A tundrán mohák és zuzmók helyett cserjék és fák terjednek el, ahogyan melegszik a Föld. A felső erdőhatár egyre inkább feljebb kúszik a magashegységekben, az alsó erdőhatáron viszont jelentős a pusztulás. A jövő Magyarországát egyre kevesebb bükk és egyre több füge alkothatja, miközben egyre korábban nyílnak az orchideák. A kiskunsági gyepekből félsivatag válhat, Miskolcon pedig már most olyan az időjárás, mint Szegeden volt száz éve, ahogy Szombathely is Pécs korábbi szintjére melegedett. Mindez Kröel-Dulay György vácrátóti ökológiai kutató előadásából derült ki a Zöldgömb Fesztiválon.
Az éghajlatváltozásnak már jelenleg is sokféle hatását látjuk az élővilágra Kröel-Dulay György szerint, aki a klímaváltozás növényzetre gyakorolt hatásainak vizsgálatával foglalkozik a vácrátóti Ökológiai és Botanikai Intézetben. Az idei Zöldgömb Fesztivál egyik legérdekesebbnek ígérkező előadásának bevezetéseként azt olvashattuk: a rügyfakadás és a tavaszi növények virágzása korábban történik, a mérsékelt övi erdők jobban növekednek, a magashegységekben feljebb tolódik az erdőhatár, a száraz területeken erdőpusztulás figyelhető meg, a tüzek gyakorisága növekszik.
Korán kezdődő tavaszok
Az online eseményen Kröel-Dulay György példaként a japán cseresznyefák virágzását hozta fel, amelyekről 1200 évre visszamenőleg megbízható feljegyzéseket találni. Az elmúlt évtizedekben gyorsuló módon tevődik egyre korábbra a virágzásuk. Mint hozzátette viszont:
A növények egyre több szenet kötnek meg, alakítói is a klímaváltozásnak, segítségünkre vannak. Az európai erdők gyorsabban növekednek, korábban kezdődik a tavasz és tovább tart az ősz.
Fel kell tenni azonban a kérdést: meddig tudnak segíteni, meddig tart a kapacitásuk? A produkció csökken több régióban, így Indonéziában és Brazília esőerdeiben, ahol kevesebb a csapadék, így nem tudnak annyi szén-dioxidot felvenni az erdők.
Erdősödő tundrák, magashegységek
A tundrán fajcserék figyelhetők meg, zuzmók, mohák, füvek helyett cserjék és fák terjednek, ahogy melegszik a Föld. A jövőben egyre inkább fokozódhat e jelenség hatása.
A magashegységekben folyamatosan növekedett a fajgazdagság már eddig is a leírások szerint.
Az utóbbi évtizedekben pedig gyorsult a növekedés, a felső erdőhatár egyre magasabbra kúszik. De kevesebbet legeltetnek, égetnek, így nem csak klímaváltozás áll a háttérben.
Pusztuló fenyvesek
Ami az alsó erdőhatárt illeti: jelentős erdőpusztulásról kell beszámolni a világ szinte minden tájáról. Fenyőpusztulás a szúinvázió miatt főleg a száraz időszakokban következik be: a melegben legyengülnek a fenyvesek, csökken az ellenálló képességük. Szlovákia, Szlovénia és Görögország területén is látható e káros folyamat, de gyakorlatilag egész Európában csökken a lucfenyő állománya.
Régebben csak ott pusztult, ahová betelepítették, és nem számított őshonosnak.
Extrém hőhullámok, szélsőséges időjárási viszonyok drasztikus változásokat okozhatnak, zárt erdőből bokorerdők alakulnak ki hatalmas területeken. A sokáig ellenállónak tűnő növényzet állapota is hirtelen átbillenhet a pusztulásba.
Miskolc az új Szeged
Kröel-Dulay György érzékeltette, egyetlen fok melegedés micsoda változást jelent egy évszázad alatt az átlaghőmérsékletben. A jégkorszak csúcspontján 7-8 fokkal volt hidegebb, mint most. Róma pedig négy fokkal melegebb átlagosan Budapestnél, vagyis az oda vezető út negyedét már megtettük az elmúlt évtizedekben. Miskolc időjárása olyan most, mint Szegedé volt 100 éve, Szombathelyé mint Pécsé. Mindezek után pedig gondoljunk bele: a regionális klímamodellek alapján 2100-ig 3,5 fokos emelkedés várható.
Átalakuló magyar tájak
Külön kitért hazánk tájszintű átalakulására. Itthon szárazabbak lettek a tavaszok, az orchideák átlagosan három nappal korábban virágoznak, mint 1960 előtt, de létezik olyan faj is köztük, mégpedig a majomkosbor, amelynek a virágzása két héttel került korábbra. Jelentős a bükkpusztulás Zalában, Somogyban, hiszen a bükkfák a nedves, hűvös helyeket foglalják el szívesen. 2100-ig tovább romlanak az életfeltételeik itthon, miközben új helyet foglalhatnak el a bokorerdők.
Meglepően reagálnak a kiskunsági homokpusztagyepek,
amelyek jelenleg is a nagyon száraz termőhelyeket kedvelik. Csakhogy már nekik is sok, ami időnként történik: 2003 például extrém száraz évnek számított, a homoki – árvalányhajas, csenkeszes – gyepek pedig sok helyen kipusztultak.
Fülöpházán kutatják: mi várhat e térségre 2100-ban? Öt hónap csapadékmentes időszak következményeként egyéves növények által alkotott félsivatagos terület válthatja fel az árvalányhajas, csenkeszes gyepeket, olyan kiégett táj hatását keltve, mint Görögország a nyár végén.
A szakember az erdőkről elmondta, sokkal sérülékenyebbek a korukra, fajaikra nézve homogén erdők, mint a változatosak.
Későbbre került a lombhullás, még most, november második felében is találni lombos tölgyeket. Terjednek olyan fajok, mint a füge, amely már mindenhol megél, nemcsak a déli oldalakon. Más melegkedvelők között elvileg a diónak is kellemes lenne a klímaváltozás, itthon viszont új kórokozó pusztítja. Vagyis ne nagyon örüljünk: a változás előre nem látható folyamatokat gerjeszt.
Mindezekkel együtt az előadó nem teljesen pesszimista. Ahogyan az emberiség a savas eső kezelésében vagy az Antarktisz feletti ózonlyuk csökkenésében szerepet tudott játszani, úgy talán az éghajlatváltozásra is lesz pozitív hatása. Ha tesz érte eleget.
Kiemelt kép: bükkerdő. Forrás: Pixabay