Az 1998 karácsonyán bemutatott Az őrület határán sokmindent elmond a Salamon-szigetekről, amely a II. világháború egyik legvéresebb csatájának helyszíne volt, de őslakónak életében még ekkor is meg lehetett találni a végtelen békét. A különleges hajszínükről jellegzetes melanéziai emberek világa a 21. század globális kihívásaival küzd. Az állatvilág számára is paradicsom, amelyet meg kell őriznünk.
Nem filmajánló volt a szándékunk, amikor a Salamon-szigetek kincseinek bemutatására vállalkoztunk, de forgattak ott egy közel három órás mozifilmet, amelyet nem kerülhetünk meg. Nem utolsó sorban azért, mert talán a legtöbbet mondja el a nyugati civiláció számára e vidékről, anélkül, hogy erről beszélne.
Ha létezik gyönyörű háborús film, amely képes lelki békét adni, Az őrület határán az. Jim Caviezel már A Passió előtt krisztusi szerepet vállal fel, gyógyít, életeket ment, majd a sajátját is odaadja a társaiért.
Közben pedig dezertál. A film egyik legfontosabb párbeszéde Welsh őrmester (Sean Penn) és Witt közlegény (Jim Caviezel) beszélgetése. Welsh megszereti Wittet, és próbálja meggyőzni, e szigeten értelmetlen a halála, „nincs másik világ, ahol majd minden jobb lesz”.
Witt azonban látta a másik világot. Meglátta a melanéziai emberekben.
A nyugati világ talán még mindig nem fosztotta meg igazi kincsétől e térséget, amelyet a perui spanyolok 1568-ban fedeztek fel, és amelynek színesbőrű őslakói fehér hajjal élnek.
Alvaro de Mendaña y Neyra Guadalcanalon azt gondolta, aranyakban megtalálta Salamon király kincsét, innen az elnevezés.
Trópusi esőerdei rendkívüli madár-, denevér-, pillangók közösségeket rejtenek, közel 200 madárfaj él itt, orchideák sokaságának társaságában.
Az állatfajok egy részét azonban a kihalás veszélye fenyegeti az Ausztráliától észak-keletre található tájon is, ilyen a bougainville-i majomfejű repülő róka és a hosszúszárnyú bálna.
Az összessen hat fő szigetből és több mint 900 kisebb szigetből álló Salamon-szigetek vulkanikus működésnek köszönhetik létüket, többségük az európai álmot megvalósító homokos, pálmafás atoll. Éppen ők fogyatkoznak a globális tengerszintemelkedés következtében.
A 2332 méter magas Popomanaseu-heggyel az óceánból kiemelkedő Guadalcanalt és a lakott szigeteket másféle módon veszélyezteti a globalizmus, amely az 1500-as években a spanyolokkal kezdődött, majd többek között a II. világháborúval folytatódott. És akkor még egy drámai párbeszéd a mozifilmből: két tiszt vitája támadás közben az emberi élet védelméről és feláldozásáról.
Őslakói közel 100 nyelvet beszélnek, aligha akarnak egy turistaparadicsom kirakatának díszeivé válni. Bár voltak korok, amikor az őket háborgató civilizációkat ellenségesen fogadták – ami valahol azért érthető – mindannyian gazdagabbak leszünk, ha megmaradnak a béke és a másik világ tanúinak.
Kiemelt kép: Flickr