A világ legnagyobb testű madara úgy fut, hogy Usain Boltnak fénykorában sem lett volna esélye ellene. Melyik madár ő és kik kerültek még a tízes listára a kilók alapján? Ha a szárnyfesztávolságot nézzük, mely fajok a világbajnokok? Hihetetlen méreteikkel hol állnak mindezek a földtörténet rekordereihez képest? Sehol.
A valaha volt legnagyobb madárfaj
Az evolúció legnagyobb madárfajként azonosították 2018-ban Madagaszkáron a három méter magasra és 800 kilósra is megnövő Vorombe titant, pontosabban brit zoológusok adták neki ezt a nevet, amely nagy madarat jelent. Az elefántmadár-félék családjába sorolták, röpülni ilyen paraméterekkel természetesen nem tudott. Mint a Phys.org beszámolt róla, rendkívüli hatással voltak az ökoszisztémára, Madagaszkár pedig még ma is megszenvedi a kihalásuk hatásait. Alighanem az emberi tevékenység miatt tűntek el a mai struccok gigaváltozatai, vagyis nem sokat tanultunk az ősemberek hibájából.
A valaha volt legnagyobb szárnyfesztávolság
Két évvel a Vorombe titan leírása előtt, 2016-ban minden idők legnagyobb szárnyfesztávolságú madarának maradványaira bukkantak argentin paleontológusok az antarktiszi Marambio-szigeten. A szárnyfesztávolságát mintegy 6 és fél méteresre becsülték, ötvenmillió éve a déli sarkvidék fölött vitorlázott.
Mégpedig ultrakönnyű repülőként, hiszen a súlya mindössze 30-35 kilós lehetett.
Az elképesztő adatokhoz még tegyük hozzá, hogy a pelagornithidák, vagyis csontos fogúak családjába tartozó fenomenális szárnyasok a Journal of Paleontologyban jegyzett tanulmány szerint 5-7 méter magasra nőttek.
A mai rekorderek: az andoki kondor
Repüljünk akkor a mába, amelyben a civilizáció minden bűne ellenére még mindig találunk madárcsodákat. Ilyen az andoki kondor, amelyről 2020-ban Patagóniában figyeltek meg finoman szólva is emberfölötti eredményeket. Képes legalább öt órán át szárnycsapás nélkül vitorlázni a szárnyfesztávolsága alapján 3 méteres, hozzá csupán 15 kilós dögevő. Közben megtesz 160 kilométert, hogy a magashegységekben táplálékot találjon.
A vándoralbatrosz
A szárnyfesztávolság alapján az andoki kondort is túlszárnyaló, 3 és fél méteres vándoralbatrosz szintén a déli félgömbön él. Az Antarktisz körüli, téli állatparadicsomnak számító szigeteken költ, mint például az A-38-as és a gigantikus A-68-as jégtábla által fenyegetett Déli-Georgia, vagy néhány Új-Zélandhoz tartozó szárazföld. Napi 500 kilométereket vitorlázik, évente többször is megkerülheti a Földet a maga 5-10 kilójával.
Az óriásrétisas
A legnagyobb sasfajta éppen a világ másik végén, az északi félgömb legészakibb részén él. Többek között a Bering-tengernél, Kamcsatkán, Szahalin szigetén, az Amurnál költ, miután főleg nyárfákra, nyírfákra és sziklákra építi a fészkeit. A tojásai megközelítik a tíz kilót, a kifejlett egyed szárnyfesztávolsága pedig a két és fél métert. A dögöt sem veti meg, de tekintélyes csúcsragadozó, olyannyira, hogy a kisebb fókák és rókák sincsenek biztonságban a környékén.
A testméret és a futás bajnokai
A nagyságot a madárvilágban is sokféleképpen lehet mérni, ha pedig nem a szárny mérete a lényeg és repülni sem kell tudni, a struccok, kazuárok, emuk, nanduk világa verhetetlen. A Science Focus friss, 2021 végi listáján a top10-be rajtuk kívül a bütykös hattyú és a császárpingvin tudott bekerülni, a 9., és a 6. helyre, a Dél-Amerikában nandufajok mögé, illetve elé.
Az Ausztráliában élő Emu, majd Új-Guineában és Ausztráliában élő kazuárfajok következnek a rangsorban előre haladva.
A bronzérmes déli kazuárhoz képest dupla méretű, 100 kilós a szomáliai strucc és nála is másfélszer nagyobbra nőhet a közönséges strucc,
amely szintén Afrika szavannáin és sivatagos területein szaladgál, esetenként 275 centis magassággal és 150 kilós testtömeggel. Futás közben négy métereseket lép, így Usain Bolt fénykorában sem tudta volna tartani vele a tempót a maga 275 centis lépésesivel. Ha nagyon kell, a strucc 70 kilométer/órára gyorsul.
Kiemelt kép: vándoralbatrosz. Forrás: wikipedia commons