Minden héten egy bankkártyányi mikroműanyagot fogyasztunk — derül ki egy korábbi, WWF-s tanulmányából. Ez évente negyed kilogrammnyi mennyiséget jelent. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy ez pontosan hogyan is történik, és hogy a mikroműanyag-szennyezés milyen hatással van a környezetre, az állatokra, és nem utolsó sorban az egészségünkre.
Mi fán terem a mikroműanyag?
A mikroműanyagok a hivatalos definíció szerint öt milliméternél kisebb átmérőjű műanyagrészecskék. Kétféle létezik belőlük: elsődleges formájukban halászhálókban, kozmetikumokban, ruhákban és más termékekben fordulnak elő — például azokban a trendi, csillogó szemcsékkel reklámozott fogkrémekben, amikkel újabban tele vannak a boltok polcai.
Másodlagosan műanyagból készült termékek lebomlásával keletkeznek: ez általában a már kidobott műanyagokból, környezeti behatásra történik, leginkább a napfény és a tenger hullámzása miatt, de például a megmikrózott ételhordóból is kerülhet az ételbe, amit elfogyasztasz.
Egy ideje tudjuk, hogy több száz, vagy akár több ezer évbe is beletelik, mire egy műanyag termék lebomlik, és ez a mikroműanyagokkal sincs másképp.
Így az egyre csak növekvő környezetszennyező szeméthalom, amivel a hulladéklerakókon kívül a tengereket, az óceánokat, a partokat és az erdőket lassan beborítjuk, egy újabb problémával szembesít: jelenleg fogalmunk sincs, hogyan lehetne ezeket az apró részecskéket eltávolítani a természetből.
Mégis mit árthat egy kis műanyag?
Jó kérdés — nem csak azt nem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg tőlük, hanem azt sem, hogy egyáltalán milyen hatással van az ökoszisztémára és a saját egészségünkre a jelenlétük.
Azt azonban tudjuk, hogy a vízi állatok gyomrától kezdve a csomagolt ételeken át az ivóvízig mindenben találtak már a kutatók műanyagrészecskéket. A szennyvíztisztító létesítmények nem tudják őket teljesen kiszűrni, mivel a berendezéseik nem ezzel a céllal készültek.
A tengerekben és óceánokban pedig plusz probléma, hogy a mikroműanyagok más, káros vegyi anyagokkal alakíthatnak ki kötést, mielőtt a halak és tengeri emlősök elfogyasztják őket.
Mivel a probléma igen újkeletű (vagy legalábbis nem túl régóta tudunk róla), még csak most készülnek az első tanulmányok arról, milyen potenciális hatásai vannak a mikroműanyagoknak az emberi egészségre.
Az már úgy tűnik, szinte biztos, hogy bizonyos mennyiség felett a műanyagrészecskék belélegzése — ugyanis ilyen módon is kerülnek a szervezetünkbe — enyhe gyulladást okozhat a légutakban. A tengeri állatokban pedig az emésztő- és légzőrendszerbe került mikroműanyagok korai halálhoz vezethetnek. Több in vitro tanulmány emellett arra utal, hogy a tüdőre, a májra és az agysejtekre mérgező hatással lehetnek ezek a részecskék.
Nem csak magával a műanyaggal van probléma, hanem a vegyszerekkel is, amikkel kezelik őket adalékanyagok és színezékek formájában. Ezeknek egy része hozzájárulhat termékenységi és szexuális zavarokhoz, mutációk és rák kialakulásához is.
Az szinte biztos, hogy a potenciális ártalmaknak még csak töredékét ismerjük — ezért is fontos, hogy a politikai döntéshozók, a magyar kormányt is beleértve, foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, és komolyan vegyék az olyan nemzetközi irányelveket, mint például az ENSZ 2019-ben hozott határozata a mikroműanyagokról.
A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a területei a klímaváltozás és a környezetpolitika.
(Borítókép: Mikroműanyag. Fotó: OceanBlueProject.org/Wikimédia)