnak. Magyarországon keményfás ligeterdőkben – kőris, tölgy, szil – fordul elő gyakrabban, de erdei utak mentén, sőt kertekben is felbukkanhat. Megfelelő körülmények és jó termőhely esetén ebből a fajból is bőven lehet gyűjteni május közepéig-végéig. Jól szárítható, akárcsak a Cseh kucsmagomba.
Sárga gévagomba
A fákon élő taplókra többnyire nem ételalapanyagként tekintünk, bár vannak ízeletes kivételek. Ilyen az április végén-május elején megjelenő Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus), amelyekért főleg az ártéri füzesekbe érdemes ellátogatni. Egy-egy alkalmas helyen rövid idő alatt akár több kiló is gyűjthető belőle egy jó késsel, és időnként némi famászással. Kénsárga, narancsárga termőtestei 10-40 centi szélesek, kezdetben gumó formájúak, később legyezőszerűen kiterünek, a kalapok emeletesen összenőnek egymással. Aromás illatú, savanykás ízű gombák, pörköltnek, rántva vagy darálva, fasirtként is fogyasztható. Fontos tudni, hogy fiatalon, amíg puha és lédús, érdemes csak gyűjteni, öregebben ugyanis, hiába főzzük, olyan lesz – mint a tapló.
Itt egy recept:
Csiperkék
A legismertebb termeszthető fajok közé tartoznak a csiperkék, amelyek a természetben száznál is több fajjal vannak jelen. Magyarországon is számos fajuk megtalálható, az egyik legfinomabb az Ízeletes csiperke (Agaricus bitorquis), amely már áprilisban előjöhet.
Kalapja 4-12 centiméter széles, fehéres, közepe kissé bemélyed. Vastag tönkjén kettős gallér található, húsa vastag, kissé vörösödhet, kellemes illata és íze van. Jellemezően a trágyázott füves területeken fordul elő a legelőktől a városi parkokon át az utak széléig, sőt, akár az aszfaltrepedésekben is megjelenhet úgy, hogy még a burkoltatot is megemeli! Igazi városlakó fajként is megállja a helyét, de lehetőleg ne innen szedjük.
Mezei szegfűgomba
Jellemzően májustól gyűjthető nagy mennyiségben a trágyázott legelők, mezők, füves területek jellegzetes, gyakran boszorkánykörben növekvő gombafaja, a Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades), ha kellően csapadékos az időjárás. Rendkívül finom leves készíthető 1-6 centi széles, fiatalon domború, majd ellaposodó, de középen mindvégig púpos, bőrszínű, halvány okkersárgás kalapjaiból, amelynek lemezei szabadon és ritkásan állók, vastagak.
A tönkje 4-8 centi hosszú, 0,2-0,5 centi széles, hengeres és olyan szívós, rostos, hogy ételekben használhatatlan, ezért csak a kalapokat gyűjtsük! Aki egyszer-kétszer megszagolta, abban megmarad jellegzetes kellemes, fűszeres illata, ami segíthet elkülöníteni más fajoktól. Kiadós esők után egy-két napon belül megjelenik, egy jó termőterületen utána már csak a derékfájás szabhat határt a gyűjtésének. Jól szárítható, így akár télen is készíthető belőle egy ízletes leves.
Természetesen soha ne felejtsük el bemutatni a természetben gyűjtött gombáinkat okleveles gombaszakellenőrnek, akik a legtöbb nagy piacon megtalálhatók, és ingyen elvégzik a vizsgáltaton. A szakellenőrök listája a Nébih oldalán érhető el.
Így ugyanis megelőzhetünk egy enyhe vagy súlyos mérgezést, amit akár egy ehető faj is okozhat, ha azt nem megfelelő állapotában szedtük vagy tároltuk.
Borítókép: Sárga gévagomba. Fotó: Tombácz Róbert