A kacsafarkú szender a szenderfélék családjába, a lepkék rendjébe tartozó rovar. A szender elnevezést a XIX. században élő természettudós, Frivaldszky Imre használta először, utalva arra, hogy a lepkék legtöbb faja a többi élőlény elszenderedése után kezd repülni. Bár a kacsafarkú szender nappal aktív, a szenderek nagy többsége igazi éjszakai pillangó – írja az Agroinform.hu.
Furcsa nevét a potrohán található fekete-fehér színű pamacsról kapta, mely kormánylapátként segíti őt repülés közben. Mivel vándorlepkéről van szó, így sajnos csak rövid ideig élvezhetjük társaságát. Mindössze április és október között tartózkodik hazánkban, leginkább az ország délnyugati területein. Az Északi-sarkkörön keresztül egészen Dél-Indiáig, a világ számos távoli részén találkozhatunk vele.
Szárnyának fesztávolsága mindössze 40-50 mm, így igazán aprócskának számít. Szeme nagy, teste áramvonalas, hátulsó szárnya pedig jóval kisebb, mint az első. Hosszú pödörnyelvének köszönheti, hogy kolibriként képes kiszívni a nektárt a virágokból.
Borítókép: 123rf.com