Karácsony Gergely az ellenzék Párbeszéd-MSZP-LMP hármasának közös projektje, a 99 Mozgalom blogján tett közzé bejegyzést a NER lebontásának programjáról.
„Ahhoz, hogy a választási győzelmét követően az ellenzék ténylegesen is kormányozni tudjon, három területen kell válaszokat adnia: az Alaptörvény kérdésében, a mélyállam beszántásában, valamint az elszámoltatásban és igazságtételben” – írja az ellenzéki miniszterelnök-jelölt.
A program e három fő pontra épül, amiknek tartalmát cikkünkben röviden ismertetjük.
I. Az Alaptörvény problémái
A program a NER lényegét a csak kormánypárti képviselők támogatásával elfogadott Alaptörvényben látja megtestesülni, amely szimbolizálja “a hatalomgyakorlás önkényességét, az állam elfoglalását, a politikai ellenfelek kitagadását a nemzetből”.
Az Alaptörvényhez való hozzáállás megosztottságát Karácsony mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalon érzelmekkel telítettnek látja:
„Az egyik oldal a posztkommunista átmenet utáni nemzeti identitás gránitszilárdságú alapját, a másik oldal az autoriter hatalom kifejeződését látja benne”
– írja.
Fontosnak tartja az ellenzék részéről az indulatok célravezető cselekvésbe irányítását: ehhez szerinte megvalósítható programra van szükség, amely számba veszi az Alaptörvény kivetnivalóit, és olyan megoldásokat kínál, “amelyek nem okoznak nagyobb bajt, mint amit kezelni igyekeznek”.
Hiányzó társadalmi legitimáció
A program szerint az Alaptörvény egyik központi problémája az, hogy a meghatározó politikai erők egyetértésének nélkülözésével került megalkotásra, mivel csak a kormánypárti politikai közösség vett részt benne.
A fennálló jogszerűség ellenére tehát a társadalmi érvényesítés hiányzik az alkotmányozásból, ezért tehát az Alaptörvény tartalomtól függetlenül méltatlan a politikai közösség egészének tiszteletére.
Ez azonban Karácsony szerint azt is jelenti, hogy az ellenzéki pártok győzelmének esetében ők sem fognak elég társadalmi legitimációval rendelkezni egy új alkotmány elfogadásához, még akkor sem, ha az ellenzék kétharmados parlamenti többséget szerez.
„Mind a parlamenti többség, mind a társadalmi többség illékony és változó. Stabil és a politikai közösség egésze által tisztelt alkotmánya csak akkor lesz Magyarországnak, ha az egyrészt a valós választói támogatottsággal rendelkező baloldali, centrumbeli és jobboldali pártok egyetértésén alapul, másrészt elég széles társadalmi elfogadottsággal bír” – közölte.
A jobboldal támogatása nélkül Karácsony szerint nem lehetne olyan alkotmányt elfogadni, amely az Alaptörvény legfontosabb problémáját, az egyoldalúságot orvosolná. Ezért az új alkotmány elfogadásának igénye szerinte csak akkor kerülhet betöltésre, “ha a Fidesz-KDNP világa a vereségét követően elfogadja, hogy nem jogosult sem társadalmi, sem „lelki” értelemben a magyar nemzet kizárólagos képviseletére”.
Addig is a legfontosabbnak azt tartja, hogy országgyűlési határozatban megállapításra kerüljenek az Alaptörvény elfogadásának társadalmi hiányosságai, valamint a közjogi tisztségviselők esküszövegének módosításával az Alaptörvény iránti hűséget a néphez való hűség esküje váltsa fel.
Gyakorlati jogsérelmek
A programban megjelölt másik Alaptörvénnyel kapcsolatos probléma tartalmi: értékei és rendelkezései nem a politikai közösség túlnyomó részét képviselik, hanem a lassan évszázados „hideg polgárháború” egyik résztvevőjének világképét tükrözik”.
Ide sorolja a magyar állami és polgári felelősségének relativizálását a huszadik század emberiesség elleni bűncselekményei miatt, illetve a jogegyenlőséget sértő jogszabályokat megalapozó alaptörvényi kitételeket is.
Az Alaptörvény ezen szabályai szerinte önmagukban is szembemennek az alkotmányos demokrácia értékeivel, de kiemeli, hogy a jogsérelem általában alacsonyabb szintű jogszabályokon keresztül történik – ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a következő kormánytöbbség ezeket módosítsa, jóvátétellel szolgálva a jogsérelemben érintetteknek.
A gyakorlati jogsérelmek megoldása mellett az elvi jogsérelmet szerinte úgy lehet orvosolni, ha ezek a szabályok az Alaptörvényből kihúzásra kerülnek. Ehhez a jogfolytonosság fennmaradása miatt kétharmados ellenzéki győzelemre van szükség, nem elég a feles többség. A jogfolytonosságot pedig nem lehet tudatos döntéssel megszakítani – erre csak társadalmi összeomlás esetén kerülhet sor.
Karácsony szerint egyrészt egy feles többséggel való alkotmánymódosítást az Alkotmánybíróság megsemmisítene, ezután pedig a politikai oldalak nyers hatalmi erejének összemérésével dőlne el a konfliktus, amelyet évtizedekig tartó társadalmi ziláltság követne. Csak akkor születhetne ilyen döntés, mint egyetlen járható út, ha a vesztes kormánypártok „akár jogi, akár egyéb eszközeikkel visszaélve nem adják át békésen a hatalmat, vagy jogszerűtlenül megpróbálják visszaszerezni azt”.
Az Alaptörvény. mint hatalmi eszköz
A program második fő pontjához, a NER mélyállamának lebontásához az Alaptörvény harmadik problémája vezet, amely annak hatalmi eszközként való használata. Ezek az alkotmányszöveg azon rendelkezései, amelyeknek egyetlen célja a hatalom bebetonozása a választási vereség utáni időkre.
Karácsony szerint a hatalmi kérdéseket az ellenzék a saját politikai hozzáállásából kiindulva alkotmányjogi kérdéseknek tekinti, pedig a hatalmi kihívásokra hatalmi válaszokat szükséges adni.
II. A mélyállam felszámolása
A program második pontja szerint a Fidesz tizenegy év alatt olyan rendszert épített ki, amelynek egyik célja a hatalom megtartása a választások elvesztésének esetében is. Karácsony nem tartja véletlennek, hogy az önkormányzati választások ellenzéki sikerei és a 2022-es választási együttműködés nyomán a mélyállam megteremtésére a kormánypárt még intenzívebb lépéseket tett.
Nem közjogi, hanem hatalmi kérdés
A program ezen pontja hangsúlyozza, hogy mivel ennek a mélyállamnak a kiépítésére létrehozott Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) nem közjogi konstrukció, a lebontását sem közjogi feladatnak kell tekinteni. Ennek a téveszmének az alapjául az ellenzéki közvélemény demokráciáról való felfogása és a jogállammal szembeni elvárásai szolgálnak, amelyek alapján szinte felfoghatatlan az, hogy a hatalom alapjául nem a jog és az alkotmányosság szolgál – ezek csupán eszközei a hatalmi célok érvényesítésének.
„A NER lényege a hatalom koncentrációja a miniszterelnök/pártelnök kezében. A független alkotmányos intézményeket azért kell túlnyomórészt pártkatonákkal feltölteni, hogy eszükbe ne jusson a legfontosabb kérdésekben megkérdőjelezni a kormányzati centrum akaratát.”
A média nagy részét Karácsony szerint a Fidesz azért foglalta el vagy hozta függésbe, hogy a kormánykritikus vélemények esetleges többsége ne veszélyeztethesse a hatalomgyakorlást. A korrupció állandósításában is hasonló okot lát: azért van rá szükség, hogy ne alakulhasson ki olyan gazdasági erőközpont, amely alternatív hatalmi centrummá válással fenyeget.
A miniszterelnököt ezekben az intézkedésekben két választási bukás tapasztalata vezeti: „1994 után a hagyományos politikai jobboldal erőforrásszegénysége, illetve az, hogy a 2006-os bukás után azért maradhatott a jobboldal vezére, mert kontrollálni tudta Simicska Lajoson keresztül a gazdasági hátországot”.
A mélyállam lebontásához a program szerint a rendszerváltás környékére kell visszatekinteni, mivel ekkor volt az ellenzék hasonló helyzetben: a távozó MSZMP és a hatalomra igyekvő ellenzék közösen igyekezett megteremteni a demokrácia közjogi kereteit.
Azonban a rendszerváltás egyik fő kudarcának oka pontosan az átmenet közjogi problémaként való kezelése volt: az állampárt a gazdasági erőforrások megőrzésével azokat a hatalmi struktúrákat, amelyek valódi jelentőséggel bírtak, akadálytalanul át tudta menteni, amelynek segítségével az első szabad választások elvesztése után is politikai hatalomra tudtak szert tenni.
A hatalomátmentés Karácsony szerint a tapasztalat alapján tehát nem közjogi kérdés.
„Az alkotmányos struktúrák és a továbbélő közjogi tisztségviselők egy megváltozott hatalmi szerkezetben mit sem érnek. Egy demokráciában a kormányzati hatalom gyakorlására nézve a választói legitimáció mindent visz, ezzel pedig alapvetően rajzolja át a hatalmi kereteket.”
Azt az aggodalmat is hasonló válasszal kívánja eloszlatni, miszerint a Költségvetési Tanács a költségvetést megvétózhatja, a köztársasági elnök pedig válaszul feloszlatja majd a parlamentet: szerinte a következő kormány hatalmon maradása nem a fideszes közjogi tisztségviselőkön, hanem saját teljesítményén múlik.
A NER valódi hatalmi alapja
A mindössze látszólagos közjogi alappal szemben a NER valódi hatalma a program szerint két feltételen alapul: a gazdasági erőforrások feletti rendelkezésben, illetve a büntető igazságszolgáltatás hiányosságán, azaz az eljárások hatalmi érdekből való elmulasztásán. A mélyállam lebontásához ezeken kell változtatni.
Karácsony szerint ezt a Fidesz és a miniszterelnök is pontosan tudja, mivel nem közjogi változtatásokat eszközölnek, hanem a gazdasági erőforrásokat mentik a bukás utánra hosszú távú szerződések és kiszervezések útján.
Ezt szerinte az ellenzéknek is észben kell tartania, és ennek megfelelően a Fidesz gazdasági hatalmának radikális korlátozását a legfontosabb eszközölni.
„A tényfeltáró újságírók elég pontosan felderítették, hogy ennek a hátországnak hat fő eleme van. Az első az építőipar, amely a magyarországi, elsősorban uniós, kisebb részben költségvetési pénzből megvalósuló mélyépítéseket (út, vasút) monopolizálta. A második a KESMA, amelyik a médiának csúfolt kormánypropagandát fogja össze. A harmadik a mezőgazdaság, ahol a feudális nagybirtokokat idéző földkoncentráció ment végbe. A negyedik csomóponthoz az energetika bizonyos ágai tartoznak, így a napelemparkok vagy a TIGÁZ. Az ötödik elem a hírközlés, ezen belül is leginkább a 4iG. Mindehhez hatodikként kapcsolódik az MKB-Budapest Bank-Takarékbank pénzügyi konglomerátuma, ez az, amelyik – nem kis részben az MFB és Eximbank forrásain alapulva – hitelekkel finanszírozza a felsorolt hat szektort.”
Karácsony szerint ennek a szerveződésnek két fő jellemzője van: az egyik az államtól való folyamatos függés, a NER ugyanis nem a versenyteljesítménye végett, hanem az állam direkt megrendelései vagy szabályozóként való részvétele miatt tud profitálni. A másik a hitelre való támaszkodás: „a hitelbiztosítéki nyilvántartás tanúsága szerint a birodalom jórészt százmilliárdos nagyságrendű hitelből épült fel, ráadásul javarészt állami helytállás mellett a „saját” bankcsoport által folyósított kölcsönökből”.
A NER fennmaradásához tehát szerinte feltétel egyrészt az évi körülbelül százmilliárd forint állami pénz, például közbeszerzési megrendelések, állami hirdetések, mezőgazdasági támogatások, üdültetés formájában, másrészt azoknak az állami szabályozói rendelkezéseknek a fennmaradása, amelyek az ő érdekeiket szolgálják.
„Egyetlen demokratikusan megválasztott kormány sem engedheti meg, hogy ilyen tömérdek állami pénzből árnyékállamot működtessen a választók által elzavart politikai ellenfele.”
Ezért tehát a NER hatalmának való lebontásához legfontosabb eszköznek a pénzáramlás leállítását tartja, amibe beletartozik a résztvevő gazdasági szereplőkkel kötött szerződések teljesítésének felfüggesztése.
„Sem új megrendelés, sem új állami hirdetés, sem kedvező szabályozott ár nem lesz ezen vállalatok számára, a fennálló szerződések alapján pedig mindaddig nem teljesítünk kifizetést, amíg azok jogszerűségéről minden szempontból nem győződünk meg.”
Emellett a program ígéri a Mészáros Lőrinc üzleti rendszerének kiépítéséhez használt állami források visszavonását, az alkalmazottak és a munkát piaci áron végző alvállalkozók megélhetésének biztosításával. Ezzel szerinte kb. fél év alatt bedőlnek majd a NER gazdasági hatalmának felépítéséhez igénybe vett hitelek, felszámolva ezeket az államfüggő vállalkozásokat.
A korrupt rendszer megtörésének kulcsa tehát Karácsony szerint a gazdasági források elvágása: példaképp, ha a KESMA rádióiban nincs állami hirdetés, akkor azok meg fognak szűnni, függetlenül attól, kik ülnek a Médiatanácsban, mert még a sugárzási díjat sem fogják tudni kifizetni.
„Eltökéltség és jogi kreativitás nem a közjogi rendszer barkácsolásához kell, hanem a NER mélyállama gazdasági alapjainak felszámolásához.”
III. Elszámoltatás és igazságtétel
Karácsony a rendszerváltás óta minden kormányváltáskor visszatérő, a korrupció felszámolására tett ígéret kudarcát fő okként nevezi meg abban, hogy a politikai közösség a beletörődésig hozzászokott már ennek a jelenségnek a folyamatos jelenlétéhez, és a politikát alapjaiban korrupt dolognak tartja.
„Ahhoz, hogy 2022-ben ne ismétlődjön meg mindez, világos célokat kell kitűzni az elszámoltatás és igazságtétel területén, majd ezekhez a célokhoz olyan végrehajtható eszközöket kell rendelni, amelyek reflektálnak a múlt kudarcaira is.”
Elszámoltatási célok
Ennek eléréséhez négy cél kitűzését javasolja:
- Első célként a NER gazdasági hátországának felszámolását,
- Második célként a morális elégtételt, amelyen keresztül „a választópolgároknak meg kell tapasztalniuk, hogy ez nem egy következmények nélküli ország, ahol a bukott kormányzat emberei egyszerűen elsétálhatnak az elsíbolt pénzzel”,
- Harmadik célként minden jövőbeni kormányzatnak meg kell tanulnia a NER példájából, hogy “a hatalommal való visszaélés útján szerzett vagyon elveszhet, ezért személyes szinten sem érdemes kockáztatnia”,
- Negyedik célként pedig „a politikai közösség javára vissza lehessen szerezni az ellopott vagyont, és azt a NER kárvallottjai, a társadalom 99 százaléka számára adott jóvátételre lehessen fordítani”.
Szerinte több oka van annak, hogy az elszámoltatás eddig kudarcba fulladt. Az egyik ok az idő szűkössége: ugyanis abban a résnyi időablakban kell cselekedni, amikor a bukott kormány politikusai és üzleti partnerei között a szövetség meggyengül, az elszámoltatástól való félelmük pedig fokozódik. Ezt az időmetszetet kihasználatlanul hagyva a szövetségük újra megerősödik, a volt kormányzat pedig ellenzéki hatalomként újra megszilárdul.
Emellett a közvélemény is elveszti az érdeklődését a volt kormányzat bűntettei felé, ami az előző problémakörrel együtthatva szinte teljesen ellehetetleníti az elszámoltatást és az igazságtételt. Azonban az új kormányzat felállása pont ezekben a hónapokban rengeteg energiát igényel, mivel csak a működés alapvető feltételeinek kialakításához minimum fél év szükséges.
Ha ezalatt nem sikerül áttörést elérni, akkor a múltbeli kormányváltásokhoz hasonlóan kudarcba fullad majd az elszámoltatás művelete. Ezért egyrészt már a kormányváltás napjára készen kell állni az elszámoltatási és igazságtételi intézkedési tervvel, másrészt működőképesnek kell lennie a személyi és szervezeti feltételeknek, harmadrészt pedig úgy kell kialakítani a terv elsődleges hatókörét, hogy az áttörés három hónap alatt megtörténjen.
Karácsony szerint ebben gyökerezik az oka a korábbi elszámoltatások kudarcának:
„A kormányok a saját táboruk kemény magjának próbáltak megfelelni, amikor politikai showműsorrá tették az elszámoltatást: államtitkárok és kormánybiztosok próbáltak elképesztően széles körben nyomozati munkát végezni, kétnaponta beszámolva arról, hogy hány újabb ügyben „kezdtek vizsgálódni”, miközben sem maguk, sem az apparátusuk, sem a rájuk vonatkozó jogszabályi környezet nyilvánvalóan nem volt alkalmas a feltételezett visszaélések felderítésére.”
Célzott elszámoltatás és igazságtétel
Karácsony szerint a kezdeti és döntő szakaszban elengedhetetlen, hogy az elszámoltatás célzottan történjen, azokra a jogsértésekre koncentrálva, melyek gyorsan és kis energiaráfordítással felderíthetőek, ámde a lehető legerőteljesebben roppantják meg a NER hatalmát.
Tehát az évekig tartó és mindenre kiterjedő nyomozások helyett, amelyek gyors áttörés nélkül biztosan kudarcba fulladnak, a tényfeltáró újságírók munkájának eredményeit kell felhasználni, amelyek segítségével már tisztában vagyunk a NER tipikus bűncselekményeivel. Ezek az uniós pénzek túlárazás melletti vagy a céltól eltérő felhasználása, illetve a korrupciós pénzek kivonása az állami megrendelések teljesítéséből.
Karácsony szerint minden eszköze megvan a leendő kormánynak hozzá, hogy néhány nap alatt elindíthatóak legyenek olyan eljárások, amelynek keretében a kormány szervei zár alá vehetnek pénzeket, ingatlanokat és üzletrészeket:
„Pontosan tudhatjuk, hogy az állami megrendelésekből a korrupciós pénzeket fiktív számlák befogadásával szedik ki. Az online számlázás rendszerének felhasználásával ugyanakkor a NAV gyakorlatilag egy lekérdezéssel fel tudja deríteni a korrupciós pénzek kilopásához használt számlagyárakat. Az uniós pénzek jogellenes elköltésének felderítésében is minden adat és papír a kormányzat részeként működő irányító hatóságok rendelkezésére áll, hiszen komplett elszámolásokat kellett leadni, hogy a pénzfelhasználás formálisan megfeleljen az uniós követelményeknek.”
Ezek az eljárások alapot biztosítanak a bűncselekménnyel gyanúsítható személyek őrizetbe vételéhez, majd a néhány hónap alatt elkészíthető nyomozati anyag alapján az elszámoltatás komolyságára ráeszmélve az őrizetbe vett személyek vádalkukon keresztül elvezetnek majd a korrupciós rendszer irányítóihoz.
Ezt követően legalább egy egész parlamenti ciklus lesz a korrupciós ügyek teljes feltárására a nyomozók számára – ehhez azonban az első néhány hónap célzott lépéseire van szükség.
Karácsony sokak félelme ellenére nem tartja döntő fontosságúnak az ügyészség esetleges szabotáló lépéseit, mivel a fő problémának nem azt tartja, hogy az ügyészség „leállít” eljárásokat, hanem azt, hogy a Kormány alatt álló nyomozó hatóságok, a rendőrség és az adóhatóság el sem indítja a szükséges nyomozásokat, vagy mondvacsinált indokokkal megszünteti azokat.
Ami szerinte az ügyészségen múlik, az az, hogy az alapos nyomozást követően a vádlottak ellen vádat emel-e, abban azonban korlátozottak az ügyészség lehetőségei, és még inkább korlátozhatóak jogalkotással, hogy útját állja a nyomozó hatóságok által folytatott nyomozásoknak.
„A kormánynak mind joga, mind lehetősége van arra, hogy az általa irányított nyomozó hatóságokat, vagyis a rendőrséget és a NAV-ot rábírja a NER tagjai által elkövetett bűncselekmények felderítésére.”
Azért sem tart ettől a problémától, mert szerinte még ha a magyar ügyészség meg is próbálná eltussolni az uniós támogatásokat érintő korrupciós ügyeket, az új kormány döntése lesz majd, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, így az Ügyészség ezesetben vádat emel majd ezekben az ügyekben.
Karácsony hangsúlyozza, hogy semmilyen megalkuvásra sem kerülhet sor a vagyonátmentéssel kapcsolatban:
„Már most üzengetnek NER-es potentátok, hogy a strómanolt cégeikben nekik mekkora a tényleges tulajdonuk, és hogy csak ennek az árát kérik el, a többit átadják bárkinek. Azt is hallom, hogy különböző önjelölt közvetítőknek juttatott pénzekkel gondolják megváltani a bűneiket. Számukra rossz hírem van: búcsúcédulákat nem árulunk, bárki, aki ennek az ellenkezőjét próbálja elhitetni velük, az hazudik és átveri őket.”
Emellett hozzáteszi, „nem fog boszorkányüldözést csinálni”: a közvagyon visszaszerzésén, a politikai közösség számára való morális elégtételen, és a bűnösök megbüntetésén túl politikai ellenfeleit a hatalomban való részvételük puszta ténye végett nem tekinti bűnözőnek.
„A NER lebontása nem öncél, hanem egy kötelező gyakorlat ahhoz, hogy a választóktól kapott demokratikus felhatalmazás alapján a következő kormány Magyarországot annak minden polgára számára egy igazságosabb, szabadabb és szolidárisabb hazává tehesse. Ennek a kötelező gyakorlatnak az elvégzéséhez világos gondolkodás és valódi cselekvőképesség kell, nem pedig duma, nagyotmondás vagy éppen államelméleti viták lefolytatása. Én készen állok a feladatra.”
A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a területei a klímaváltozás és a környezetpolitika