A Very Important Planet felületén rendszeresen biztosítunk megjelenést civil egyesületnek, tudományos cikkeknek, tanulmányoknak, szakértői véleményeknek. Ezúttal Dr. Fekete Éva, a környezetvédelemmel foglalkozó Fenntarthatóság Műhely tagjának írását közöljük.
A Földön megtermelt élelemmel az egész világot el tudnánk látni, mégis minden kilencedik ember tartósan éhezik. Az éhezők mintegy 70 százaléka nő. A mélyszegénységben élők közel 80 százaléka él vidéki térségekben. A csecsemőhalálozás mintegy 45 százaléka összefügg az alultápláltsággal. A növekedés-leállás 151 millió öt évnél fiatalabb gyermeket érint.
Mi az éhség és az éhezés?
A FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének definíciója szerint az éhség az a kellemetlen, vagy fájdalmas fizikai érzés, amelyet az étel által biztosított megfelelő mennyiségű energia hiánya okoz. Krónikussá akkor válik, ha egy személy nem fogyaszt rendszeresen annyi kalóriát, amennyi az aktív és egészséges élethez szükséges.
Ha nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű tápláló élelem, és egy személy egy napig vagy még tovább nem eszik, éhséget fog tapasztalni.
Ebből következik, hogy az éhezés problémája elválaszthatatlan az élelmiszerbiztonság és élelmiszerellátás kérdésétől.
Társadalmi szempontból az éhezés nem személyes döntés kérdése, hanem egy rendkívül összetett tudás- és képességhiány, amit még tetéz a lehetőségek hiánya is. 2020-ban körülbelül 820 millió ember szembesült éhezéssel a Földön. Ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik nem feltétlenül éheznek, csak nem jutnak ideális mennyiségű és minőségű élelmiszerhez, akkor kétmilliárd ember, azaz a világ közel egyharmada érintett.
A Covid miatt nőtt az éhezők száma
Legutóbb 2015-ben fordult elő, hogy világviszonylatban csökkent az alultápláltak száma. Azóta fokozatosan romlott a helyzet, majd a Covid-19 világjárvány még inkább felerősítette ezt a tendenciát, ugyanis a pandémia erősen megingatta az élelmiszer-biztonságot. A világszerte bevezetett intézkedések negatívan hatottak az élelmiszer-ellátásra, mivel korlátozták a termőföldekhez és piacokhoz való hozzáférést. Ezáltal emelkedtek az élelmiszerárak, és csökkentek a jövedelemszerzési lehetőségek, ami éppen a legszegényebbek élelmiszer-vásárlási képességét lehetetlenítette el. Az iskolabezárások miatt sok gyerek nem jutott tápláló ételhez. A világjárvány által előidézett globális gazdasági recesszió az előrejelzések szerint akár további 80 millió embert érinthet.
Az ENSZ számításai szerint ugyanis a globális GDP minden százalékpontos csökkenése további 700 ezer gyermeknél okoz növekedés-leállást, amely az éhezés egyik legtipikusabb tünete.
A segély megerősíti a helyi közösségek ellenálló képességét
A koronavírus-járvány súlyosbította a klímaváltozás hatásait, ezzel emberek százmillióinak életét veszélyezteti. A nemzetközi élelmezésbiztonsági skála 4-es, azaz vészhelyzeti besorolásába tartozó, körülbelül 30 millió embernek a leginkább kétségbeejtő a helyzete, akik főleg olyan területeken élnek, ahová a humanitárius segítség nehezen jut el.
Az éhínség legpusztítóbb formája főleg a vidéken élőket sújtja: ötből négy ember számára a mezőgazdaság kritikus fontosságú a megélhetés szempontjából, ezért az élelmezésbiztonság javítását ezen a területen kell elkezdeni.
Például a FAO-támogatással Afrikában több mint 3,1 millió tonna, 939 millió dollár értékű gabonát mentettek meg a vándorsáska pusztításától. Ez a mennyiség 20,8 millió ember egy éven keresztüli élelmezésére elegendő és további 1,5 millió nomád állattartó megélhetését biztosítja. A támogatások segítették a rászorulókat abban, hogy saját maguk termeljék meg a túlélésükhöz szükséges élelmiszert és ezáltal elkerüljék az éhezést. 2021-ben a FAO 48,9 millió mezőgazdaságból élő embernek és helyi közösségnek nyújt segítséget, hogy megerősítsék ellenálló képességüket és képessé tegyék őket lehetőségeik bővítésére.
2030-ra elérhetetlen álom az éhezés megszűnése
Egyre inkább elérhetetlennek tűnik az ENSZ 2. Fenntartható Fejlődési Célja (SDG), azaz az éhezés megszüntetése 2030-ra. Alig tíz évünk maradt a cselekvésre, és a számadatok korántsem adnak okot optimizmusra. A globális éhséghelyzet mérésére és felmérésére a globális éhezési indexet használjuk, (Global Hunger Index, GHI), amelyet a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) dolgozott ki 2006-ban. Az indexet 120 országra vonatkoztatva, az alábbi négy tényezőt figyelembe véve számítják ki:
- 1. Alultápláltak aránya a teljes lakosságon belül.
- 2. Súlycsökkenés előfordulása az 5 éven aluliaknál.
- 3. Növekedés leállás előfordulása az 5 éven aluliaknál.
- 4. Halálozás aránya az öt éven aluliaknál.
A GHI index szerint a 2000. évi 29,0 pontról 2020-ra 18,2 pontra csökkent az éhezés, ami pozitív fejlemény, de ez a haladás túl lassú. A 2020-as GHI azt mutatja, hogy több országban magasabb az éhínség, mint korábban. A jelenlegi becslések szerint körülbelül 37 ország biztosan nem éri el a zéró éhezést 2030-ra. Az index egy 100 fokos skálán méri az éhséget. 0 a legjobb eredmény, azaz nincs éhség, 100 a legrosszabb, bár a gyakorlatban egyik végpont sem érhető el.
Mérsékelt szint mégis milliók halnak éhen
Az éhezés globális szinten mérsékelt, de régiónként igen eltérő mértékű. A GHI 18,2-es értéke azt mutatja, hogy jelenleg globális szinten „mérsékelt” az éhezés, ami javulást jelent a 2000-ben mért 28,2-es, „súlyos” helyzetet tükröző értékhez képest. Jelenleg riasztó éhínség tapasztalható Csádban, Kelet-Timorban, Madagaszkáron, Burundiban, a Közép-afrikai Köztársaságban, a Comore-szigeteken, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szomáliában, Dél-Szudánban, Szíriában és Jemenben.
A gyermekhalandóság a Szaharától délre fekvő Afrikában és Dél-Ázsiában a legmagasabb a világon.
És bár Európában, Közép-Ázsiában, Latin-Amerikában, a Karib-térségben, Kelet- és Délkelet-Ázsiában, valamint Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában az éhségszint alacsony vagy mérsékelt, az éhezés egyes régiókban riasztó méreteket ölt.
Borítókép: tyaqakk/Pixabay