Az elmúlt időszakban az ökológiai válsággal kapcsolatos legiszláció terén észak-nyugati szomszédaink igen nagy változáson mentek keresztül: 2020-ban az osztrák Közlekedés- és Energiaügyi minisztériumból Klímaügyi, Környezetvédelmi, Energiaügyi, Mobilitási, Innovációs és Technológiai Minisztérium lett.
Az új tárca élén álló Leonore Gewessler nemrég azért került a címlapokra, mert amíg a nagy port kavart glasgow-i klímakonferencia résztvevői rendkívül környezetszennyező módon, magánrepülőkkel utaztak el a skót városba, ő Bécsből indulva vonattal tette meg ezt a távolságot.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy az osztrák miniszter becsülendő értékrendről adott tanulságot: a következőkben bemutatjuk néhány irányelvét és jogalkotói intézkedését, amiknek köszönhetően a nemzetközi klímamozgalom egyik legjelesebb alakjává vált az elmúlt évben.
A vonatot tartja a közlekedés jövőjének
A repülés az állati eredetű termékek fogyasztása mellett a legnagyobb lenyomatot hagyja az egyéni szénlábnyomon — akkor is, ha például egy kétszáz fővel repülő kereskedelmi repülőjárat utasai között elosztjuk a szennyezést. El lehet tehát képzelni, mennyire visszás helyzet az, hogy a klímaváltozás megállításáról szóló legfontosabb nemzetközi konferenciára a résztvevők 400 magánrepülőt vettek igénybe.
Tehát Gewessler döntése, miszerint a klímacsúcsra vonattal érkezik, nemcsak azért becsülendő, mert az adófizetők pénzének javára a magánrepülőzgetés helyett 27 óra vonatozást választott, hanem a légi közlekedés környezeti hatása miatt is.
„A jövő a vonaté, különösen, ha rövid távolságokról van szó.”
A vonatot az európai közlekedés jövőjének tartja, és közlekedési ügyekért felelős miniszterként ezt tartja szem előtt a környezetvédelmi törvényhozás esetében is. Többek között azzal a példátlan törvénycsomaggal, aminek előkészületét az osztrák kormány idén júniusban jelentette be: eszerint a kihúznák a csávából a COVID-helyzet miatt csődközeli állapotba került Austrian Airlines-t, de olyan feltételekkel, amik köteleznék a légitársaságot a klímalábnyomának csökkentésére.
Minimum árat szabna meg a repülőjegyekre
A nyáron bejelentett intézkedések szerint az osztrák kormány bevezetné, hogy ne lehessen úgy repülőjegyeket eladni, hogy azok a saját költségüket nem fedezik, sőt, bizonyos összeg alatt egyáltalán ne lehessen jegyhez hozzájutni.
Emellett teljesen megszüntetnék azokat a járatokat, amik három óra vagy annál kevesebb idő alatt vonatúttal is megtehetők, illetve a jelenleginél jelentősebben megadóztatnák a rövid távolságokon közlekedő repülőjáratokat.
Természetesen nem gondolja úgy a miniszter, hogy a teljes légi közlekedést meg kell szüntetni:
„Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben egyáltalán nem fogunk repülni, hanem azt, hogy ahol csak lehetséges, klímabarát alternatívákra váltunk. Ebbe persze a repülőmotorok szén-dioxid-mentesítésére is beletartozik — sokféle megközelítés létezik, illetve rengeteg még a kutatási potenciál is.”
Tekintve, hogy a légi közlekedés jelentős szén-dioxid- és metánlábnyomot hagy maga után, arányaiban nézve sokkal jelentősebbet, mint bármely más közlekedési mód, alapvetően jó ötlet az, hogy ahol ésszerű, a jogalkotás egyéb közlekedési módokra ösztönözze az embereket.
Hozzá köthető a „klímajegy” bevezetése
Október 26-án hivatalosan is elindult Ausztria úgynevezett klímajegy-árusítása: ez egy olyan, minden tömegközlekedési eszközre érvényes bérletet jelent, ami évi 1.095 euróért, azaz napi mindössze három euróért megvásárolható, és az egész országban érvényes.
A koncepció először 15 éve került szóba Ausztriában, de a tervet, amellyel az autóhasználat, ezáltal a környezetszennyezés is várhatóan drasztikusan csökkenni fog az országban, Gewesslernek sikerült megvalósítania.
Ellenzi a Fertő-tavi beruházást
Nem csak közlekedési ügyekben, de a természetvédelem más szegmenseiben is aktívan részt vesz: aki esetleg még nem hallott volna róla, jelenleg épp egy gigaberuházást valósítanak meg a természetvédelmi területnek számító és az UNESCO világörökségekhez tartozó Fertő-táj magyarországi részén luxusszálloda, sportkomplexum, és 850 hajóra tervezett kikötő formájában — közpénzből.
Gewessler szerint, mivel a Fertő-tó egy része osztrák területhez tartozik, közös hatásvizsgálat nélkül nem szabadott volna elindítani a beruházást. (Nem véletlenül védett területről van szó: a Fertő-tó Közép-Európa egyik legfontosabb vadvilági élőhelye, illetve a vándormadarak pihenőhelyeként is különösen jelentős).
Emiatt az osztrák miniszter Palkovics Lászlóhoz fordult (aki Gewessler saját, környezetvédelmi miniszteri tisztségének legközelebbi magyar megfelelője innovációs miniszterként), kérve, hogy hozzanak létre egy kétoldalú osztrák-magyar bizottságot, és amíg nem születik döntés, addig ne haladjon előre a beruházás.
A kérés sajnos nem talált meghallgatásra, ami a két kormány környezetvédelemhez való hozzáállásának különbözősége tükrében talán nem olyan meglepő — a beruházás kivitelezése jelenleg is folyik.
Egy biztos: az osztrák klímaügyi minisztérium döntései egyelőre máshol a világon példátlanok — a magyar közéleti szereplőknek is bőven lehetne mit tanulni belőlük, főleg annak tekintetében, hogy itthon nem hogy előrelépés nem történt a klímaválság megoldásában, de 2010 óta a még a környezetvédelmi minisztériumnak is csak hűlt helye maradt.
A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a területei a klímaváltozás és a környezetpolitika
Borítókép: Leonoere Gewessler. Fotó: Flickr.com