A mobilitás biztosítása az igazságos klímaátmenet egyik kulcskérdése a magyar lakosság számára Jávor Benedek szerint. A Párbeszéd politikusa a párt alapítványával és más intézményekkel zöld rezsicsökkentési javaslaton dolgozik, amiből legszegényebbek sem maradnának ki. Energia Alapcsomagot, osztrák mintára pedig klímajegyet vezetnének be, miközben meglepő eredményekkel járó, átfogó tanulmányt készítettek a magyarok zöldkultúrájáról. Interjú.
A napokban a Facebookon – többek között az Ön oldalán is – terjedni kezdett egy tanulmány, amelyből az derül ki, hogy a magyarok a klímaváltozást fontos, ha nem a legfontosabb problémának tartják. A klímaátmenet gazdasági hatásait pedig döntően pozitív látják. Miről szól pontosan az Igazságos Zöld Átállás nevű kutatás?
A most indult kampányunk egy átfogóbb tanulmány egyes részleteit kommunikálja, afféle kedvcsináló gyanánt, mielőtt a teljes anyagot januárban publikálnánk. A kutatás első szakasza azt vizsgálta, hogyan tekint a magyar társadalom a klímaváltozás és a klímaátmenet kérdésére, illetve milyen várakozások, remények és félelmek vannak az emberekben az éghajlatváltozás elleni fellépés, a klímacselekvés kapcsán. Ennek a vizsgálatnak a tapasztalatai alapján aztán szakpolitikai javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek részben választ tudnak kínálni az emberek aggodalmaira, részben pedig rendszerszinten, strukturálisan hozzá tudnak járulni a klímaátmenet szociálisan méltányossá tételéhez. A kampány, amit a közösségi médiában lehet most látni, az ősszel elvégzett közvéleménykutatásunk egyes, szerintünk fontos elemeit mutatja be.
Jól látjuk, hogy a kampány alapján a magyar társadalom meglepően pozitívan közelít a kérdéshez?
Jól, bizonyos fokig minket is megleptek az eredmények. Bár azt a közvélekedést – amit a kormányzati kommunikáció is erősíteni próbál -, hogy a magyarokat ez egyáltalán nem érdekli, és csupa rosszra számítanak a klímacselekvés nyomán, már az általunk feldolgozott korábbi közvéleménykutatások is elég világosan eloszlatták. A mostani vizsgálatunk még ennél is pozitívabb képet rajzolt. Nemcsak hogy fontosnak, ha ugyan nem a legfontosabb kérdésnek tartják a magyarok a klímaváltozás kérdését a politika számára, de a klímacselekvés gazdasági hatásait illetően is döntően pozitívak a várakozásaik. A lehetséges előnyös hatásokat sokkal valószínűbbnek látják, mint a fenyegető negatív következményeket.
Talán nem ez az általános kép a magyar társadalomról, de a vizsgálatunk alapján a magyarok inkább optimistán tekintenek jövőbe, ami a klímaátmenetet illeti.
Mik ezek a pozitív hatások, amiket remélnek, milyen félelmeket, aggodalmakat fogalmaztak meg a vizsgálat résztvevői?
Leginkább a zöld gazdaság kiépülésével párhuzamosan létrejövő új, klímabiztos munkahelyekre számítanak, de nagy arányban várják a rezsijük csökkenését is az épületenergetikai felújítások révén. Általában pedig arra számítanak, hogy a klímaátmenet révén nő majd az életszínvonaluk, egy igazságos zöld fordulat pedig a társadalmi különbségeket is csökkentheti.
Ez elég más kép, mint amit a kormány kommunikál a „Brüsszel által ránk kényszerített abszurd klímaintézkedésekről”.
Úgy tűnik, hogy ezen a területen a kormányzati kampány még nem befolyásolta túl mélyen az emberek gondolkodását, és ez feltétlenül jó hír. Azt jelenti, hogy lehet társadalmi támogatást találni a szükséges klímaintézkedésekhez, ha azok jól vannak kitalálva, és nem a negatív várakozásokat erősítik meg.
Ezek szerint vannak azért negatív várakozások is?
Vannak félelmek is, ez teljesen természetes. Messze a legerősebb ezek közül a megélhetés költségeinek emelkedése. Ha kisebb mértékben is, az emberek tartanak például az adók emelkedésétől, a szociális támogatások csökkenésétől is. Érdekes módon, valószínűleg összefüggésben a Magyarországon évek óta jelentkező munkaerőhiánnyal, a munkahelyek elvesztésétől való félelem a klímaátmenet következményeként (ami sok más országban az egyik legfontosabb téma), az utolsó helyen szerepelt az emberek félelmei között. Úgy tűnik, a munkanélküliség rémét jelenleg nem látják fenyegetőnek a magyarok. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy valamennyi negatív hatást valószínűbbnek látták az alacsonyabb iskolázottságúak, és az alacsonyabb társadalmi státuszúak, míg a pozitív következményekkel kapcsolatos várakozásaik gyengébbek. Tehát épp a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportok, akikre egy méltányos zöld átállásnak a leginkább oda kell figyelni, ők látják a legsötétebben a klímafordulatot. Ez nagyon komoly feladatot jelent a szakpolitika kialakításakor.
Fontos, hogy ők is azt érezzék, a klímaátmenetből nem maradnak ki, nem válnak a veszteseivé, hanem közösen az előnyükre tudjuk fordítani.
Milyen más gyakorlati javaslatok szerepelnek még a kampányban?
A tanulmányt januárban fogjuk publikálni, úgyhogy a szakpolitikai javaslatok részleteire érdemes lesz majd akkor még visszatérni, de néhány példát szívesen megemlítek. Átfogó épületenergetikai felújítási programot dolgoztunk ki például, aminek nem is a ténye újszerű, hanem a léptéke és a kialakítása. Évi 300 milliárd forintot javasolunk erre a célra, amiből 2030-ra közel 1,5 millió lakást lehetne felújítani, évi minimum 1,5 millió tonna CO2-kibocsátás megtakarításával. Ezzel jelentősen segítenénk a 2030-as uniós és magyar klímacélok teljesítését. A program ráadásul kezdő önrész nélkül, úgynevezett ESCO, vagy on-bill rendszerben valósulna meg. Ez azt jelenti, hogy a vissza nem térítendő támogatáson felül a háztartások a saját hozzájárulásaikat fedező hiteleket a felújítás révén megspórolt energiaköltség megosztásával törlesztenék. Így a legszegényebb háztartások is képessé válnak az épületfelújítási programokban való részvételre.
Mi lesz a többi 3 millió háztartással, akiknek az otthonát nem újítják fel még 2030-ig sem? Nyakukba szakadnak a piaci energiaárak? A rezsicsökkentés mellett viszont pénzügyileg megéri-e szigetelni az épületeket? Van erre valami megoldás?
A zöld rezsicsökkentési javaslatunk a jelenlegi rendszer két nagy hibáját kívánja orvosolni, miközben megóvja a sérülékeny fogyasztókat. A két probléma ma az, hogy egyrészt az alacsony energiaár formájában juttatott támogatások nagy része nem a rászorulókat éri el, hanem a többet fogyasztó, jobb módú háztartásokat segíti, másrészt pedig valóban jelentősen rontja az energiahatékonysági lépések megtérülését.
Az általunk javasolt rendszer egy Energia Alapcsomagból indul ki, amely egy bizonyos jövedelmi szint alatt minden háztartásnak erősen kedvező áron járna. Ennek mértéke az átlagos fogyasztás 40 százalékára rúgna.
E fölött, a jövedelmi helyzettől függően, a fogyasztással párhuzamosan sávosan csökkenő támogatást nyújtunk az egy főre eső átlagos fogyasztás mértékéig. Ez a rendszer három legyet üt egy csapásra: megvédi az alacsony jövedelmű háztartásokat, a támogatásokat a rászorulókra koncentrálja, mindeközben erősen ösztönöz az energiahatékonysági beruházásokra, amelyek révén épp a legdrágább, nem támogatott fogyasztást lehet megspórolni.
Kicsit bonyolultan hangzik, nem látom magam előtt, ahogy ezt egy egyszerű, rászoruló család otthon kalkulálgatja.
Pedig nem az. A fogyasztóknak valójában csupán egy háztartási jövedelemigazolást kell benyújtaniuk, a többit a szolgáltató és Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal szoftverei számolják ki.
A mobilitás biztosítására milyen javaslataik vannak?
A mobilitás biztosítása az igazságos klímaátmenet egyik kulcskérdése. A közösségi közlekedés fejlesztése, elérhetőségének javítása és dekarbonizációja a legjobb eszköz, ami a közlekedési kibocsátások csökkentésére és a mobilitás biztosítására az alacsony jövedelmű háztartások számára rendelkezésünkre áll. Egy zöld és igazságos közlekedéspolitika szerintünk elsősorban nem a felső középosztály hibrid terepjáróinak közpénzből való finanszírozását jelenti. Javasoljuk az egységes, országos, elektronikus éves klímajegy bevezetését, amivel valamennyi közösségi közlekedési eszköz igénybe vehető.
De fontos a karbonadóra, és az annak bevételeiből finanszírozott klímavisszatérítésre vonatkozó javaslatunk is, amely a dekarbonizációt célzó karbonadó fogyasztásarányos kivetésével, de állampolgári alapú visszafizetésével valójában a zöld átmenetet a társadalmi igazságosság előmozdítójává teszi.
Vagy a környezetvédelmi adók célhoz kötöttségének bevezetése, hogy azokat egy Igazságos Zöld Fordulat Alapba befizetve kizárólag a zöld átmenet finanszírozására lehessen fordítani.
Jelenleg nem ez a helyzet, az állam beszed évi nagyjából ezermilliárd forintot zöld adókból és díjakból, aztán talán a hatodát fordítja környezetügyi intézkedésekre. Ha a zöld átmenet költségeit már rég ráterhelték a társadalomra, csak a bevételből mást csinálnak, akkor először a mást kell abbahagyni, és csak utána gondolkodni adott esetben a zöld adók emelésén.
Borítókép: Járdány Bence