A pandémia első szakaszában kisebb beavatkozással el lehetett volna kerülni a nagyobb veszteségeket, ugyanez a helyzet az éghajlatváltozással Ürge-Vorsatz Diána szerint, aki úgy látja, most kellene áldozatot hozni és másképp működtetni a gazdaságot, hogy megelőzzük a hatalmas gazdasági és emberélet áldozatot. A CEU professzora alternatív fejlődési forgatókönyveket szorgalmazna. Interjú.
Hogyan bírta a kánikulát?
Nem szeretem a hőséget! Nemrég a 32 fokos melegben tájfutottam, és nagyon nehezemre esett. Skandináv típus vagyok, felmenőim az Északi tenger mellől származnak.
Sajnos sokan nincsenek azzal tisztában, hogy van egy biológiai határunk, a testünk harminchat fokon üzemel, a táplálkozás égéshőjét folyamatosan le kell adnunk.
Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a külvilág hőmérséklete kisebb, mint a testünké. Minél kisebb a különbség, annál nehezebb ezt a hőt leadni, ideig-óráig az izzadás segít, de ha nem tudunk megszabadulni a hőtől, az életveszélyes állapothoz vezethet. Ráadásul minél intenzívebb fizikai munkát végzünk, annál több energiától kell megszabadulni, nem véletlenül haltak meg sportolók a hőséghullámokban. Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy 30-at vagy 33-at mutat a hőmérő, egy-két fok eltérés itt már sokat számít.
Egy fokot emelkedett az átlaghőmérséklet az ipari forradalom óta, ez a laikusok számára első hangzásra nem tűnik rémisztőek.
Nagyon sok minden történt ebben a pár évtizedben, a növényzet által több-száz millió év alatt megkötött napenergiát szabadítottunk fel azzal, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat égetjük.
Egy-két generáció alatt sikerül visszaforgatni a Föld geológiai óráját 40-60 millió évvel, erre még nem tudunk példát, hogy ilyen gyors változás következzen be a szén-dioxid koncentrációban, és az átlaghőmérséklet változásban.
A járvány számos lehetőséget adott az életünk újra tervezésére. Éltünk vele, vagy csak sodródunk?
Lehet, hogy pont ez a járvány nem természetes eredetű, de ettől függetlenül a tudósok többsége már évek óta hangoztatja, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt egyre nagyobb a valószínűsége a pandémia kifejlődésének. Évente négy-öt új járvány indul el, amelyek a globalizáció miatt sokkal könnyebben terjedhetnek világszerte. Az ember természetromboló tevékenysége miatt egyre több hasonló esetre számíthatunk.
A pandémia első szakaszában kisebb beavatkozással el lehetett volna kerülni a tömeges halálozást és a nagyobb gazdasági veszteséget. Ugyanez a helyzet az éghajlatváltozással, most kellene áldozatot hoznunk, másképp működtetnünk a gazdaságot, hogy megelőzzük a hatalmas gazdasági és emberélet áldozatot.
Ázsia megmutatta, hogyan kell elkerülni a járványt, de ezt sem Európa, sem Észak-Amerika nem akarta utánozni a rövid távú érdekek miatt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a néha rosszul értelmezett demokrácia miatt, gondoljunk csak a maszkviselés, vagy az oltás elleni tüntetésekre. A klímaváltozásban is pontosan ugyanez a helyzet, nem a tudósokra hallgatunk, hanem a jelenleg leghangosabbakra, akiknek sokszor nem érdekük a jövő, vagy a hatásokat elszenvedők védelme.
Az egyik fontos kérdés a repülés, ami lényegében hónapokig leállt. Ahogy aztán minden ott folytatódjon, ahol éppen abbamaradt. Elmaradt például a várt drágulás, az államosítás vagy adóemelés a szektorban.
A politikusoknak néha nagyon nehéz döntéseket kell hozniuk, ezeket nehéz felvállalni. Viszont valószínűleg egy idő azt a kormányt sem fogják támogatni, amelyik nem lép az éghajlatváltozással kapcsolatban, ha nem mutat fel olyan intézkedéseket, amelyek jelentősen csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Nem biztos, hogy a legjobb megoldás, ha államosítják a légitársaságokat, de többek között mindenképpen olyan árpolitikát kellene bevezetni, ami a szárazföldi közlekedésnél érvényes. Jogos a kérdés, hogy a légi közlekedéssel kapcsolatos üzemanyagokat miért nem terheli ugyanakkora adó.
Most kellett volna meglépni a változtatást, amíg a pandémia idején szünetelt a légi közlekedés, mert nagy előrelépés lett volna, azt üzenni, hogy a repülés valójában luxus, nem alapvető emberi jog, és nem gyakran, széles körben elérhető szolgáltatás.
Inkább ezt kell választani, és nem azt, hogy a gyerekeink megsüljenek, vagy belefulladjanak az áradásokba.
Sokadszorra derült ki, hogy komoly következményei lesznek a klímaváltozásnak. A rendszerszintű gondolkodás viszont még mindig hiányzik?
Vannak még olyan vezető klímaszakértők, akik úgy gondolják, hogy a problémákat technológiai fejlesztésekkel meg lehet oldani. Az egyik erőmű helyett beindítunk egy másikat, vagy kicseréljük a kocsiban a motort, és minden meg van oldva. Vannak, akik arról álmodnak, hogy sikerül feltalálni azt a módszert, ami megengedhető költségekkel és mellékhatásokkal kiszűri a levegőből a szén-dioxidot, vagy sikerül azt használható termékké átalakítani. De többség már rájött arra, hogy gyökeres változásra van szükség.
A „Nature” éghajlatváltozással foglalkozó szakfolyóiratban megjelent cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás és más környezeti válságok kockázatainak elkerülése érdekében alternatív fejlődési forgatókönyveket kellene alkalmazni. Mit jelent ez?
Minden forgatókönyv, amit a klímavédelemben használunk, évi sok százalékos növekedést vesz alapul, a fogyasztás pedig az évszázad közepére az előrejelzések szerint meg fog többszöröződni.
A környezeti problémák többsége ezzel nagyon szoros összefüggésben van. Meg kell gondolni, hogy ezen a pályán tudunk-e maradni a végtelenségig.
Nem a gazdasági növekedés a fő probléma, hanem a hozzá kapcsolódó tárgyiasított fogyasztással, és a folyamatot kiszolgáló nyersanyagigénnyel, ami hulladékot és szennyezést eredményez. Olyan forgatókönyveket kell készíteni, melyek egy bizonyos jólét után másfajta növekedést biztosítanak.
Az életminőség és a gazdasági növekedés nem feltétlenül a GDP-ben mérhető, és semmiképp a tárgyi fogyasztásunkban.
Amire ezt ma nagyon leegyszerűsítjük, az életszínvonalat például a munkaidő csökkentésével lehet emelni, a természetes környezettel az általános egészségi állapotot lehetne javítani. Norvégiában már sokan a keresetük növekedése helyett a szabadidejüket értékelik többre.
Norvégiában köztudott, hogy magas az életszínvonal, a munkaidő csökkentése azonban Zambiában nem tűnik kecsegtető megoldásnak.
Természetesen a fejlődés minden szintjén másfajta növekedésre van szükség: másra az etióp mezőgazdasági munkásnak, és másra a német cégvezetőnek.
Az elmaradottabb régióknak sem biztos, hogy jó ugyanazokat a fogyasztási utat követniük, mint amit a fejlett nyugat elkövetett.
Az Egyesült Államok például kimagaslóan autó igényes életmódra van berendezkedve, az a fajta jólét az európaitól is különbözik, kisebb a szociális háló, sok embernek nincs egészségbiztosítása, kevés szabadságot kapnak a munkavállalók annak ellenére, hogy magas a GDP és az átlagkeresetek. Zambiának, ha már ennél a például maradunk, nem kell az amerikai fejlődési pályát választania.
Az IPCC jelentésnek milyen következménye lehet?
Van változás. Még három éve sincs, hogy a kormányközi éghajlatváltozási testülettel kiadtuk a másfél fokos globális felmelegedéssel kapcsolatos jelentésünket. Itt írtuk le először, hogy miért fontos 2050-re elérni a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást, azelőtt egy kutató sem mert ilyet kimondani, mert őrültnek, vagy hippi álmodozónak tartották volna, esetleg megkérdőjelezték volna a tudományos hitelességét.
Az IPCC jelentésből akkor nyíltan kiderült, hogy nagyjából el kell felejteni a fosszilis tüzelőanyagokat. Két évvel később, a Joe Biden által összehívott klímacsúcs után a világ kibocsátásának 73 százalékáért felelős országoknak volt valamilyen klímasemlegességi vállalása.
A legfelsőbb politika komolyan vette a jelentést, a sajtó sokat foglalkozik a kérdéssel, a közösségi médiában kiemelt ügy lett. Az emberek talán rá fognak jönni, hogy el kell fogadni egy-egy népszerűtlen intézkedést is a jövő érdekében.
Kik lesznek a vesztesei a változásoknak?
Ha ügyesen csináljuk, főleg nyertesei lesznek az átmenetnek. Ha időben lépnek, akkor még azok is, akiknek a jelenlegi gazdasági tevékenységük végét jelenti a klímaváltozás megfékezése. De ha túl sokáig várnak, ahogy sajnos most tűnik, már elkerülhetetlenek lesznek bizonyos veszteségek. Olyanok, mint a fosszilis infrastruktúra egy részének korai leállítása, amíg még nem termelte ki a profitot.
A kutatók és a közösségi média is kiemelten foglalkozik az Északi-sark felmelegedésével. Mennyire aggasztó a folyamat?
Már most megbolondult Európa időjárása, láttunk májusi havat is, hőséghullámokat, áradásokat, pusztító viharokat, makacs csapadékos frontokat.
A drasztikus időjárás változások okában még vitatkoznak a tudósok, de egy része feltehetően összefüggésben van azzal, hogy a sarki jég sokkal gyorsabban olvad, mint azt korábban gondoltuk.
A körülötte futó körkörös áramlás legyengül, hurkosabbá válik, a hideg levegő többször elmozdul déli irányba, a kontinensek fölé, a meleg trópusi levegő pedig feljebb hatol, és sokszor ledekkol.
Mi Magyarországon két markáns zóna határán vagyunk, így nálunk bizonytalanok a csapadékkal kapcsolatos előrejelzések.
Az látszik, hogy tőlünk északra a csapadékmennyiség jelentősen meg fog nőni, a mediterrán részeken pedig le fog csökkenni, ezt a régiót fogja a legsúlyosabban érinteni az éghajlatváltozás. mi pedig ezek között helyezkedünk el.
Hét gyermeket nevel, ami önmagában is kihívás. Hogyan fér az életébe a tudományos munka?
Nincs erre megoldóképlet. Van viszont a mindenben támogató férjem és édesanyám, sógornők, akik rengeteg feladatot levesznek a vállamról. Ennek ellenére az édesanyaságomban próbáltam nem kompromisszumot kötni. A kutatást és a tudományos munkát szerelemből végzem, nem elvárásra, vagy kötelezettségből. Ez az én szabadidőm.
Borítókép: Ürge-Vorsatz Diána Fotó: Marjai János/24.hu