A Very Important Planet felületén rendszeresen biztosítunk megjelenést civil egyesületnek, tudományos cikkeknek, tanulmányoknak, szakértői véleményeknek. Ezúttal Kovács Gizella, a Levegő Munkacsoport önkéntesének írását közöljük.
Az idei nyár különösen bővelkedett a nekünk is szóló figyelmeztetésekben. Ne várjuk meg, hogy a németországi, belgiumi esőzések, földcsuszamlások, a főként dél-európában, de már északon is súlyos erdőtüzek nálunk is tragédiákat okozzanak. A szakértők véleménye szerint nem az időjárási szélsőségek, hanem azok gyakorisága jelzi a klímaváltozás tényét.
A józan ész azt diktálja, hogy ha már belekerültünk a klímaváltozásba, legalább alkalmazkodjunk a még nagyobb bajok elkerülése érdekében.
Az utóbbi 10-15 év szárazságai és az időnként lezúduló aránytalanul nagy esőzések alapján azt hinné az ember, hogy már a kisiskolások számára is nyilvánvaló, sürgősen készüljünk fel az egyenlőtlen csapadékeloszlásra. A fővárosban, különösen a belső kerületekben, az utóbbi évtizedben már többször elöntötte a garázsokat, pincéket és egyéb helyiségeket a szennyvíz, az alagsorokban kialakított zuhanytálcákon, WC-csészéken keresztül. Az építési engedélyek számolatlan kiadásánál fel sem merült, hogy a csatornarendszer egyszer bemondja majd az unalmast.
A túlterhelt csatornahálózat miatt – nagy esőzésekkor – visszaáramlott a szennyvíz az utcára kivezető csatornacsövekből az épületek mélyebben fekvő részeibe.
Bármennyire is nagy költséggel jár a megfelelő infrastruktúra kiépítése, a feladat halaszthatatlan. Új csatornarendszereknél automatikusan szétválasztják a csapadékvíz elvezetését a többi szennyvíztől. Így a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló csapadék nemcsak nem terheli lökésszerűen a másik hálózatot, de bevezethető olyan tározókba, amelyekből a csapadékhiányos időszakokban pótolható az öntözés, esetenként az utcák éjszakai lehűtése, locsolása is. (A meglevő, régebbi csatornahálózatok nem elválasztott rendszerűek.)
Vannak olyan kedvező adottságú, alápincézett társasházak, ahol a lakók, a saját kárukból tanulva, visszacsapó-szelepet szereltettek fel az utcára kivezető csatornacsőre a visszaáramlás meggátlására. Továbbá körbecsatornázták az épületet, hogy a tetőről lezúduló csapadékot közvetlenül kivezethessék a hálózatba. Ez azonban csak tűzoltás.
Egyrészt nem minden épületnél kivitelezhető, másrészt a városi csatornarendszer túlterheltségét nem csökkenti.
Ha már ebben a cikkben is a manapság sokat emlegetett témáról, a klímaváltozásról van szó, tennék még egy megjegyzést az épületek alagsorával kapcsolatban. Száz éve a félig földbe süllyesztett, alagsori helyiségekben tárolók, műhelyek, komfort nélküli szükséglakások voltak. A kisipar, a javítóműhelyek, kisboltok stb. eltűnésével, az életszínvonal javulásával rengeteg ilyen helyiség üressé vált. Némelyeket azonban – különösen ott, ahol a talajvíz adottságok kedvezőek és a padlószint csak 1,20-1,30 m mélyen van, vagyis a természetes világítás is adott – igényesen átalakítottak komfortos lakásokká.
Ezekben a lakásokban fűtés nélkül sem megy le télen a hőmérséklet 10 fok alá, ugyanakkor a legnagyobb hőségben sem emelkedik 20 fok fölé (megfelelő üzemeltetés mellett).
Vagyis az ilyen alagsori egységekben a szokásoshoz képest töredéknyi energiával biztosítható a kellemes téli-nyári komfortérzet. Ebből a szempontból is érdemes átgondolni a számtalan üres helyiség mielőbbi hasznosítását.
Legyen végre a megfelelő kapacitású infrastruktúra kiépítése a prioritás a városok utolsó szabad telkeinek beépítése helyett.
Borítókép: Pixabay/Joshua_seajw92