Ha tél, akkor zene. A muzsika képes elűzni a sötétséget és a hideget, főleg ha pálmafás vidékre utazunk az év legsötétebb napjaiban. Landoljunk hát ezúttal a Mississippi torkolatánál, az északi-amerikai történelmi délen, New Orleansban, ahol a rabszolgasorsból és a szegénységből a zene új fővárosa született a XIX. században. Megannyi stílus és megannyi legendás zenész itt látta meg a napvilágot.

Az együttesek, a koncertek, az élő zenei előadások alapján New Orleans-t ma is az Egyesült Államok legjobb városai közé sorolják, ráadásul az egyik legbarátságosabb helynek tartják. Mégis az egyik legkevésbé biztonságos, a család úticélok listáján is a sereghajtók között szerepel. A tisztasági versenyt sem mostanában nyeri meg.

Louis Armstong dallamai, lelkivilága azonban megszólalnak utcáin, erről tanúskodik az itthon 2020-ban bemutatott A zene városa című film.

Mint a forgalmazó ajánlása szerint a hatszoros Grammy-díjas dzsessz trombitás-zeneszerző Terence Blanchard narrációjával készült alkotás tudatosan elválasztja a város zenei evolúciójának stílus- és korszakhatárait, az improvizatív dzsessz a rhythm and blueson át egészen a funkyig.

Louis Armstrong, Fats Domino, Allen Toussaint, Dr. John, a The Neville Brothers és a The Preservation Hall Jazz Band mellett a filmvászonról mesélnek New Orleans-i mai csillagai,

így többek között a Müpában 2022 áprilisában fellépő Branford Marsalis

és testvére Wynton Marsalis, továbbá Harry Connick, Jr., Mannie Fresh, Dr. Michael White. Rajtuk kívül Robert Plant, Keith Richards, Bonnie Raitt és Sting mondja el, mit is adott e város nekünk.

Zenei öröksége a gyarmati időkből, az Egyesült Államok születésének korszakából származik, amelyben európai hangszerek találkoznak afrikai ritmusokkal.

És mindehhez még hozzájön a közeli Latin-Amerika, különösen a karibi térség dallam- és lelkivilága.

Miután New Orleans az egyetlen amerikai város volt, ahol a rabszolgák nyilvános helyeken muzsikálhattak és táncolhattak, legalább vasárnaponként a filmben is bemutatott Congo-téren, a dzsessz és a rokonai nem is születhettek máshol. A zálogházakban katonazenekarok hangszereihez jutottak hozzá a muzsikosok, a fúvósok pedig a dzsessz alaphangzásának lényegévé váltak. Ha nincs dzsessz, nincs dixielend sem. Ha nincs rhythm and blueson, nincs rock and roll.

New Orleans természetesen ma is az egyik legnagyobb észak-amerikai zenei fesztivál, a Jazz Fest otthona, egyik legfontosabb jellegzetessége és vonzóereje pedig a minőségi utcazene. A 21. században Tanya és Dorise, Távol-Kelet és Afroamerika, hegedű és gitár különös találkozásának köszönhetjük az utca egyik legnagyobb csillagait. A duó 2017-ben tizenöt év után felbomlott, de a zenéje az öröklétnek szól.

Kiemelt kép: Louis Armstrong. Forrás: Wikipedia Commons