Sosem késő új életet kezdeni, ha a régivel valamiért elégedetlen az ember. Bökfi János negyvenhárom évesen váltott, és hagyta abba jól működő vállalkozását a természetért. A kétgyermekes családapa azóta a pestszentlőrinci Erdőgondnokságot vezeti, madarakat ment, gyerekeket oktat, és szabad idejében táltosdobon játszik. Interjú.
Kimondható, hogy Bökfi Jánosnak bejött az élet?
Abszolút, bár nem ez volt a terv. Áldásos tevékenység, amivel foglalkozhatok, életem legjobb döntése volt, hogy elvállaltam a kínálkozó lehetőséget. 20 évig fuvarozási alvállalkozó voltam egy nagy cégnél, jöttem-mentem megállás nélkül, ha kellett költöztettem hétvégén is. El is fáradtam, elegem lett a dugókból, a hajtásból, pont jókor telefonáltak rám 2017-ben, hogy meg akarják alapítani Pestszentlőrincen az Erdőgondnokságot. Szakmai végzettséget nem kértek hozzá, azért alapította az önkormányzat a szervezetet, mert elege volt abból, hogy évtizedekig halmozódott az illegális hulladék a kerület zöld területein.
A Péterhalmi-erdő a pesti oldal legnagyobb egybefüggő zöld területe, itt a szemetesekben hónapokig nem cserélték a zsákokat, ami kihullott, azt a kutyák és rókák széthordták, volt tehát elég feladat, és kellett egy helyi ember, aki irányítja a csapatot.
Kértem egy kis gondolkodási időt, majd öt perccel később rámondtam az igent. Negyvenhárom évesen ez volt az új kezdet.
Megérte?
Anyagilag nem, de végre azzal foglalkozom, amihez valóban van közöm.
Csak a munkakör változott?
Más is, új szokások alakultak ki. Elkezdtem népzenét hallgatni, magyarságtudattal foglalkozni, bajszot, szakállat növesztettem, felvettem a kapcsolatot íjászokkal, új barátságokat kötöttem erdészekkel, vadászokkal.
Volt előzménye ennek a pálfordulásnak?
Mindig volt közel volt hozzám a természet. Zalaegerszegen születtem, nagyapám nagy területen gazdálkodott, vele sokat jártam gombászni, iskoláskoromban is sokat túráztam a Börzsönyben, köszönhetően két egykori tanárnőmnek.
Ennyi elég az erdőgondnoksághoz?
Csak címszavakban volt meg az Erdőgondnokság terve, nekem kellett kialakítani a bázisunkat, felvenni a kollégákat és kidolgozni azt a menetrendet, ami alapján hatékonyan tudunk dolgozni, együttműködve a kerületi önkormányzattal és a Pilisi Parkerdővel.
Az első két hónapban 1500 kilométert tettem meg gyalog és biciklivel, mire bejártam az erdőterület összes turista útvonalát, ösvényeit.
Felmértem a sorompók, utak állapotát és megjelöltem térképen az illegális hulladék lerakatokat, és megszerveztem az elszállításukat.
Változott valami?
Óriási szemléletváltásra van szükség. Az emberek egy része még most is úgy gondolja, hogy bármikor leteheti egy erdős részen a szemetet, nem veszi azt észre senki, vagy ha mégis, akkor majd valaki elviszi onnan. Ha tudnám, hogy kik ezek, akkor az összeszedett szemetet legszívesebben visszavinném hozzá, és beborítanám a kerítésén.
A sorompók és útlezárások kialakításával, valamint néhány kamera kihelyezésével több mint 95 százalékkal tudtuk csökkenteni az elszállított hulladék mennyiségét rövid időn belül.
A járvány miatt az utóbbi időben egyébként nagyon leterhelődött az erdő, az emberek nem tudtak máshova menni, kívánták a mozgást, a szabad levegőt. A forgalommal együtt nőtt a szemét és a rongálások száma is. Találtunk már az erdőben kartondobozba kirakott könyveket is, amelyek között még természetvédelemmel foglalkozó kiadvány is volt. Ha nem tudunk terepre menni az időjárás miatt, ezeket olvasgatjuk, ez is újrahasznosítás.
Marad másra szabadideje?
A fotózás, három év alatt több mint 6000 képet készítettem növényekről, állatokról, gombákról, madarakról. Egyébként hétvégén is kinn vagyok az erdőben, bármikor lehet riasztani. Erdőkerülő ember lettem, járom az útvonalakat, és igyekszem bevonni a fiatalokat, végre van erre is időm. Túrákat szervezünk az iskolásoknak, és állandó nyári tábort is tartunk, ahol olyan tudást igyekszem átadni, amit otthon nem biztos, hogy megkapnak.
A gondnokságnál évekkel ezelőtt a műhelyünkben legyártottunk 100 odút, és kihelyeztük őket az erdőbe, azóta a tisztítás és karbantartás mellett statisztikát is vezetek róluk, így tudom melyikben milyen madár hányszor költött.
Mit mutat ez a statisztika?
Az első két évben még csak az odúk harmadát foglalták el a madarak, a harmadik évtől kezdve szinte az összeset. Megtalálták, használják, ha elkerülik a rongálást, mert többször is előfordult költési időszakban az, hogy leverik az odúkat. Értetlenül állok a fiatalok rongálása előtt is, tönkre teszik a padokat, asztalokat, az információs táblákat, ezek pótlása, javítása sok pénzbe kerül.
Ismeri az összes madárfajt?
Ahhoz már öreg vagyok mind megtanuljam, de folyamatosan képzem magam, és szakemberhez fordulok, ha valamire szükségem van. Madármentéssel is próbálkozunk, tavaly több mint 100 fióka pusztult el a kezeim között, már érzem, hogy mikor jön el az utolsó perc az életükben. Nincs különbség számomra a fajták között, ugyanannyira fontos az egerészölyv, mint a szarka, vagy éppen a veréb.
Azokat az állatokat, amelyeket nem tudunk meggyógyítani, azokat továbbadjuk a Hortobágyi Madárkórháznak.
Van más állat is az erdőben?
A kerület erdős területei körbe vannak építve, ott a rókákon, borzon, rágcsálókon kívül nincs nagy vad. A repülőtér melletti területeken viszont vannak őszek, és a vadkamerákon látszik, hogy esős időszakban megjelennek a vaddisznók is.
Várható még fordulat az életében?
Szeretnék Zala vagy Somogy megyében egy tanyát, ahol állatokat tarthatok és sajtot készítek.
Nem elég nyugalmas a mostani munka?
Nem egyedül járom az erdőt, vannak barátaim, de van ennél szebb nyugalom, amit csak a vidéken lehet megvalósítani. Lehet, hogy nem sikerül, de érzek még magamban annyi erőt, hogy megtegyem.
Nem hiányozna a társaság?
Van egy táltosdobom, amin többnyire magamnak játszok, és előfordult már, hogy elhívtak egy-egy alkalommal tűzszertartásokhoz. Legutóbb Somogyban Karacsun ünnepén a Téli Napfordulón játszottam egy kis közösségben. Forralt bor, birkapörkölt, és mindenki jól érezte magát.
A hagyományőrzés és a természetvédelem nagyon közel áll egymáshoz.
Az életünkhöz harmónia kell, el kell fogadnunk a természetet. Süt a nap, fúj a szél vagy éppen hideg van és köd. Minden nap szép.
Borítókép: Bökfi János