Számos fejlesztéssel igyekszik fenntartható módon üzemelni a Fővárosi Állat-és Növénykert. A fűtésrendszer korszerűsítése mellett szigorú szabályokat vezettek be a területen a vendéglátásban is. Interjú Hanga Zoltán agrármérnökkel, az intézmény szóvivőjével.
A járvány miatti ideiglenes bezárás befolyásolta a szaporulatot?
Minden évben remek a szaporulat, köszönhetően annak, hogy folyamatosan a legmagasabb szinten gondoskodunk az állatokról, természetesen akkor is, amikor a közönség nem jöhetett be a járvány miatt. Az elefántnál 22 hónap a vemhességi idő, mivel Samu áprilisban született, még jóval a járványügyi intézkedések eldőlt, hogy meg fog születni. Nem jó megközelítés az, hogy az állatkerteknek jó a zárva tartás, ez az intézmény akkor tudja betölteni a hivatását, ha jönnek a látogatók, akik megismerik a természet csodáit.
Lehetnek olyan esetek, hogy a vendégek zavarják az állatokat, de azoknak az elhelyezését alapvetően úgy kell megoldani, hogy ez ne történhessen meg.
Amikor a koronavírus jelentkezett, nekünk a kötelező jogszabályok mellett külön intézkedésekre volt szükségünk, részben a dolgozók, részben pedig az állatok miatt. Az régóta ismert, hogy léteznek olyan állati betegségek, amelyeket koronavírusok okoznak, de hogy konkrétan a Covid 19-nek milyen a hatása van az állatokra, a járvány korai szakaszában még senki sem tudta. Mi elővigyázatosságból már akkor a takarmányt gumikesztyűvel készítettük elő, bezártuk az állatsimogatót.
A kis állatok mégis hatalmas vonzerővel bírnak.
A kis állatok nagyon cukik, a közönség örömmel jön be értük, de emellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy nagyon sok faj ritkulófélben lévő és veszélyeztetett faj. A szaporításuk természetvédelmi szempontból fontos. Vannak olyan vadonban megritkult fajok, amelyek megmentését úgy próbáljuk megoldani nemzetközi együttműködéssel, hogy visszatelepítünk az eredeti környezetbe az állatkertben született utódokból.
A tavaly kelt tarvarjú fiókákból többet küldtünk Andalúziába, az óriásvidráink pedig Argentínába kerültek visszavadításra. Az, hogy megszülettek, és gyarapodásnak indultak, egy nagyon fontos mérföldkő az adott faj megmentésében.
Csatlakoztunk egy új kezdeményezéshez is, az „Együtt a biológiai sokféleségért!” koalícióhoz, amit az Európai Bizottság környezetért és óceánokért felelős litván biztosa indított el, ebben több mint háromszáz szervezet vesz részt világszerte.
Mi történik az idős állatokkal és a tetemekkel?
Az állatkerti állatok sokkal tovább élnek, mint a vadonban élő társaik, azoknak meg kell küzdeniük egymással, és az emberrel is, aki elveszi tőlük az életteret. A jó ellátásnak köszönhetően jobban szaporodnak, és az egyedek élettartalma is kitolódik, így gyakrabban fordulnak elő ilyen körülmények között extrém kort megélő állatok is. Ilyen Tücsök a vízilovunk, aki 1973-ban itt született. Amikor elpusztul egy állat, a halál okától is függ, hogy mi lesz a tetemmel.
Évtizedekkel ezelőtt még a humán tbc is jelen volt, de szerencsére ez már a múlt. Ma az a jellemző, hogy az egyed halála után is az ismeretterjesztést szolgálja, akár a Természettudományi Múzeum gyűjteményében, vagy itt az állatkert kiállító termében.
A klímaváltozásra, illetve a biodiverzitás megőrzésére az Állatkert oktató ismeretterjesztő és szemléletformáló munkájában nagy hangsúlyt fektetünk. Itt nem csak állatokat és növényeket mutatunk be, hanem hozzáadunk egy történetet, amelyen keresztül bemutatjuk, hogy milyen a fenntartható környezet.
Hogyan lehet ma fenntartható állatkertet működtetni?
A saját működésünket is úgy kell megszervezni, hogy ezek az elvek érvényesüljenek. A múlt században egy fűtési szezonban több tucat vagon kokszot tüzelt el az intézmény, a nyolcvanas években álltunk át a földgázalapú rendszerre, azt tovább lett fejlesztve az energetikailag sokkal hatékonyabb kondenzációs kazánokkal.
Tíz éve kiépítettünk azt a fűtési rendszert, ami a Széchényi-fürdő termálvizének a hulladékhőjével oldja meg, mivel a közeli termálkútból hetven fokos víz tör fel a felszínre, az a medencéknek is túl forró.
Az itt keletkező hőmennyiséget használjuk fel, csak nagy hideg esetén segítünk rá a hagyományos rendszerrel, ami az új létesítményeknél távfűtés. Ezzel a megoldással garantálható az alacsony kibocsátás, a fűtési szezon ugyanis nálunk hosszabb, mint a lakossági, ha szeptemberben van egy-két hűvösebb nap, akkor az ember inkább felöltözik, a majmokra viszont nem lehet pulóvert adni.
A városi vezetékes vízzel is spórolunk, a kertészeti öntözést saját kútból oldjuk meg, a csapadékvíz elvezetésében pedig jók az adottságaink, a betonos területekről szikkasztóba vezetjük, a parkosított terület pedig elnyeli a vizet, ami kertészeti szempontból is előnyös.
A hulladékkezelésben is két fő csapásirányunk van, az összmennyiség csökkentése, és az újrahasznosított anyagok arányának a növelése. A vendéglátásban drákói intézkedéseket vezettünk be, már évekkel ezelőtt száműztük a PET palackot, lebomló tányérokat vezettünk be, amit meg is lehet enni, bár azt nem ajánlom. A szelektív gyűjtés az alap, ennek a hatékonysága természetesen a vendégeken is múlik.
Hogyan reagálnak az állatok a szélsőséges időjárási jelenségekre?
A forró napokon sokan kérdezik, hogy mi lesz az állatokkal, mintha azt feltételeznék rólunk, hogy nem vagyunk rá felkészülve. A hideg napokra való felkészülésnek nagyobbak a hagyományai, de az idei a 156. nyarunk, régebben is voltak meleg napok.
A férőhelyek úgy vannak kialakítva, hogy az állat maga döntheti el, hogy a napos, vagy az árnyékos területen tartózkodik, és a jegesmedvéért sem kell aggódni, egyszerűen úszik egyet a medencében, ami folyamatosan rendelkezésre áll. A terület mikroklímája jó, főleg a főváros többi területéhez képest, a kihívást inkább az jelenti, hogy a szélsőséges időjárási események száma megnőtt.
A közönség alapvetően szabadtéri programként tekint az állatkertre, a változásokhoz azonban csak úgy lehet alkalmazkodni, hogy egyre több időjárástól független, nagyobb területű létesítményt alakítunk ki.
Megfigyelhető, hogy a hétvégére romlik el általában az idő, és ez a ciklikusság nem véletlen, hasonló az ipari termelés kibocsátásához. A környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben mindig nagyon sok egymással eltérő véleményt kell figyelembe venni, a fenntartható fejlődés kompromisszumok eredménye.
A fő kérdése szerintem az, hogy a növekvő népességszám mellett a jólét hogyan garantálható takarékosan. Gondoljunk bele, hogy mennyi felesleges energiát használunk el a hétköznapokon.
Kényelmi szempontból kifejlesztettünk számtalan eszközt, ma már nem kézzel verjük fel a habot, hanem robotgéppel, a televíziót is távirányítóval kapcsoljuk át. A kevesebb mozgás miatt a felszedett kilóinktól pedig futópadon próbálunk megszabadulni. Át kellene világítani a mindennapi életünket, hogy jobb szervezéssel takarékoskodjunk az erőforrásokkal.
Borítókép: Hanga Zoltán