A rendszerváltás idején kétütemű kocsiról énekelt, ma már többnapos kerékpártúrákra jár. Gyermekkorát Rómában és Párizsban töltötte, de már Magyarországon érettségizett. Volt jegykezelő és fogtechnikus, mielőtt énekesi pályára lépett. Sipos F. Tamással beszélgettünk.
Volt valaha Trabantja?
Nem volt, egyszer használtam, amikor egy állatorvos lányának udvaroltam. Besegítettünk, két szezonban is tyúkokat oltottunk. Azzal száguldoztunk a házak között, rendesen kipróbáltuk a lengéscsillapítását.
Most is beleülne?
Ma már nem. Mindig rácsodálkozom, hogyan engednek füstölő kocsikat forgalomba, miért nem állítja meg az első rendőr. Ha úgy tetszik, én nagyon zöld csávó vagyok, olyan, aki nem csinál észveszejtő hülyeségeket a természet rovására.
Nagyon pártolom a bringázást, szeretném, ha egy kicsit úgy néznénk ki, mint Hollandia.
Persze a városok forgalmát megbénítani nem jó ötlet, valahol meg kellene találni a középutat. Katasztrofális a szemetelés, bunkónak tartom azokat az embereket, akik kihordják a hulladékot az erdőbe, vagy az utak mellé. Le is szoktam ezeket fotózni, amikor biciklizek, és kirakom az oldalamra. Ha rajtam múlna, én nagyon komoly szankciókat vezetnék be, börtönnel büntetném. Három hónap, fél év? Majd leszoknak róla.
Időnként legfeljebb kétszer az ismerőseimmel berakjuk a kocsiba a bicikliket, és elindulunk arra, amerre jó az időjárás. Ha Toszkána, akkor Firenzétől 30 kilométerre keresünk egy biztonságos parkolóhelyet, kivesszük a kerékpárt, felrakjuk rá a szükséges holmikat, és elindulunk.
Cél nélkül?
Nem. Egy történelmi, gasztronómiai, természetközeli és nem utolsósorban ivós túrára. Az útiterv inkább elméleti, a domborzati viszonyokat nem feltétlenül tanulmányozzuk előre. Tavaly májusban kimondottan az időjárás miatt döntöttünk úgy a haverommal, hogy Törökországba megyünk, az ember csak úgy nem vezet 1500 kilométert, hogy biciklizzen, de akkor a környéken fagypont körül volt a hőmérséklet. Körbetekertük a Márvány- tengert.
Teljesen?
Nem egészen, de 700 kilométert tekertünk hat nap alatt, ami elég durva. A végén már kifogytunk az időből, így kompra ültünk. Néha nagyon szenvedős, el is eresztettem alkalomadtán egy-egy káromkodást, amikor elfogyott a vizem az emelkedőn a 35 fokos hőségben.
De mennem kell, mert ez függőség. Amíg mozogni és tekerni tudok, addig egyértelműen csinálni fogom. Csak nehéz olyan balekot találni, aki eljön velem.
Ettől azért még nem számít zöld csávónak.
Úgy gondolom, hogy a túlnépesedés miatt egyszerűen nem tud megmenekülni a Föld. A fenntarthatóság, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a zöld fordulat a civilizáltabb országokban úgy-ahogy megoldható, az intelligens társadalmak abba az irányba haladnak, hogy tartsanak egy szintet.
A világ nagyobb részén azonban ez senkit sem érdekel, vagy csak nagyon keveseket, ami érthető, hiszen emberek milliói élnek mélyszegénységben. Örülnek, ha van mit enniük.
A születésszabályozás pedig nem megoldás, hiszen túl radikális. Egyszerűen nem lehet. Megdöbbentem azon is, amikor azt olvastam, hogy a koronavírus-járványban elhunytak elégetéséhez Indiában rengeteg fát kivágtak.
Egyébként már az első szóló lemezemen volt egy zöld dal, de a szövegére alig emlékszem sajnos. 93-as felvétel, akkoriban ez még nem volt központi kérdés.
Méri az ökológiai lábnyomát?
Szerintem a lehető legkisebb. Dízelautóval járok, de részecskeszűrős. Hogy megvédjem a mundért, meggyőződésem, hogy egy alacsony fogyasztású hagyományos gázolajjal guruló kocsi nem szennyez jobban, mint egy elektromos autó, hiszen azt még nem tudjuk, hogy az elhasznált akkumulátorok hova kerülnek.
Lehajolok a műanyag kupakért, hogy elvigyem a szemetesbe.
Mindezek fényében mi a véleménye a trabantos nótáról?
Vicc. De annak is szántuk. Amikor az készült 89-ben a szocialista országokban lakó embereknek fel sem tűnt, hogy ezek az autók mekkora bűzt eresztenek. Megszokott volt, a normalitáshoz tartozott.
Borítókép: Sipos F. Tamás