Míg a gyermekek a környezettan órákon lelkesen készítik a téli madáretetőket az énekesmadaraknak, mások szitkozódva vásárolnak védőhálót a gazdaboltban, hogy ne kelljen minden nap ürüléket takarítaniuk az erkélyükön. Arra is volt már példa, hogy valaki mérgében 375 fecskefészket vert le egy bevásárlóközpont udvarán takarításra hivatkozva. Galambokról beszélgettünk Orbán Zoltánnal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjével.
Annak ellenére, hogy sokak szerint szerencsét hoz, az égből pottyant madárürülék, a valóságban inkább kellemetlenségként éljük meg.
A félvadon élő parlagi galambok nem használnak állandó ürítő helyet, azaz nem „szobatiszták”, így táplálékkeresés közben bármikor üríthetnek.
Mivel azonban ragaszkodnak a pihenő- és fészkelőhelyekhez, a lakó- és irodaházakon, vagy műemlékeken is felhalmozódhat a guanó.
„Több ezer éve mi vagyunk az első generáció több, akik elszakadtak a házigalamb jótéteményeitől, a modern ember nem értékeli őket. Ezek az állatok a múlt században háborús kitüntetéseket kaptak és katonai temetéssel búcsúztak tőlük” – mondta Orbán Zoltán, az MME szóvivője a Very Important Planetnek.
Az ember 4-6 ezer éve háziasította a szirti galambot, a madarak azóta nemcsak táplálékot jelentettek, hanem komoly szolgálatot is teljesítettek.
A II. világháborúban a brit kormány 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 birodalmi kitüntetést is kapott.
Az internet és a polgári repülés elterjedése azonban véget vetett a tevékenységüknek, a hőstettek feledésbe merültek, népszerűségük csökkent.
„Sokszor mondják a parlagi galambra, hogy lusta, látszik rajta, hogy kövér, ami persze nem igaz. Sőt tudni kell, az egyik legerőteljesebb röptű madár a világon, a „begyességét” nem a súlyfeleslegnek, hanem a rendkívül fejlett mellizomzatának köszönheti.
A velünk élő kutyáknál, macskánál vagy papagájnál sem koszosabb, az ürüléke sem veszélyesebb, mint ezeknek a háziállatoknak.
Alapvetően nincs társadalmi szintű parlagi galamb ügy, nincs egy szinten a patkány vagy a csótány kérdéssel, ezeknek az állatoknak a jelenléte ugyanis általános ellenérzést és valós egészségügyi kockázatot jelent” – mondta a szakértő.
A parlagi galambok jelenlétéért az ember a felelős, ezek ugyanis magukra hagyott háziállatok, melyek etetés nélkül is megtalálják a természetes táplálékukat, ráadásul a településeken alapvetően nem élnek a természetes ragadozóik. Ultrahangos vagy egyéb riasztásuk azért sem hatékony, hiszen a madár generációk együtt fejlődtek a településekkel, rutinos városlakóként nem zavarja őket a zaj vagy a fények, ellentétben a kutyákkal és denevérekkel.
A kilövésük balesetvédelmi okból tilos, befogásuk és elvitelük pedig értelmetlen, hiszen nagy távolságból is hazatalálnak.
„A döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy a galamb kérdést néhány hét vagy hónap alatt meg lehetne oldani, erre vannak cégek Magyarországon, de a megbízások a jogos lakossági ellenállás miatt meghiúsulnak. Nem véletlenül, hiszen a befogott galambok a naiv közvélekedéssel szemben nem egy hatalmas röpdébe kerülnének, ahol élhetnék vígan az életüket, hanem a most érvényben lévő állategészségügyi előírások alapján tömegesen elpusztítanák, szén-dioxiddal lefojtanák őket. Ezt pedig érthetően senki sem vállalja fel, hiszen a parlagi galambok valójában nem jelentenek igazi társadalmi szintű problémái” – tette hozzá Orbán Zoltán.
Az MME komplex cselekvési tervet javasol a honlapján azoknak a településeknek, ahol helyenként elszaporodtak a galambok.
Ez tartalmazza a lakosság tájékoztatását arról, hogy ne etessék az állatokat, a szerves hulladék gondos kezelését. Ugyanakkor gyakorlati tanácsokat is adnak a fészkelő- és pihenőhelyül szolgáló párkányok, falfülkék, erkélyek lezárására, befedésére. Ilyen madárbarát módszer a többi között a beülésgátló tüskesor és a hálós kizárás.
Borítókép: Pixabay/vinsky2002