A Very Important Planet felületén rendszeresen biztosítunk megjelenést civil egyesületnek, tudományos cikkeknek, tanulmányoknak, szakértői véleményeknek. Ezúttal Kovács Gizella, a Levegő Munkacsoport önkéntesének írását közöljük.
Hosszú ideje csökken a kereslet műhelyek, boltok, üzlethelyiségek iránt. Kevésbé forgalmas belvárosi térségekben több az utcára nyíló üres ingatlan, mint a használatban levő. Ez a trend tovább látszik erősödni, már nemcsak azért, mert megszűnnek a cipész, kárpitos, asztalos és egyéb műhelyek a „Dobd el és vegyél újat!” fogyasztói szokások berögzülése miatt, hanem a kereskedelem koncentrációja, illetve legújabban a távmunkára áttérés következtében.
A gyakran évtizedeken át üresen álló, nagyméretű ingatlanok közelében húznak fel sokemeletes új épületeket a maradék zöldterületekre, zsebparkokká is alakítható parkolók helyére.
Ezzel megszüntetik az utolsó lehetőségeket is zöldebb, élhetőbb városrészek kialakítására. Évtizedek óta probléma az is, hogy olyan foghíjtelkekre húznak fel hatalmas épületeket, amelyek közvetlen szomszédságában jóval kisebb, régi épületek vannak. Statikai, zaj-, benapozási, falnedvesedési problémák özöne merül fel a már meglevő ingatlanoknál, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak hosszas pereskedések árán lehet úgy-ahogy orvosolni.
Ezen ellentmondások megszűntetése egyelőre reménytelennek tűnik. Az építésigazgatás, a városépítés szabályozása, az ingatlanok állapotával kapcsolatos tulajdonosi kötelezettségek és a másoknak okozott károk számonkérése soha nem látott mélyponton van.
Egy kisebb, zavaró, általános szokást viszont könnyebb lenne átalakítani. A bérleti viszony megszűnésével egyidejűleg meg kellene követelni a volt használótól, hogy távolítsa el a homlokzatra kitett céges táblákat, tegye rendbe a kirakatot, a bejáratot, távozásával egyidejűleg. Ne csúfoskodjanak nemegyszer sérült, piszkos táblák, rozsdás, törött nyílászárók az elhagyott ingatlan homlokzatán, ne szeméthalmazt lásson az arra járó az üres kirakatablakokon keresztül.
Az elhanyagolt portákat úgy megszoktuk már generációkon keresztül, hogy elsiklik a szemünk a látványukon.
Egyszer azonban élesen szembesültem azzal, hogy lehetne másképen is. Helsinkiben jártam, ahol feltűnt, hogy szemmagasságban különösen odafigyelnek az épületek karbantartására. Pedig akkor épp súlyos gazdasági nehézségekkel kínlódott Finnország.
Utoljára egy bankhálózattal kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon miért hagyták ott a nagy céges táblákat a homlokzaton, ha már két éve megszűntették az ottani fiókjukat? A szóban forgó bank (de lehetne élelmiszerlánc tagja vagy más tevékenység) a Nagykörúton és hasonlóan frekventált helyen szüntetett meg fiókokat. A busz, villamos ablakából nem látszik, hogy az üzlet nem üzemel. A gyanútlan ügyfél odamegy a bejárathoz, ahol – jobbik esetben – egy gépelt papírra rá van írva, hogy ez a fiók bezárt, és a legközelebbi még működő fiókjuk itt és itt van. Azt írtam „jobbik esetben”, mivel olyan élményem is volt nemrég, hogy még ennyit se tettek ki, sőt „zárva” felirat sem volt az ajtón, benézve pedig csak rendetlenséget, dobozokat lehetett látni a helyiségben.
Elgondolkodtam, hogy ez az intézmény ennyire igénytelen lenne saját magával szemben? Esetleg tudatosan hagyja ott a messziről jól látható céges táblákat a bezárt fiók homlokzatán? Lehet, hogy az ingyenes reklám az oka az otthagyott tábláknak. Hadd tűnjön úgy, hogy tele a város a fiókjaival. A potyázást nem röstelli még ez a különlegesen jól jövedelmező szektor sem kihasználni.
Az önkormányzatok olyan rendeletet hozhatnának, amely alapján el kellene távolítani a kirakatok, üzletbejáratok homlokzatáról a már nem időszerű feliratokat, és az ingatlant üresen is rendezett állapotban kellene tartani. Értelemszerűen legyen ez a bérbeadó, a tulajdonos felelőssége.
Az önkormányzatok azt is megtehetnék (amint azt teszik is egyes nyugat-európai városokban), hogy például a jó helyen lévő kirakatokban lehetőséget nyújtanak fiatal ipar- és képzőművészeknek, hogy ott állítsák ki a munkáikat.
Ez is kulturáltságunk mutatója, melyen nem ártana javítani.