A színpadon a zene csak közeg, ahol eléri az embereket, mert számára a kommunikáció fontosabb, mint az, hogy a közönség CD-minőségű előadást halljon. Az EMeRTon-díjas énekesnő a járványt közös feladatként éli meg, ahol az emberiség megtanulhatja az összefogást. Interjú Auth Csillával.
Megváltoztatta az életét a spiritualitás?
Nagyon földhözragadt voltam, egyáltalán nem is foglalkoztam azzal, hogy van-e valami, ami túlmutat ezen az életünkön. Honnan jövünk, van-e feladatunk? Véletlenül keveredtem el egy Spirituális Választechnika (SVT) tanácsadóhoz, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor az ember kineziológushoz megy.
Az első alkalom annyira felejthetetlen volt, hogy teljesen megváltozott az életem. Rendszeresen kezdtem járni, majd fél év után a tanácsadó vetette fel, hogy komolyabban foglalkozzam a módszerrel.
Nagy felismeréseket éltem át, hiszen a többi spirituális módszerhez hasonlóan ez is az általunk ismeretlen tudatalattit próbálja meg feltárni.
Adott valamit az SVT a színpadi tevékenységhez?
Mindkét tevékenységnél az ember ad, a különbség csak annyi, hogy egy koncerten egyszerre akár több száz ember a befogadó, a terápián pedig csak egy. Egyformán fantasztikus dolog, hogy olyat tudok tenni az emberekért, ami különleges. Magabiztosabb lettem, persze eddig sem történt még olyan velem a színpadon, amit ne tudtam volna megoldani, de az összpontosításban segített az SVT.
Nem volt magabiztos?
Nagyon sok az álca az embereken, amik mögé nem láthatunk, de még ennél is fontosabb, hogy a saját magunk életét tisztán lássuk. A magabiztosság sokszor csak egy felvett viselkedés.
Felelős művész?
Ezen még nem gondolkoztam, de úgy érzem én soha nem akartam direkt példát mutatni. Voltak természetesen olyan kezdeményezések, amikhez csatlakoztam, mint amilyen például a fogyatékos gyermekek sportolását elősegítő szervezet támogatása, de elsősorban az vezérelt, hogy örömet szerezzek nekik.
Igyekszem valamit hozzátenni a világhoz, hogy az élhetőbb, fenntarthatóbb legyen, de úgy látom, hogy a legtöbb dolgot hozzám hasonlóan mások is megteszik.
Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem szemetelünk, nem veszünk eldobható műanyagot. Láthatóan mindenki ebbe az irányba halad, nem is lehet ellenkezni. Aktivista sosem voltam, nem akarok senkit befolyásolni, egyszerűen csak a saját életemet élem úgy, hogy az a közösségnek és főleg a családomnak jó legyen. Sokan vannak, akik azt képzelik magukról, hogy arra hivatottak, hogy vezessenek másokat és ez lehet, hogy így is van. Én nem szeretek más életébe kéretlenül beleavatkozni. Inkább mindenki foglalkozzon a saját dolgával, és akkor menni fog a világ előre.
Mivel érdemeltük ki ezt a járványt?
Furcsán hangozhat, de ez egy szép dolog, a világban most élők kaptak egy közös karmára épülő feladatot. Ez egy nehéz bolygó, ide nem lábat lógatni jövünk, hanem azért, hogy komoly problémákat megoldjunk. Hoztunk magunkkal eszköztárat is, de azt meg kell találnunk, hogy melyik szerszám, mire való.
Ezzel a vírussal mindenkinek van valamilyen kapcsolata, így a járvány egy lehetőség. Ez, ha úgy vesszük talán könnyebb, mert nem háborúban kell megtanulnunk az összefogást, elviselni a veszteséget.
Mi a véleménye az oltásról?
Az oltás egy út, ami a közös karma része. Ha segítségül kaptam a vakcinát, akkor élek vele, anélkül, hogy bárkit rábeszélnék, vagy éppen lebeszélnék róla. A háborúban is fegyvert adtak az ember kezébe, amit használni kellett a túlélésért. El kell fogadni ezt a lehetőséget, mert csak akkor maradok részese a további fejlődésnek. Nem most kell menekülőutakat keresni.
És a klímaváltozásról?
Az is egy feladat, amit meg kell oldanunk. Én erre az életre úgy tekintek, mint egy nehéz életre a sok közül. Az életben is vannak nehéz napok, sokak számára ez az élet, lehet, hogy olyan, mint egy rossz nap, de azt a napot is túl kell élni. A fenntarthatóság számomra egyébként mást jelent. Nem tervezek például újabb lemezt, mert azt gondolom, hogy a popzene a fiataloké, az én generációm pedig nem biztos, hogy új dalokat akar tőlem hallani.
A zene számomra az a közeg, ami elősegíti azt, hogy találkozhassak az emberekkel.
A színpadon sem az éneklésre fektetem feltétlenül a hangsúlyt, hanem arra, hogy létrejöjjön egyfajta interaktív kapcsolat a közönséggel.
Elégedett?
Igen, boldog vagyok. Furcsa, de nekem a legtöbbször az sikerült az életben, amit hagytam, hogy megtörténjen. Az összes lemezem úgy készült, hogy amikor eljött az ideje, segítséget kaptam. Hálás vagyok ezért. Az SVT-felé is vezettek. Persze van az életemnek olyan területe is, ahol fontos, hogy én hozzak döntést. Igyekszem ebben is fejlődni és amikor sikerül, akkor igen, boldog vagyok.
Borítókép: Auth Csilla