A biodiverzitásnak, azaz a biológiai sokszínűségnek elengedhetetlen szerepe van az ökológiai egyensúly megtartásában és az ember által okozott természeti károk helyreállításában.
Egy májusban megjelent, Building back biodiversity – How EU Member States fail to spend the recovery fund for nature címre hallgató kiadvány azt elemzi, miként mellőzi tíz közép-és kelet-európai ország a természetvédelmet a helyreállítási terveiben.
E kiadványt regionális vonatkozású fordította le és dolgozta át a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), illetve értékelte a magyar helyreállítási tervet is. Ebben a cikkben a kiadvány főbb pontjait ismertetjük.
Háttérbe szorul a természetvédelem
A vadon élő állatok populációja az ember terjeszkedésével az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent, a klímaváltozás miatt pedig egymillió fajt fenyeget a néhány évtizeden belüli kihalás veszélye — beleértve az embert is.
A természetbe történő beruházások az uniós vezetők ígéreteinek ellenére nem növekednek: a 2020 májusában kihirdetett Biodiverzitás Stratégia célkitűzései finanszírozás hiányában veszélyben vannak.
Az MTVSZ szerint a természettel és biodiverzitással kapcsolatos célkitűzések megvalósítására fel lehet és fel is kell használni az Unió COVID-19 gazdasági helyreállítási alapját.
A jelentés tíz, a helyreállítási folyamatban aktívan részt vevő közép- és kelet-európai ország (Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lettország, Lengyelország, Románia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) természetvédő szervezeteinek értékelését foglalja össze, ezen országok biológiai sokszínűséggel kapcsolatos állapotáról is jelentést ad.
Felvázolja, hogyan lehet a Biodiverzitás Stratégiával összhangban a helyreállítási alapot felhasználni a sokszínűség javítására úgy, hogy közben egyéb társadalmi és gazdasági haszon is keletkezik.
Helyreállítási terv
2021 februárjában az Unió elfogadta a 672,5 milliárd euró keretet biztosító Helyreállítási ésEllenállóképességi Eszközről (HEE) szóló rendeletet. Ez alapján a tagállamok elkezdhették kidolgozni saját nemzeti helyreállítási és ellenállóképességi terveiket, és hozzáférhettek a finanszírozáshoz. A tagállamoknak a kiadások legalább 37 százalékát éghajlati beruházásokra és átalakításokra kell fordítaniuk.
Az Európai Bizottság emellett bevezetett egy új mechanizmust, amelynek elvileg biztosítania kellene, hogy csak a Zöld Megállapodás célkitűzéseivel összhangban lévő beruházásokra kerülhessen sor. A kiadvány szerint azonban sok esetben a környezetkárosítást vizsgáló értékeléseket nem megfelelően végezték el — a helyreállítási terv egyetlen alkalmazható biztosítéka tehát nem megfelelő hatékonyságú.
A tagállamok helyreállítási terveiben szereplő 37 százalékos éghajlati célra megjelölt kiadásnak elméletileg tartalmaznia kell a biodiverzitásba történő beruházásokat is, mivel azonban jogi kötelezettségük nem volt rá, szinte teljesen kimaradt a tervekből a biodiverzitás javítása — pedig biodiverzitás helyreállítása a leghatékonyabb klímavédelmi eszközök közé tartozik.
Másrészt a Bizottság szerint ezek a beruházások 2050-ig akár 500 000, a Natura 2000 területek fenntartásába fektetett egymilliárd euró pedig további 30 000 munkahelyet teremthet. Emellett kulcsfontosságú a biodiverzitás a betegségek terjedésének lassításában, a további járványok megelőzésében, és az emberek általános egészségi állapotának javításában is.
A közép- és kelet-európai ország összes állami beruházásának mintegy 41 százaléka uniós forrásokból származik — egyértelmű tehát, hogy e források jelentősen befolyásolják, mire jut pénz a régióban.
Eredmények
A tanulmány felméréseiből kiderül, hogy a HEE tervek közül tízben alig szerepelnek biodiverzitással vagy természetvédelemmel kapcsolatos javaslatok. Az adatok szerint minden elköltött tíz euróból még három cent sem jut természetvédelemre.
Sőt, egyes esetekben valójában még csökkentek is az erre a célra szánt keretek, és helyükre a természetkárosító intézkedések kerültek.
A közép- és kelet-európai helyreállítási tervek ismeretében úgy tűnik, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló, már elfogadott Biodiverzitás Stratégia céljai a közeljövőben nem fognak megvalósulni. A tíz vizsgált tervben ugyanis nincs benne a védett szárazföldi és tengeri területek növelése, a folyóvizek helyreállítása, illetve a biodiverzitás megőrzésébe a keret kevesebb, mint 0,3 százalékát fektetik be öt év alatt.
A biológiai sokféleségre fordított kiadások nyolc közép- és kelet-európai ország helyreállítási tervében a következők (Románia és Csehország adatai nem elérhetőek):
Hiányosságok
Környezetvédelmi garanciák
A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz egyetlen környezetvédelmi biztosítéka jelenleg a jelentős károkozás elkerülését célzó elv, amellyel kapcsolatban több probléma is felmerül.
A tagállamokban sok esetben kiderül, hogy az elv kritériumait nem megfelelően használták az értékeléskor. A tanulmány szerzői alig találtak olyan esetet, ahol független környezetvédelmi szakértőket vontak be — ehelyett a feladatot adminisztratív eljárásnak tekintették.
Ezen kívül számos példa azt mutatja, hogy az elvre hivatkozva érvényben lévő környezetvédelmi jogszabályokat hágnak át ahelyett, hogy az elvet ezek kiegészítéseként használnák.
Ez környezetkárosító projekteknek adhat utat, akár a szükséges környezeti hatásvizsgálatok nélkül is.
Zöldrefestés
Az ipari lobbisták gyakran elérik, hogy úgy tűnjön, sok intézkedés az uniós célkitűzésekkel összhangban van — ez azonban csak a látszat.
Ennek egyik példája a fatelepítés: a legtöbb esetben ennek célja a gazdasági felhasználás, nem pedig az erdők védelme, a tervek azonban ezek között sokszor nem tesznek különbséget. Ugyanez vonatkozik azokra az erdőgazdálkodási intézkedésekre is, amelyek fák kivágását igénylik, ugyanakkor megpróbálják elhitetni, hogy valójában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás miatt szükséges. Ez nem más, mint az erdészeti lobbi érvényesülése.
Szakértők mellőzése
Az Európai Bizottság iránymutatásai szerint a terv minden szakaszában be kell vonni a civileket és az összes érdekelt felet. A tanulmány szerzőinek vizsgálatai szerint azonban a környezetvédő civil szervezetek javaslatai nem kerültek be a tervekbe. A szerzők több mint negyven olyan — szakértők és a civil társadalom képviselői által írt — javaslatot számoltak össze, amelyek a biodiverzitás helyreállítására irányulnak, de amelyeket a kormányok figyelmen kívül hagytak.
A civilek és szakértők bevonásának hiánya sok tagállamban károsan befolyásolja a törekvéseket, egyben aláássa az egész folyamat hitelességét is.
Elmulasztott kötelezettségszegési eljárások
A Natura 2000 hálózat konkrét példája annak, mennyire nem követik a közép- és kelet-európai országok a biodiverzitás megőrzéséről szóló irányelveket: a legtöbb terület védelme nem megfelelő, elsősorban a finanszírozás hiánya miatt.
A kötelezettségszegési eljárások gyakran annyira elhúzódnak, hogy mire az ügyek megoldódnak, már visszafordíthatatlan környezeti károk keletkeznek. A HEE a pénzügyi támogatás feltételeként nem említi a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások megoldását — ez hatalmas elmulasztott lehetőség a természetkárosítás mihamarabbi megoldására.
Tanulságok
A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz segíthet érvényesíteni az uniós környezetvédelmi jogszabályokat. A HEE segíthetne lezárni a fennálló kötelezettségszegési eljárásokat azzal, ha az EU-irányelvek végrehajtását a pénzügyi alaphoz való hozzájutás feltételévé tenné. Ez alapjaiban is megerősítené az uniós környezetvédelmi jogszabályok érvényesülését a tagállamokban.
A jelentős károkozás elkerülését célzó elv igazi biztosítékot adhat.
Jelenlegi formájában a jelentős károkozás elkerülését célzó elv nem akadályozta meg, hogy a tervekbe környezetkárosító intézkedések kerüljenek. Fontos lenne, hogy a Bizottság csak akkor folyósítsa a forrásokat, ha az uniós jog által megkövetelt hatásvizsgálatokat megfelelően elvégezték. Ehhez átláthatóságra és nyilvános konzultációra van szükség.
Cselekvéssel tanulunk
Az Európai Unió példamutató törekvései ellenére a járványhelyzetet mentségül használta a nyilvánosság bevonásának elmulasztására, az átláthatóság hiányára és komoly hiányossággal bíró tervekre.
A ma döntései precedenst teremtenek az elkövetkező évekre is. A HEE alkalmazásában átlátható és társadalmi részvételen alapuló nyomon követést kell bevezetni. Ezzel utat kap az Unió egyik fő irányelve, a gyakorlati tapasztalatokból való tanulás.
Természet és éghajlat: kiegészítés, nem versengés
A gazdaság számára szükséges radikális ökológiai átálláshoz finanszírozásra és politikai kezdeményezésre van szükség. A biodiverzitás védelme nagymértékben hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez is. A helyreállítási tervek arra törekednek, hogy megfeleljenek az éghajlatra vonatkozó 37 százalékos követelményeknek, nem terjednek ki azonban a természet védelmére – pedig a természet az éghajlatváltozás elleni megoldás egyharmadát szolgáltathatja 2030-ig.
A magyar helyreállítási terv
A végleges magyar helyreállítási terv teljes költségvetése 2500 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás, hitelek nélkül.
A magyar Helyreállítási Terv tartalmaz környezetvédelmi intézkedéseket, azonban a biológiai sokszínűség minimális mértékben jelenik meg. Jelentős mértékben jelennek meg azonban a tervekben infrastrukturális, építőipari fejlesztések.
Az építőipar természetkárosító hatása jelentős, amit csak az tudna ellensúlyozni, ha a beruházások strukturális változásokat indítanának el: például energiahatékonyság fejlődése, csökkenő hulladéktermelés, átállás megújuló energiára, szemléletváltás.
Magyarország az elmúlt években saját forrásból nagyságrendileg évente 200 milliárd forintot költött környezetvédelmi célokra, ebből 21 milliárdot szánt természetvédelemre.
A HEE tehát jelentősen meghaladja a nemzeti környezetvédelmi forrásokat. Magyarország élhetett volna a lehetőséggel, hogy ezt kihasználva ambiciózus természetvédelmi célokat épít a beruházásokba, de sajnos nem tette.
A biodiverzitás állapota Magyarországon
Magyarországon a biodiverzitás évtizedek óta stabilan csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka az élőhelyek eltűnése, a túlfogyasztás, a túlhasználat, az inváziós fajok megtelepedése, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás.
Bár hazánkban léteznek természetvédelmi jogszabályok, a végrehajtás kudarcot vall. Számos Natura 2000 területen hiányoznak alapvető adatok és a fenntartási tervek. A természetvédelmi közigazgatás széttagolt, a hatóságoknak pedig nincs jogi eszköze és kapacitása a természetpusztítás megakadályozására.
A környezeti kockázatokkal járó fejlesztések elemzése a tervben hiányos és egyoldalú: csak a javasolt fejlesztések pozitív környezeti hatásait emelik ki, a kockázatokat nem. Nincs utalás jobb alternatívákra sem.
A vizes élőhelyek helyreállítását célzó intézkedések a természetvédelemre összpontosítanak. Ezen intézkedések jelentősége azonban elhanyagolható a teljes terv arányában, és egyáltalán nem foglalkoznak olyan strukturális problémákkal, hogy például eredetileg miért degradálódtak a helyreállítani kívánt élőhelyek, vagy hogyan lehetne hosszú távon is fenntarthatóvá tenni a gazdálkodást az adott területeken.
Bizonyos infrastruktúra-fejlesztési intézkedések, például a közlekedésfejlesztés vagy a napenergia-berendezések telepítése értékes mezőgazdasági területeken valósul meg, ami tovább gyorsíthatja a mezőgazdasági biodiverzitás csökkenését.
Bár a terv minimális mértékben tartalmaz természetvédelmi célkitűzéseket, nincs garancia arra, hogy ezek érvényesülnek a kivitelezés során. Hiányoznak a számszerűsíthető természetvédelmi célok, nincs előírva a civil szervezetek bevonása a folyamatba, és alacsony összeg van előirányozva szemléletformálásra.
Apró sikerek
A zöld civilek sikereként értékelhető, hogy a természetvédelmi szempontból legkárosabb projekt, az öntözés kikerült a tervezet végleges verziójából.
Az intenzív, öntözéses mezőgazdasági kultúrák fenntartása és fejlesztése hosszú távon jelentős károkat okoz az ökoszisztémában.
A végleges Terv a vízvisszatartáshoz szükséges infrastruktúra fejlesztését célozza, ami természetvédelmi garanciák beépítése esetén támogatható. Ez lehetőséget teremt természetvédelmi projektek megvalósítására, ökoszisztémák helyreállítására és tájhoz illeszkedő gazdálkodási rendszerek kialakítására.
Az MTVSZ javaslatai
A tervezési szakasz nagyrészt lezárult, már csak kisebb pontosításokra van lehetőség, ugyanakkor a végrehajtás és a monitoring során még megerősíthetőek a természetvédelmi szempontok. A MTVSZ alábbi javaslatai az EU 2030-ig szóló biodiverzitás stratégiája, a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia (2015-2020) és a Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv (PAF) célkitűzései és szempontrendszerei alapján készültek.
A vízgazdálkodási komponens a célok szintjén jelenleg a vízvisszatartásra fókuszál, kérdéses azonban, hogy mire használjuk majd a vizet, valamint hogy a megvalósítás során mennyire veszik figyelembe a természetvédelmi szempontokat. Megfelelő tervezés és monitoring hiányában a mezőgazdaság és a természetvédelem vízigénye versengeni fog egymással.
Számos sikeres példa van az árvízzel érintett területek mezőgazdasági hasznosítására Magyarországon, például gyümölcsösök, extenzív halastavak, vagy éppen a legeltetés.
Ezek rengeteg ökoszisztéma-szolgáltatást fenntartanak, és lényegesen több munkahelyet teremtenek, mint az intenzív gazdaságok.
Mivel az intenzív öntözés szikesedést és talajeróziót okozhat, továbbá az öntözéses infrastruktúra egyes elemei veszélyesek lehetnek az élővilágra, ezért a Natura 2000 területeken meg kell tiltani az öntözést.
Mezőgazdasági területek ne épüljenek be épületekkel, napelemekkel vagy egyéb infrastruktúrával.
A biodiverzitás megőrzésére vonatkozó célok és mérföldkövek jelenjenek meg az ingatlanfejlesztési projektek kapcsán. Például: fenntartható esővízgazdálkodás, esőkertek, madár- és denevérvédelmi eszközök, odúk, etetők, növényzet felhasználása árnyékolásra, zöldtetők, közösségi komposztálás, beporzóbarát növényválasztás.
Az elektromos vezetékeket madárvédelmi eszközökkel — madárbarát villanyoszlopok — kell felszerelni.
A terv csekély összeget szán szemléletformálásra és a kapacitásépítésre. Ha azt szeretnénk, hogy a Terv eredményeképpen létrejövő megoldásokat (zöld infrastruktúra, digitális megoldások) megfelelően használják az emberek, akkor a szemléletváltás és a természettel való együttműködés támogatása elengedhetetlen.
A monitoring bizottságok összetételénél fontos, hogy az állami és a civil természetvédelem képviselve legyen, illetve a szakpolitikai résztervek kialakításába is be kell vonni a természetvédelmi szereplőket.
Átláthatóság és társadalmi konzultáció
A Helyreállítási Terv tervezési folyamata nem teljesen felel meg az Aarhusi Egyezmény két fő követelményének: az információkhoz való hozzáférésnek és a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételének. A terveket a benyújtási határidőhöz túl közel tették közzé és nem teljeskörűen (hiányoznak háttéranyagok), ami megnehezítette a teljes értékelés elvégzését. A kormány kommunikációja egyoldalú volt, elsősorban a tájékoztatásra összpontosított, nem a párbeszédre.
Borítókép: Rácmolnár Milán