Napóleon a hadsereg szóval az ajkán halt meg. Lamarque utolsó szava a haza volt
– miközben megannyi idézetet válaszhatnánk Victor Hugótól, amely minden korban és pillanatban aktuális, 2022. február 26-hoz, az író születésének 220. évfordulójához aligha passzolhat más jobban. Victor Hugo gondolatai, regényei és azok feldolgozásai mindig alkalmasak arra, hogy felébresszék a világ lelkiismeretét. Az egész világét és külön-külön is mindannyiunkét.
Így aztán újra meg újra eljön egy-egy tiszta pillanat, amelyért érdemes élni, amelyet érdemes megélni. Ilyen lett Victor Hugo 79. születésnapja is, amelyet több mint hatszázezer ember ünnepelt együtt párizsi otthona előtt, az író pedig két unokájával figyelte a soha nem látott köszöntést. Utcáját, az Avenue d’Eylau-t még abban az évben Avenau Victor Hugóra keresztelték át.
Szerb Antal azt írta róla:
Öregkora adta meg a súlyt, a tekintélyt, hogy mint valami egyenrangú fejedelem emelje fel szavát Európa döntő nagy kérdéseiben.
Miután III. Napóleon császárrá koronáztatta magát, ellenállási bizottságot szervezett, az elfogatóparancs miatt pedig menekülnie kellett. Szeretett hazája közelében maradt, Brüsszel után a La Manche, pontosabban az Angliához tartozó Csatorna-szigetek lett két évtizedre az otthona. Negyvenkilenc évesen kellett elhagynia Franciaországot, és csak hatvannyolc évesen térhetett vissza.
A posta kézbesítette számára azokat a leveleket is, amelyeket úgy címeztek meg: Victor Hugo részére, Óceán
Szerb Antal így folytatja erről a korszakáról:
Innen, remete-sziklájáról buzdított, átkozódott, mennydörgött és zúgott a fehérszakállú költőpróféta, ha veszedelem fenyegette két nagy eszményét.
E kettő pedig nem volt más, mint a haza és a szabadság. Miután III. Napóleont a kis Napóleónnak nevezve gúnyiratot jelentetett meg az uralkodóról, és az írás egyre népszerűbb lett a franciák körében, a kormány a családjára is rászállt. Felesége mindent elárverezett az irodalmi emlékhelyeket bemutató Regényes úti célok szerint, majd követte a száműzetésbe.
III. Napóleon később hazatérésre kérte, de kijelentette, visszatér, de csak akkor, amikor a szabadság is visszatér. Ehhez megvárta a köztársasági elnökből császárra lett III. Napóleon bukását, majd 1970-ben hazaköltözött. Amikor Brüsszelben megváltotta a vonatjegyét Párizsba, megvallotta: tizenkilenc éve erre a pillanatra vár. A francia fővárosban ezrek várták a Gare du Nord- állomáson; hetvennégy éves korától pedig a szenátus tagjaként őrködött immár a demokrácia és a köztársaság intézménye fölött.
Balsorsból lesz a férfi, s jómódból a szörnyeteg
– íme egy másik idézet tőle a Citatumból, és kire is illene jobban, mint Jean Valjeanra, akinek alakjával Victor Hugo örökös példát adott a vagyon egyetlen értelmére. Közel két évtizeddel az elkezdése után fejezte be a szerző A nyomorultakat, amelyben Jean Valjean éppen tizenkilenc évig raboskodik. Nem kell itt méltatnunk e regényt, amelyet sokan újra meg újra elolvasnak és amelynek filmfeldolgozásai is rabul ejtik az embert.
A legnagyobb francia színészek közül Jean Gabint, Gérard Depardieu-t és Jean-Paul Belmondót is láthattuk a főszerepében. Utóbbi egy különleges adaptációban, a II. világháborúban formálja meg a főhőst.
Ha szeretünk, vagy szerettünk, ez elég. Ne kívánjunk többé semmit. Az élet kagylójának sötét redőiben más gyöngyöt nem találhatunk
– e három mondat Victor Hugo egyik legtöbbet idézet gondolata, és egyben talán legfontosabb tanítása.
És ha már háborús időket élünk megint, és így is kezdtük, fejezzük is be ehhez illően Victor Hugo 220. születésnapján, február 26-án, egy isteni békére vágyó világban:
Nincs két ember, aki könnyebben tenne mély hatást egymásra és olvadna össze, mint egy öreg pap és egy öreg katona. Alapjában véve egyfajta ember a kettő. Az egyik a földi hazáért áldozta fel magát, a másik a mennyei hazáért; nincs köztük más különbség.
Kiemelt kép: Victor Hugo 1876-ban, amikor beválasztották a köztársaság szenátusába. Forrás: Wikipedia Commons