Az aranysakál elterjedését tartja a legnagyobb kihívásnak a Veresegyházi Medveotthonban működő Predátor program állatkoordinátora. Szilágyi István szerint tudományként kell kezelni a vadgazdálkodást, a Magyarországra visszatelepült csúcsragadozók is részben ennek a tevékenységnek köszönhetően tértek vissza, és jól is érzik magukat.
Az állatvédelem csak pénz kérdése?
Az állatvédelem egy felfogás. Sajnos most bárki állatvédőnek mondhatja magát, az is, aki örökbe fogad egy kutyát az ebrendészeti telepről. De ez nem elég, ennek szakmának kell lennie, be kell látni, hogy szükség van a képesítésre, irányelvek, prioritások mentén kell dolgozni. Az állatorvosi egyetemen már van kész szakanyag, és oktatják is az állatvédelmet.
Túl kell lépni a saját határainkon, nem lehet egy kutya sorsán keresztül szemlélni a világot, helyette meg kell szüntetni Magyarországon a láncon tartást.
Az egy százalékos felajánlás nagyon komoly pénzforrás, de vannak megélhetési állatvédők is. Sokan egyébként mentálisan sérültek, és csak tengődnének, ha nem lenne a sok megmentendő állat. Az elmúlt időszakban a közösségi oldalak is súlyosan rongálták a helyes gondolkodásmódot.
Mi az elsődleges cél?
Ökológiai szempontból ma Magyarországon a legnagyobb veszélyt az aranysakál terjedése jelenti. Természetesen ő is az ökoszisztéma része, de óriási károkat okoz a térhódítása, az esetleges hibridizációról nem is beszélve. Már vannak bevizsgált kutyagénnel rendelkező példányok. Sokan úgy fogják fel a jelenséget, mint modern kori evolúciót, de valójában nagyon egészségtelen dolog.
A kutya egy domesztikált, bizonyos értelemben lebutított farkas, aki, ha kikerül a természetbe, óriási károkat tud okozni. Ha párosodik egy vadállattal, akkor hibridként veszélyes az emberre is.
Fel lehet lépni ez ellen?
Az erdő nem mindenkié, hanem az erdei vadaké, ezért be is tiltanám az erdei kirándulást olyan helyeken, ahol farkasok élnek. A pórázon tartás az alap, ha betartaná mindenki, nem lenne évente 5-10 ezer kilőtt kóbor kutya Magyarországon. Már jó pár éve hallani, hogy Magyarország a szaporítók fellegvára az Európai Unióban. A kínálathoz kereslet is kell, és itthon sokkal olcsóbb a kutya. Amelyiket itthon harmincezerért árulnak, azért külföldön háromszázezret adnak több közvetítőn keresztül. Nagyon kicsi már a különbség a profi szaporító és a tenyésztő között is, az előbbi csak a mennyiségre törekszik, míg a másik kontroll alatt tartja az állományát szakmai elvek alapján.
Az örökbefogadás pedig eléggé közkedvelt megoldás.
Harmincezer évvel ezelőtt vadászott először a farkas együtt az emberrel, azóta már több mint 500 kutyafajta él. A keverék kutyák szaporulata nehezen kezelhető, hiába működnek Magyarországon az ebrendészeti telepek, nagyon kevesen fogadnak onnan örökbe állatot. Csak a kölyökkutyákban hisznek, aztán nem tudnak vele mit tenni, amikor négy hónaposan nagyobbra nő, mint a gyerek a családban.
Azt kell mondanom, hogy ma az az állatvédő, aki semmilyen állatot sem tart.
Azokat az embereket becsülöm a legtöbbre, aki nagyon szeretne tartani, de inkább elmegy egy menhelyre gondoskodni, mert belátja, hogy a saját életkörülményei nem teszik lehetővé a házi kedvenc tartását. Az állattartás ugyanis nem jog, hanem érdem, ezt közel 25 éve mondogatjuk. A kutyával ellentétben a háziasított macska tud utódokat felnevelni egyedül is a természetben. A macska közigazgatásilag nem is létező domesztikált faj, ami úgy értendő, hogy sehol sincs feltüntetve, nem kell oltani, chippezni, regisztrálni. Szubkulturális gyökerei vannak, a dolguk az egérfogás, vidéki emberek gyakran azt sem tudják hányat tartanak belőlük a ház körül.
Egyre gyakoribban a medve és farkasészlelések Magyarországon. Visszatérnek hozzánk ezek az állatok?
Ahhoz, hogy hazánkba visszatelepüljenek a csúcsragadozók, és jól is érezzék magukat, prosperáló vadgazdálkodásra van szükség, amit el kell ismerni önálló tudománynak. Vadászellenesek vagyunk, miközben rengeteg állat jó reklámot kap. Alkonyat, Vámpírnapló, Farkasbőrben. Ezek a filmek határozzák meg az fajták brandjét, megítélését.
Cukisodik a medve, minden gyerek látta a Micimackót, és az urbánus ember a lakótelep hetedik emeletén joggal gondolja, hogy ezek aranyos állatok, de valójában nem azok.
Csak normális életet élni akaró vadállatok, akiknek megvan a fontos ökológiai szerepük, és ahhoz, hogy megéljenek nyugalomra, élettérre és táplálékra van szükségük. A vadásztársadalomnak is lassan meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy medve és farkas is él Magyarországon. Lassan kialakul a városi vadgazdálkodás, halottak napján lesznek olyan települések, ahol kijárási tilalom lesz a vaddisznók miatt. Berlinben már fegyveres testület gondoskodik arról, hogy kordában tartsák őket.
Erdélyben annyira nem örülnek a sok medvének.
A medveállomány korrekt összeírására van szükség a régióban, ezt Szlovákiában megvalósították, ott a legjobb az összefogás a vadászok és a természetvédők között. Erdélyben az a helyzet, hogy sok a bátor ember, és van köztük, aki azt hiszi, hogyha aki a kocsmában erős legény, az a medvével is elbír. A természetből kilopott medvékből lesznek a hátsó kertben tartott állatok, akiket 20 euróért lehet kézből etetgetni. Ahol van kereslet, ott van kínálat is. Máshol apuka betáraz hamburgerből, és ablakon keresztül eteti a grizzlyket a természetvédelmi területeken. Van, ahol már bevezették azt, hogy lelövik azokat az állatokat, amelyek hozzáérnek egy kocsi karosszériájához.
Állatkínzás és állatviadal mindig lesz, elkövetői mentális betegek, vagy olyanok, akik a fogadásokból élnek.
A macskát könnyebb megkínozni, nem harap, mint egy kutya, és egyébként olyan mintha gazdája se lenne. Tapasztalatom szerint sok fiatal vezeti le az őt ért sérelmet rajtuk. A méltóságos gyors halálhoz joga van a szarvasmarhának és a sertésnek is. Az állat jólétét biztosítani kell, ami nem vegán kérdés. Azzal sem értek egyet, hogy ez csak a gerincesekre vonatkozzon. Évente több tonna csigát exportálunk.
Hol dolgozik most?
Az utóbbi éveimet a farkasoknak és medvéknek szenteltem, folytatom a Predátor programot, amit 11 éve találtunk ki.
Az állatok, leginkább a farkasok és a medvék életére tanítjuk az embert, arra, hogy mit szabad, és mit kell tennie, ha a természetben találkozik velük.
Vadállat és ember között nincs barátság, a tiszteletet kell megadni egymásnak. A fő célunk az ember-állat konfliktus kezelése, ami sok esetben az emberek közötti ellentéteket is kezeli. Az állatok védelme egyben az ember védelme is.
Borítókép: Szilágyi István