Az Országos Kéktúra útvonalának legnépszerűbb vidékei, a Balaton-felvidék, a Mátra és a Bükk közelében olyan önálló hegygerinceket, hegységeket találunk, ahol gyakran alig találkozunk emberrel. Pedig nemcsak gyönyörű, de különleges tájak, és mindegyiknek megvan a maga rejtett természeti kincse. Egy óriási dolomitszikla mikroklímával, egy sziklafalak közé zárt tengerszem vagy éppen egy télen-nyáron havas szakadék egy káprázatos víztározó közelében.
Keszthelyi-hegység
A Balaton-felvidék sztárjainak, a Badacsonynak, Szigligetnek szerény hátteret ad a Keszthelyi-hegység, amely a fővárostól még távolabb található, ezért is kevesebb a látogatója. A látványos tanúhegyekkel ellentétben nem vulkáni kőzetek, hanem elsősőrban dolomit, másodsorban mészkő építi fel, ami a merész formák helyett többek között változatos karsztjelenségeket jelent. Barlangok, víznyelők, töbrök, vad szurdokvölgyek jellemzik.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park leírása szerint hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidékét találjuk itt. , szubmediterrán sztyeplejtőkkel, zárt tölgyesekkel és bükkösökkel. Gazdag, egyedi értékeket is tartalmaz a flórája és a faunája, számos olyan bogár- és lepkefaj élőhelye, amely országosan is ritka: ilyen a láncos futrinka, a lapos kékfutrinka, a kis szarvasbogár és hazánk legnagyobb pattanóbogara.
A kéktúra vonala éppen keresztülszeli a Keszthelyi-hegységet, érintve többek között a Festetics-kilátót. Feltétlenül érdemes némi kitérőt tenni a környék leglátványosabb pontjához, a Balaton fölé emelkedő Szent Mihály-dombhoz, amely egy 136 méter magas dolomitszikla, rendkívüli mikroklímával és nagyon emberi kálváriával.
A Szent Mihály kápolnát a hagyomány szerint 1729 után 40 halász építtette hálából, miután megmenekültek a jeges Balatonból.
Rianás következtében vált le az a jégtábla, amelyen dolgoztak, hat társuk azonnal az életét veszítette. Ők is a halálba sodródtak, de megfordult a széljárás, és kisodorta őket a jég hátán a partra.
Nyugati-Mátra
A Nyugati-Mátránál kevésbé látogatott 800 méter fölé nyúló hegyvidéket nem találni az országban, valójában egy külön hegység a hegység dél-nyugati részén, saját hegygerinccel, amely a 21-es főútról remekül kirajzolódik. (Nem azonos a főgerinc nyugati, Mátraszentistván környéki részével, amelyet szintén emlegetnek ezen a néven.) E vidéket, amely Szurkokpüpöki és Mátrakeresztes között húzódik, a Mátra kapujának is szívesen neveznénk, csakhogy ezen a kapun szinte senki sem halad át, inkább megkerüli szinte mindenki, és vagy északról, Hasznoson át, vagy délről, Mátrafüred felől jut el a hegység legmagasabb tartományába.
A kéktúrázók Ágasvárnál járnak a legközelebb a Nyugati-Mátrához.
És ha például a helyi turistaházban szállnak, megér egy egynapos kitérőt ez gyönyörű erdőkkel borított vidék, amelynek gerincén a Mátra-bérc túra útvonala halad végig, a 805 méter magas Muzslára is feljutva.
A környék legnagyobb látnivalója a déli lejtőknél lelhető föl: a régi andezitbánya helyén keletkezett az Apci Tengerszem. 10-15 méter magas sziklafalak ölelik; Széles-kőnek is nevezik a különös helyet.
Upponyi-hegység
A Bükk északi előterében járunk járatlan vidéken az országos kéken. Maga a Bükk talán sehonnan sem mutatja meg annyira egyben magát, mint innen, így visszanézni is érdemes, míg az Upponyi-hegység egy rejtőzködő szépség, amely fele akkorára sem nőtt, mint a déli nagytestvére. Ám ha valaki csak végigsétál Dédestapolcsány és Uppony között a kékjelzésen, ódákat zeng majd a Lázbérci-víztározóról, amely méltán pályázhat a Magyarország legszebb címre, különösen a hegyi tavak kategóriájában.
Méltó vetélytársa a sokkal ismertebb lillafüredi Hámori-tónak, de még hosszabban elnyúlik a meredek hegyoldalak között. Éppúgy ipszilon alakot vett föl, mint az észak-olasz Comói-tó.
Északi végénél az Upponyi-szoroson át vezet az út, ami önmagában is csábító, egy rövid kitérővel pedig az Eszkála-tetőre juthatunk fel a kilátás kedvéért. Nem sokkal nagyobb kitérő a hegység még északabbra a Damasa-szakadék, amelyre nyugodtan mondhatjuk: megdöbbentő csoda, és még inkább az igényes turistáknak tartogatja a környék.
A Turista-magazin megfogalmazása szerint ez a hely a tömbös hegycsuszamlás iskolapéldája. Az ember számára is járható hasadékhálózat alakult itt ki, amely az ágasvári Csörgő-lyuk után hazánk második legnagyobb, több mint 200 m hosszúságú, nem karsztos álbarlangrendszere. A tömbök között, a szakadék 20 m körüli mélységében a szűk, sötét hasadékokban még nyár elején is fagypont körüli a hőmérséklet, így az eldugott részek megőrzik a téli-tavaszi havat.
Kiemelt kép: a Lázbérci-víztározó. Forrás: Wikipedia Commons