„A szántásnak nagyságrendekkel nagyobbak a káros hatásai, mint az előnyei”

Szerző képe

By Tótváradi Zsolt

Ami a talajminőséget illeti, világviszonylatban nem állunk rosszul, de a termőföld állapotának romlása globális probléma. A növényközpontú mezőgazdasági termelés fizikai, kémiai és biológiai értelemben is károsítja a talajt, ehhez hozzáadódnak a szélsőséges időjárás okozta hatások is. Interjú Dr. Hupuczi Júliával, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának tudományos munkatársával.

Milyen minőségű a magyar föld?

A talaj romlása világméretű, a kontinensen és Magyarországon is érzékelhető jelenség, de itthon nem kiemelkedő, hiszen többségében jó minőségű barna és mezőségi talajaink vannak, amit nehezebb lerontani. Ebből a szempontból szerencsénk van, de ez egyben ördögi kör, mert a mezőgazdaság szereplői nem érzik annyira égetőnek a problémát.

Mitől romlik a talaj?

A romlás mértéke általában a területhasználattól, a művelési, növénytermesztési eljárásoktól függ. Minden olyan földművelés káros, amit nem a megfelelő nedvességi állapotban végeznek, ha túl száraz a föld, rögös lesz a szántás, hatalmas porfelhők alakulnak ki.

A másik véglet, amikor a nedves talajt kenik, ilyenkor összetömörödik és rátapad az ekére a sár, a művelés végén egy egységes fényes felszín alakul ki.

Sárban- Fotó: Dr. Hupuczi Júlia

A gyengébb minőségű területeken, a Duna-Tisza közében, a Homokhátságon sokkal kevesebb humuszt tartalmaz a talaj, más szóval kisebb a termékenysége, és emiatt sokkal kisebb is az önvédelmi képessége, sérülékenyebb.

Az egész mezőgazdasági rendszer hibás?

A növénytermesztés most teljesen növényközpontú, miközben azt nem vesszük figyelembe, hogy a talaj nem egy ültető közeg, hanem élő rendszer. Európa földjei sokkal gyorsabb ütemben pusztulnak, mint ahogy újjá tudnak épülni, ennek az lesz az eredménye, hogy elveszítik a termőképességüket. Teljesen mindegy, hogy mennyire jó minőségű hibrid vetőmagot vetnek el, ha a talaj miatt nem teljesül az elvárt termésátlag, húsz év múlva nem tudunk megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert előállítani.

Mérlegen. Fotó: Dr. Hupuczi Júlia

Van megoldás?

Igen. Meg kell várni a földműveléssel az ideális körülményeket, oda kell figyelni a talaj megfelelő lazítására, fedésére és takarására, és arra, hogy elegendő szerves anyag kerüljön a földbe. A tarlómaradványok olyan védőfunkciót látnak el, mint az emberen a ruha. A talaj önmagát is javítja, hagyni kell érvényesülni a természetes regeneráló folyamatot, mert azzal a klímakárokat is enyhítjük.

A felső, egy méteres réteg képes a növények számára szükséges nedvesség hatvan százalékát raktározni, és azzal, hogy részt vesz a víz körforgásában, tisztító szerepe is van.

Emellett nagyon fontos szénraktár is, ami humusz formájában szerves anyagként raktározódik, azt pedig tudjuk, hogy a szén-dioxid kibocsátás miatt mennyire fontos ez a funkció. A talaj nem válogat, minden káros anyagot megköt, ha romlik a minősége nemcsak az élelmiszer beltartalmi értéke csökken, hanem a szűrő funkció is sérül.

Ki kell mondanunk, hogy abba kellene hagyni a szántást, mert nagyságrendekkel nagyobb a káros határa, mint az előnye.

Elszegényedik tőle a talaj, sérül fizikai, biológiai és kémia értelemben is. Az átforgatással rengeteg levegőt juttatunk a talajba, ami a szerves anyag elégéséhez, ezáltal szén-dioxid- kibocsátáshoz vezet.

Dr. Hupuczi Júlia

A szántás ezek szerint már csak rossz gyakorlat?

Ha nem akarunk ennyire zöldek lenni, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon értő talajművelő rendszerben, ahol odafigyelnek a talaj takarására, és viszonylag rendszeres a szerves anyag pótlása, ott időnként elfér. Olyan problémák ellen küzdünk, amit mi magunk okozunk. Amikor romlik a talaj, töredezik, tömörödik, akkor párhuzamosan lecsökken a biológiai diverzitása, és a termesztett növényeink kórokozói sokkal gyorsabban el tudnak benne szaporodni.

Régi tapasztalat, hogy a kinn hagyott növényi részeken élnek meg, és ha azt leforgatjuk a mélybe, akkor kisebb az esély egy felújult fertőzésre.

Ezért, és a gyomnövény szabályozás miatt ragaszkodnak még a szántáshoz, de ezek a káros hatások más módszerekkel is kiküszöbölhetőek, erre való például a tarlóhántás.

Mi a szerepe a műtrágyának?

Gyakorlatilag semmi. A műtrágyával nincs semmi baj, azon túl, hogy egyre drágább. A növények tápanyag igényének kielégítésére tökéletes. Kizárólag ionokat tartalmaz, ezért a növénynek olyan, mint nekünk a gyorsétel, a talaj viszont nem tud kivonni belőle semmit, mert nincs benne szerves anyag. A lebontó szervezetek azonban az instant dolgokkal nem tudnak mit kezdeni.

A morzsás szerkezetű talaj a legjobb, megfelelő levegő és vízháztartással, ehhez viszont sok szerves anyag kell.

A szerves trágyázás drága, egyre messzebb vannak az állatok a növénytermesztő területekről, szállítani, kezelni és tárolni kell, sok vele a macera. Ha a kettő egyensúlyban van és négyévente kap a talaj szerves trágyát akkor minden rendben. A támogatási rendszerben egyébként kötelezik a gazdákat a megfelelő eljárásokra, ilyen a például a zöldtrágya használata.

Marék. Fotó: Dr. Hupuczi Júlia

Milyen hatása van a talajra a csapadéknak?

Az adatok azt mutatják, hogy jelentős csapadékcsökkenés nem történt, az eloszlás viszont egyre rosszabb, a csapadékos napok száma csökkent, így az egyszerre lehulló vízmennyiség nagyobb. Az intenzív esőzés még a jó állapotú talajt is megviseli, nehezebben szívódik fel a víz, megül a felszínen, visszapárolog, ha lejtőn van, akkor elfolyik, tehát kevesebb jut el a növényhez.

A csapadék nem válogat a mezőgazdasági és a természetes területek között.

A mezőgazdasági terület úgy viszonyul a természetes vegetációjúhoz, mint a sivatag a trópusokhoz, a szabadon hagyott talaj biodiverzitása óriási, nem kell öntözni, trágyázni, a növények pedig egyensúlyban élnek rajta. A művelt területeken az elvetett növényeink gondoskodás nélkül a saját vegetációs ciklusuk végét sem érik meg.

Most úgy néz ki a növénytermesztésünk, mintha egy kis cserépben szeretnénk nevelni egy hatalmas tölgyfát.

Szántóföldi körülmények között nem fog működni, hogy csak a növényeink igényeit szolgáljuk ki. A kukoricának egy-másfél méteresre tud nőni a gyökere, a szántások és a művelések miatt kialakult betömörödés miatt azonban harminc centiméteres sávból kénytelen felvenni a tápanyagot. Ahol sokat tárcsáznak, ez a réteg csak 12 centiméter. Ez egy ideális csapadékeloszlású idényben is probléma lenne, most azonban garantált terméskiesés. Ezt nevezzük összefoglaló néven klímakárnak.

Borítókép: Pixabay/wobogre

Szólj hozzá!