Egyszerre zajlik hazánkban az online térben a mindig izgalmas év rovara és az év hala szavazás. Tehát még nem dőlt el, hogy 2022-ben a fűrészlábú szöcske, az óriás tőrözsdarás, vagy éppen az óriás éneskabóca viseli legmenőbbnek járó címet rovarkategóriában. A halak versenye most indult, már voksolhatunk a méltán esélyes bodorkára, a bagolykeszegre, vagy éppen a széles durbincsra.
Az év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre – írja honlapján a Magyar Rovartani Társaság.
Hozzáteszik, nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet. Lássuk, melyik három versenyzőre szavazhatnak a rovarbarátok
Fűrészlábú szöcske
Az óriások között is a legóriásibb, egy igazi amazon. Hazánk és egyben Közép-Európa leghosszabb testű rovara, akár 11,5 centiméteresre is megnő, amiből 3–4 centit tesz ki a potroh végén található ívesen hajlott tojócső. Kontinensünkön csak néhány mediterrán elterjedésű rokona ér el nagyobb méreteket.
Ragadozó rovar, kizárólag élő és mozgó ízeltlábúakat fogyaszt. Ebből a szempontból is egyedülálló a többnyire növényevő vagy vegyes táplálkozású magyarországi egyenesszárnyúak közöt. Hiába a gigászi termet, mégis ritkán kerül szem elé, még akkor is, ha az élőhelyén járunk. Zöld vagy barna alapszínű, többnyire fehér és sötét mintázatú teste teljesen beleolvad a növényzetbe. Itt mozdulatlanul várja a közelébe tévedő prédát, amit villámgyors mozdulattal kap el az első két pár lábával. Ezeken két sor fűrészes fogazat gondoskodik arról, hogy ne szabadulhasson a zsákmány, amit rögtön el is kezd fogyasztani méretes rágóival.
Kizárólagos szűznemző, csak nőstény egyedei vannak. Ennek köszönhető, hogy rokonai közül ennek a fajnak a legnagyobb az elterjedési területe, amely Portugáliától Kínáig húzódik. Melegkedvelő faj lévén Európán belül Csehországban éri el areájának északi határát. Hazánkban elsősorban középhegységi száraz gyepekben, sztyepplejtőkön és sziklagyepekben, bokorerdők tisztásain fordul elő. Az Alföldön egyetlen populációja Bugacon található, a közelmúltban pedig a Kisalföldön is előkerült.
Tavasszal viszonylag későn, május első felében kelnek a petékből a kis fűrészlábú szöcske lárvák, amelyek a kifejlett példányok apró termetű másai. Hat vedlés után, nyár derekára érik el a kifejlett stádiumot. Tojócsövük segítségével a talajba helyezik hosszúkás petéiket, amelyek többnyire 2–3 év múlva kelnek ki, de a nyugalmi állapot ennél is hosszabb lehet. A kelésnek ez az aszinkronitása biztosítja a populáció fennmaradását akkor is, ha egy-egy évben az összes kikelt példány elpusztulna. A fűrészlábú szöcske védett faj, pénzben kifejezett értéke 50 ezer forint.
Óriás tőrösdarázs
Az óriás tőrösdarázs a legnagyobb európai hártyásszárnyú, testhossza az öt centimétert is meghaladhatja. A nőstény általában termetesebb a hímnél. Teste zömök, fekete, a potroh második és harmadik hátlemezén sárga foltpárokkal. A nőstény fejtetője vörös és kopasz, a hímé fekete és szőrös. Mindkét ivar potrohán barnásvörös szőrfoltok láthatók. A szárnyak füstösek. A fekete, zömök lábakon a nősténynél erőteljes ásótüskék is fejlődtek.
Magányos életmódú, parazitoid faj. Lemezescsápú bogarak lárváinak élősködője, elsődleges gazdaállata az orrszarvúbogár, de különböző cserebogárfajokban, például a csapó cserebogárban, a keleti cserebogárban és a nagy szarvasbogárban is fejlődhet. A nőstény óriás tőrösdarázs ásótüskés lábaival kapar utat magának a földben a pajorhoz, fullánkja szúrásával maradandó bénulást okoz, majd ráhelyez egy petét. A kikelő darázslárva eleinte kívülről fogyasztja a mozgásképtelen áldozatot, majd belefúrja magát. Miután teljesen elfogyasztotta, a gazda bőrén belül vöröses gubót sző, ebben telel át. A kifejlett darazsak csak a következő tavasszal bújnak elő a talajból. Az imágók virágokat látogatnak, nektárral táplálkoznak. Hazánk minden részéből ismeretes, főleg száraz, meleg, erősen napsütötte helyeken található. Az utóbbi években gyakoribbá vált, még budapesti parkokban, kertekben is felbukkant. Mérete, megjelenése miatt gyakran ijedelmet okoz, pedig igen békés óriás, semmi esetben sem támad az emberre. Fő veszélyeztető tényezője, hogy összetévesztik a lódarázzsal, ezért elpusztítják. Védett, pénzben kifejezett értéke 50 ezer forint.
Óriás énekeskabóca
Az óriás énekeskabóca nemcsak, hogy a legnagyobb termetű közép-európai énekeskabóca, de a kabócák alrendjének legnagyobb képviselője is. Testhossza 38–44 mm zárt szárnyakkal, szárnyfesztávolsága 75–85 mm. Az állat teste sötétbarnás színű, a fej, az előtor és a lábak mintázata, valamint a tor és potrohízek szegélyei barnásvörös színezetűek. A hasonló hazai fajoktól (pl. mannakabóca) termete és első pár szárnyának vöröses-narancssárga (ritkán zöld) erezete különbözteti meg. Jelenlétét elárulja a hímek éneke, amelyet potrohuk tövénél található páros membránokkal keltenek. A kiadott hang hullámhossza és frekvenciája a fajra jellemző, így bioakusztikai módszerekkel határozásra is alkalmas.
Az óriás énekeskabóca más kabócákhoz – és távolabbi rokon poloskák egy jelentős részéhez – hasonlóan növényi nedvekkel táplálkozik, amelyet szúró-szívó szájszervével szívogat. Lárvái fák gyökerei közt fejlődnek, éveken át. A rekordtartó a társaságból az észak-amerikai elterjedésű tizenhét-éves kabóca, melynek lárvája nevéhez hűen 17 éven át fejlődik. Az énekeskabóca-lárvák tökéletesen alkalmazkodtak a földalatti életmódhoz, ennek bizonyítéka például ásásra módosult első pár lábuk. A fejlődés befejeztével a lárva kiássa magát a felszínre, majd átvedlik kifejlett rovarrá. Hátrahagyott lárvabőreik (exuvium) alapján a faj azonosítható (az első pár láb fogazottsága alapján). A faj elterjedési területe lefedi szinte egész Dél-Európát (az Ibériai-félsziget kivételével), keleten Iránig, északon Közép-Európáig terjed. Élőhelye meleg, száraz hegyvidéki területek. Hazánkban legnagyobb számban a Balatonfelvidéken és a Budai-hegységben fordul elő. A faj hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 5 ezer forint.
Melyik legyen az év hala?
Most is közönségszavazás dönti el, hogy mi lesz a következő év hala. Az akció célja, mint eddig is, őshonos halaink népszerűsítése. Szavazni a Magyar Haltani Társaság honlapján lehet.
Bodorka
Egyik jelöltünk a hazánkban szinte mindenfelé megtalálható bodorka. Narancsvörös szeme és hasonló színű úszói alapján nem nehéz felismerni, de a vörösszárnyú keszeggel könnyen összetéveszthető, ha nem figyelünk rá, hogy utóbbinak a hátúszója sokkal hátrébb kezdődik a hasúszó tövénél. Elsősorban az álló- és a lassan áramló vizeket kedveli. Növekedése lassú, de a kisebbekből is nagyon finom, ropogós sült hal készíthető.
Bagolykeszeg
A másik jelölt a nagyobb folyóink dévérzónáját jellemző bagolykeszeg. Nevét nagy szeméről és a bagolycsőrhöz hasonlóan lekerekített orráról kapta. A keszegfélék közül ennek a leghosszabb a farokalatti úszója. Hozzá hasonlóval csak a laposkeszeg rendelkezik, de míg annak felső állású a szája, ennek alsó állású. A bagolykeszeg áramláskedvelő faj. Jól fejlett példányai elérik a 25-30 centit, a húsa ízletes.
Széles durbincs
Harmadik jelölt a védett széles durbincs, melyet 1974-ben írtak le a Dunából.
A vágódurbinccsal ellentétben kissé meredekebben emelkedik a tarkója, kimerevített hátúszójának a vége derékszögben éri el a faroknyelet, és testén a kis barna foltocskák többnyire szabálytalan harántsávokba rendeződnek. Áramláskedvelő faj, természetvédelmi értéke példányonként 5000 forint.
A borítóképen az óriás énekeskabóca. Fotó: Bruce Marlin/Wikimedia