„Rengeteg kényszeres, pánikzavaros gyerek és kamasz jelent meg” – drámai a legújabb UNICEF-jelentés

„Megrázó esetekkel találkoztunk.” „Olyanok most ezek a gyerekek, mint a kiégett negyvenes felnőttek.” „Rengeteg kényszeres, pánikzavaros gyerek és kamasz jelent meg, de olyan mennyiségben, hogy én tizenév alatt nem találkoztam ennyi problémás gyerekkel.” Csupán néhány idézet a UNICEF Magyarország friss kutatási eredményéből, amelyben a világjárvány hatását vizsgálták a gyerekekre. Mint kiderült, a pedagógustársadalmat is rendkívüli mértékben megviselte a bezártság, a stressz és a plusz munka, az ő lelki gondozásukra is hatalmas szükség lenne. Ám a szakemberhiány ezen a téren is óriási, egy hazai pszichológus arról számolt be, hogy volt olyan körzete, ahol 3000 gyerek tartozott hozzá.

A koronavírus okozta világjárvány mentális egészségre való hatásáról és a lehetőségeinkről már közöltünk összeállítást honlapunkon, Dr. Onody Réka személyközpontú tanácsadó segítségével, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából, amely minden évben tizedik hó tizedikén esedékes. Most azonban nem érdemes októberig várni, miután az UNICEF Magyarország a nyár végén, immár a negyedik hullám kapuján belül, nyilvánosságra hozta legutóbbi kutatási eredményeit. Annál is inkább, mert a főszerepbe ezúttal a gyerekek kerültek, akik körül a szervezet megállapításai szerint gyakran alakul ki drámai helyzet. Nem véletlenül hívják fel rá a figyelmet már a jelentés címében is, hogy veszélyben vannak.

Szorongás, pánik, kényszer, anorexia

Kritikus helyzetekről számoltak be a pedagógusok, a gyerekek körében pedig minden eddiginél több szorongást, pániktünetet, illetve depressziót okozott a COVID-19 járvány az UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet közös kutatása alapján, amelyre a Magyar Sporttudományi Társaság hívta fel a figyelmünket. Eszerint a hátrányos helyzetű gyermekeket jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet, azok a pedagógusok és pszichológusok pedig, akik többek között ezeken a gyerekeken tudnának segíteni, maguk is kiégéstől szenvednek.

Megnőtt a lehangolt, motiválatlan, depressziós kamaszok száma, illetve az ehhez kapcsolódó öngyilkossági gondolatok és kísérletek. Jellemző volt még a kényszeresség, valamint az evészavar több formája is: voltak olyan kamaszok, akik akár 20-30 kilót híztak, míg mások önértékelési problémái anorexiához vezettek.

A napirend felborulása és a túlzásba vitt játékhasználat alvási nehézségeket okozott, a diákoknál előfordult, hogy óra közben vagy ahelyett is játszottak, így a tanulásban lemaradtak. Kisebb gyermekeknél gyakori volt a halálfélelem, a túlzásba vitt kézmosás. Több pszichológus számolt be depresszív tünetekről, például lehangoltságról és motiválatlanságról, amelyet egyértelműen a szociális elszigeteltséghez, online oktatáshoz kötnek. Egy északkelet-magyarországi klinikai pszichológust is idéznek, aki úgy nyilatkozott:

„Rengeteg kényszeres, pánikzavaros gyerek és kamasz jelent meg, de olyan mennyiségben, hogy én tizenév alatt nem találkoztam ennyi problémás gyerekkel.”

Szintén a régióban így fogalmazott egy szakember:

„Megrázó esetekkel találkoztunk: szexuális erőszaktól kezdve fizikai bántalmazásig, súlyos szorongásig.”

Egy kistelepülés általános iskolai pedagógusa úgy látja:

„Olyanok most ezek a gyerekek, mint a kiégett negyvenes felnőttek.”

A szakértők beszámolója szerint a hátrányos, rosszabb családi háttérrel rendelkező gyermekeket jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet is, míg azok a gyermekek, akiknek viszonylag rendezett a családi háttere, könnyebben túl fognak lépni a problémáikon az UNICEF kutatása alapján. Aránytalanul rosszabb lehet a helyzet a szakiskolákban, szakközépiskolákban, mint a gimnáziumokban – mind a gyermekek mentális egészsége, mind pedig digitális képességeik terén.

Egy délnyugat-magyarországi pszichológus szerint:

„Azoknál a gyerekeknél, akiknél eleve sérült a családi háttér, például bántalmazás vagy elveszítették a munkájukat ebben a vírushelyzetben, ott ez a sok minden együtt látványosan rontott a gyerekek magatartásán is, verekedősebbek, ingerlékenyebbek, kezelhetetlenebbek, labilisabbak lettek.”

Kiégett pedagógusok, pályaelhagyók

A jelentés szerint kritikussá vált a helyzet a pedagógustársadalomban, többeket is rendkívüli mértékben megviselt a bezártság, a stressz és a plusz munka. Egyes esetekben a tanárok a kiégés jeleit mutatják, emiatt pedig megnőhet a pályaelhagyók száma, amely tovább fokozhatja a már így is súlyos pedagógushiányt, illetve lelki állapotuk erős kihatással lehet a gyermekek életére. A pszichológusok szerint fontos lenne számukra is elérhetővé tenni a pszichológiai támogatást. A pszichológus társadalom is szakemberhiányra panaszkodik: bizonyos körzetekben szinte vagy egyáltalán nincs gyermekpszichiátriai ellátás. Egy északkelet-magyarországi szakember arról számolt be, hogy volt olyan körzete, ahol 3000 gyerek tartozott hozzá.

Egy megyei jogú városban élő pszichológus a nyári tapasztalatát így osztotta meg:

„Ma is például hívott egy szülő, hogy 15 éves fiával nagyon komoly gondok vannak, és mondtam neki, hogy nem tudok neki időpontot adni, majd csak szeptemberre, és mondta, hogy én vagyok a hatodik, akit hívott, és senki nem tud időpontot adni – úgy, hogy fizetne.”

Egy óvodapedagógus szerint:

„A pedagógusok mentális egészségére is legalább annyira figyelni vagy vigyázni, mint a gyerekre és szülőre.”

A közösségben, önismeretben rejlő erő

A megoldásról szólva kiderül, több közösségépítő programra, önismereti csoportra lenne szükség, valamint a tananyag általános revíziójára, ahol a mentális egészség is nagyobb szerepet kap az iskolai keretek között. Sokan hosszú távon a tananyag átszervezésében látják a megoldás egyik kulcsát, a teljesítményközpontú hozzáállás mellett pedig nagyon fontos lenne a gyerekek érzelmi támogatása.

A gyermekek mentális egészségén emellett úgy tudnak leginkább javítani, ha beszélgetnek velük, közös programokat csinálnak, illetve saját jártasságukat is fejlesztik a témában. Tízből kilenc pedagógus számolt be arról, hogy nem kapott a gyerekek mentális egészségére irányuló korszerű képzést a főiskolán vagy egyetemen, és az idő és pénzhiány is akadályozza ezirányú fejlődésüket.

Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi vezetője a jelentésben úgy fogalmaz:

„A kutatás tanulságai megerősítenek minket abban, hogy továbbra is segítsük a pedagógusok mentálhigiénés képzését. A „COVID-19: Visszatérés az iskolába” című kiadványunk gyakorlati tippekkel segíti a tanárok és az iskolai vezetők munkáját, hogy időben felismerjék azokat a jeleket, amelyek gyermekbántalmazásra vagy mentális problémákra utalnak. Folytatni szeretnénk a szupervíziós programunkat, és fontosnak tartjuk azt is, hogy a szülők – különösen az alacsony jövedelműek – terápiás támogatásban részesüljenek.”

Kiemelt kép: PXHere